Churchill pizsamája

Valódi érdekességet kínál így karácsony táján a magyar Scolar Kiadó a Paloták, villák és kastélyok című könyvével – a francia Gallimard Loisirs kiadása után – a történelmi építészet hazai rajongóinak. A parádés fotókönyv negyedikként jelent meg a hatkötetes Történelmünk az égből nézve sorozatban az őskor, a katedrálisok, erődök, várak építészetének bemutatása után. Félve kezdtem lapozgatni, ugyanis volt már dolgom felülnézeti képek díszes kiadványaival, amelyek inkább magasból fényképezett térképre hasonlítottak, semmint művészi fotókra.
Ennél a könyvnél azonban teljesen más a helyzet: a kivételes minőségű fotók beállítási szöge nemcsak hogy visszaadja, hanem olyan távlatból jeleníti meg előttünk a 29 valóban páratlan szépségű palotát, amilyen látószögből csak igen keveseknek van módjuk rájuk pillantani. Nemhogy nem ront a látványon a nem túl nagy magasságból való fényképezés, hanem nagyszerűen kiemeli és egészében megmutatja az építmény lenyűgöző voltát. Ráadásul minden kastélyról van egy kihajtogatható nagy kép, amely a könyv méretének négyszeresében, egész pompájában mutatja a palotát. Tömörek és szikárak, épp ezért nagyszerűek a fényképek mellett lévő magyarázatok, amelyekből minden lényegeset megtudhatunk az építmény keletkezéséről, a korról, amelyben született, az építészeti stílusról.
Ha fel kellene sorolni a könyvben látható történelmi kastélyokat, kevésnek bizonyulna a méltatásukra szánt hely. Így csak azokról írok pár szót, amelyeket személyesen is felkereshettem, és ott szerepelnek a kedvenc palotáim, kastélyaim között. Az arab építészet egyik épen maradt csúcsteljesítménye a granadai Alhambra, amelyből a rendkívüli nyugalmat árasztó kert fogott meg. A szultánok lakóhelye, az isztambuli Topkapi szeráj, amelyből négy évszázadon át irányították az akkori világhatalmat. Chambord, amely számtalan tornyával és méretével is kilóg a Loire menti kastélyok sorából, de még így is megnyerő alkotás. Chenonceau-ról, a Cher folyóból kiemelkedő gyöngyszemről csak felsőfokban írhatok, első látásra megfogott. A Napkirály Versailles-ja a pompa maga. A Madrid melletti Escorial rideg falai nagyszerűen visszatükrözték a kort, amelyben épült. A Szentpétervárhoz közel fekvő Carszkoje Szeló-i nyári palota túlzott aranyozásával akarja behozni az elmulasztott éveket. A Blenheim Palace, amelyben ott van kiállítva Winston Churchill pizsamája.
Aztán vannak itt olyan építmények is, amelyek épp e könyv lapozgatásakor keltették fel figyelmemet: a színpompás portugáliai penai palota, Neuschwanstein, II. Lajos bajor király megtestesült víziója vagy a Cote d’Azure-ön lévő izgalmas buborékpalota. Nem beszélve egy ázsiai kirándulásról, amelyen Kambodzsában meg lehetne tekinteni a Phnom Penh-i sárga tornyú királyi palotát és a Tokió szívében oly szerényen meghúzódó, halványzöld tetejű japán császári palotát.
Ezek az építmények mindenhol a nemzeti kultúra büszkeségei, turistákat vonzó látványosságok. A könyvben némely fotón még látszik a felújítási munkához felállított állványzat is. Gondolom, talán a magyar kiadó kérésére egy hazai kastély is bekerült a válogatásba, mégpedig a fertődi Esterházy-kastély. A nagy képet kihajtva borzalmas látvány tárul elénk: ennyire lepusztult műemléket szinte az egész nagyvilágon nem találunk, de ebben a kiadványban biztosan nem. Nagy darabokban mállik a vakolat, a rothadás nyomai látszanak, az ablakszárnyak évtizedek óta nem láttak festéket, mintha most vonult volna ki belőle a megszálló hadsereg. És ide várjuk a turistákat. Szégyen. Félreértés ne essék, ez nem a könyv szégyene. Ez a miénk, mert eltűrjük azokat, akik így sáfárkodnak nemzeti örökségünkkel.
(Paloták, villák és kastélyok – Történelmünk az égből nézve. Scolar Kiadó, Budapest, 2007. Ára: 6950 forint)