Néma kiáltásként, egy testvériesebb világ reményében Vértesaljai László és Hofher József jezsuita szerzetes kizárólag vízen és üres gyümölcsteán kíván élni vízkereszt napjáig, azaz január 6-ig. Vértesaljai László, a budapesti Mária utcai templom igazgatója – akit tavaly október 23-án a rendőrök, papi inge és békítő szándéka ellenére összevertek az utcán – olvasóinknak azt ajánlotta figyelmébe: radikális böjtjük – amelyet jelnek szánnak – karácsony közeledtével történik, „amikor az emberrel szolidáris kapcsolatba lépő és vele halálig menően sorsközösséget vállaló Isten eljövetelét várjuk”.
Úgy vélte a jezsuita pap, a jelenlegiekhez hasonló drámai fejleményekkel a magyar lakosság még nem találkozott a rendszerváltozás óta. Országtiprásként említette a vasút megcsonkítását, továbbá hogy a kormánykoalíció ekkora arányú, sokféleképpen fölmért társadalmi elutasítás ellenére keresztülvitte az egészségbiztosítási törvényjavaslatot. „Ez 204 képviselő diktatúrája tízmillió polgár fölött” – állapította meg. Kitért arra is: szégyelli naivitását, hogy előzetesen komolyan vette jó néhány szocialista törvényhozó taktikai hazudozását, akik végül „Gyurcsány mester legjobb tanítványainak bizonyultak”. Vértesaljai szerint a hatalom ilyen lépései és etikátlansága nyomán „a nép életereje csorog el”. Mint mondta, ennek tömeges mentális következményeit tapasztalja nap mint nap lelkipásztorként is. Mivel azonban a templomban a tiszta evangéliumot kívánja szolgálni, szerzetestársával az éhségsztrájkot választották a magyarsággal való aktuális szolidaritásuk kifejezésére.
Ruszin-Szendi a legjobban fizetett ellenzéki, pedig nem csinál semmit
