Moldovától nincs okunk félni. Ez a megállapítás nemcsak a dicső múlton, hanem még az ingatag jelenen is alapszik. A magyar labdarúgás történelmében aligha volt olyan mélypont, mint a múlt év végi, ez év eleji, de a válogatott még ebben az időszakban is magabiztosan legyőzte Moldovát. A március 28-i hazai 2-0-t négy nappal előzte meg a montenegrói kudarc (2-1), majd a júniusban a görögöktől és a norvégoktól kapott kettes, illetve négyes követte.
Azóta öt mérkőzésen négy győzelmet aratott a csapat, ez elegendő ahhoz, hogy önbizalommal telve utazzon Kisinyovba. Bár a kapitány játékosaival együtt óvatosan fogalmaz, a korábbi gátlás oldódott. Mindenki azt mondja, győzni megyünk Moldovába.
Két dolog mégis óvatosságra int. Egyrészt a magyar válogatottból hiányzik két alapember, Juhász Roland és Vass Ádám, másrészt a moldovaiak is javuló formát mutatnak. Utolsó két mérkőzésükön hazai pályán 1-1-es döntetlent játszottak Törökországgal, majd 3-2-re nyertek Máltán. Ezen ellenfelekkel szemben hasonló pályaválasztás mellett mi egy pontot sem szereztünk. Az egykori szovjet tagállam csapata a brit stílust erőlteti – még bedobásból is. Golovatenco kézzel is képes a kapu előterébe juttatni a labdát, amit középen magas csatárok várnak. Ilyen szituációból született a törökök elleni találat is.
Ez persze sematikus játék, amire fel lehet készülni. Ha sikerülne nyerni Kisinyovban, akkor az utolsó fordulóban, szerdán a Puskás-stadionban a már továbbjutott Görögország ellen minden feltétel adott lenne az örömfocihoz.
Több lóerővel és lágyabb futóműhangolással lesz tökéletes az Aston Martin Vantage
