Gázos ügy

Százötven éves a gázművek. A matuzsálemi korú gólem esztendők óta menedzseli magát az életkorával, holott a privatizáció sodrában már réges-régen elkótyavetyélték az egész szervezetet, jóllehet a többségi tulajdon – ha parányival is – a főváros tulajdonában maradt. Bár az igazi privatizáció valószínűleg csak most jön majd el, ugyanis a művek élére – alig titkolt szándékkal – akonyi Tibor volt szocialista országgyűlési képviselő került minap, aki kotta nélkül fütyüli az Internacionálét.
A gázművek mostanában a gázszámlával együtt egy hírlevelet is kézbesít az előfizetőnek, s ebben – egyebek közt – arról értesít, hogy megjelent Bächer Iván Százötven év című alkotása, s aki ezt a művet megrendeli, az – ezerforintos kedvezmény reményében – tépje le és mellékelje az A4-es kiadvány alján található kedvezményes könyvbelépőt.
Bächer Iván a Népszabadság sokszoros főmunkatársát a jelek szerint a gázművekhez is erős szálak kötik. Gyengíti kondícióit, hogy a gáz ára az elmúlt években pofátlanul emelkedett (bár Lendvai Ildikó annak idején a szánkba rágta, hogy nem lesz gáz-ár-e-me-lés…), s ebből nemigen lehet karriert építeni.
Hiszem, hogy hamarosan Bächer és szerzőtársai is kapnak majd egy-egy „hírlevelet”, amelyből arról értesülhetnek, gáz ugyan van – nagy gáz –, de az már nem az ő bulijuk. Ezerforintos cetli sem lesz az alján.