Válasz nélkül kapott hatot a Honvéd

Vasas–Honvéd 9-7. Egyéb információ híján innen remek győzelemnek, onnan ha nem is vidám, de tisztes vereségnek tűnik. Ha azonban hozzátesszük, hogy a férfi vízilabda ob I hétfő esti rangadóján a Komjádi uszodában az angyalföldiek a második negyed derekán 6-0-ra, szünetben pedig 7-2-re vezettek, a Domino pedig a 15. percben, már minden mindegy szituációban gyötörte be első gólját, akkor gyökeresen változik a meccs megítélése.
És talán az általános helyzeté is. Mert míg egészen mostanáig, egy-egy kósza Vasas-győzelem vagy a júniusi trónfosztás – a tizennyolc év után megszerzett, illetve hat esztendő után elvesztett arany – apropóján bravúrról és meglepetésről beszéltünk, addig mostantól elképzelhető, hogy ez lesz a papírforma, és a Honvéd-siker a külön említendő. Persze tény, hogy a vendégek az első negyedben sorra packázták el a ziccereiket, tessék-lássék módon védekeztek, Gergely kapust pedig le kellett cserélni, mert még ebből a roppant csekély összteljesítményből is csak elvett, és a Benedek és Biros távoztával megmaradt öt olimpiai bajnok mezőnyjátékos összesen egyetlen gólt produkált – Molnár, de ő is az ellenfél irdatlan hibájából –, mindez azonban csak a 7-9-re magyarázat, a 0-6-ra nem. Arra nincs mentség, nincs indok. Kovács István vezetőedző sem akármilyen akasztófahumorral jegyezte meg, miközben zsebkendőt szorított vérző alsó ajkához: „Még a mérkőzés előtt vágtam meg idegességemben, de ha tudom, hogy így kezdünk, lehet, hogy inkább a torkomat vagdosom.” Annál is inkább, mert a Honvéd második rangadóját veszítette el – először Egerben kapott ki –, és ha így folytatja, lassan a válogatott és a pekingi olimpia miatt is aggódni kezdhetünk. A csapatban lévő potenciál persze így is hatalmas, és még messze nem késő észre térni. Bár még későn is jobb, mint soha.
A forduló másik rangadóján a tavalyi negyedik Szeged főleg Balatoni Máté öt góljának köszönhetően verte 10-8-ra a bronzérmes Egert. További eredmények: Szolnok– OSC 9-9, BVSC–FTC 5-9.