Gyerekjáték után szédítő tempó

Azután, hogy csütörtök éjjel válogatottunk 28-26-ra legyőzte Lengyelországot a franciaországi női kézilabda-világbajnokság dijoni középdöntőcsoportjának nyitányán, már bevallhatjuk magunknak és mindenkinek: a vereség annyira visszavethette volna a sportágat, mint az 1989-es kudarc és kiesés az akkor még létező B-vb-n. Hiszen e két pont híján valószínűleg nincs negyeddöntő, nincs olimpia, nincs az idén egy szemernyi siker sem, ebből következően jövőre nincs jelentős központi támogatás, nincs szponzori érdeklődés, bizonyára nincs kapitány és nincs csapat sem. Csupa nincs, ennyit veszíthetett volna a magyar kézilabdázás. De hogy mit nyert, az e pillanatban még megtippelhetetlen.