Értelmetlen vizitdíjat szedni

Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter örvendetes jelenségnek nyilvánítja a vizitdíj bevezetése óta orvost felkereső személyek számának jelentős visszaesését. Nyolcvannyolc éves vagyok. Ennek a szép életkornak megélését a gondviselés jóakaratán kívül legfőképp annak tulajdonítom, hogy életem során meglehetősen sok alkalommal szem előtt tartottam az elemi iskolai tanítóim intelmét: „Orvoshoz menj, ha bajod érzed.”
Arról már nem is szólva, hogy a beteg kései jelentkezése orvosánál kihat a társadalombiztosítási kaszszára is. Arra gondolt-e vajon a miniszter asszony, hogy a 40-50 ezer forintos nyugdíjjal, netán rokkantsági nyugdíjjal rendelkező személyeket (a magas gáz-, gyógyszer-, villany-, lakbérárak és közlekedési költségek mellett) nem a 300 forintos vizitdíj fizetési kényszere tartja-e vissza orvosuknak felkeresésétől? Mely összeg adott esetben, főként, ha a járandóságból két személynek kell megélnie, az egy napra eső kosztpénzüket jelentheti? Feltételezem, hogy a miniszter asszony – orvosként – szintén a betegek és nem az orvost felkeresők számának csökkenését szeretné. A fentiekben idézett örömének pedig csupán pártja elvárására adott hangot.
Serei Rudolf, Budapest