Hej, ha nyílik a tárna

Komló városa a feketeszénre épült, s Pécs több városrészében is csak bányászok éltek. A rendszerváltás után viszont az aknákat lezárták, a vágatokat betömték. Egy pécsi magáncég most újraindítaná a bányászatot a Mecsekben. A vállalkozás abban bízik, hogy a földben megbúvó kincs korszerű technológiával gazdaságosan kinyerhető.

Komló már a római korban lakott volt, az első leírások Villa Complov néven említik. A ma huszonötezres városka azonban alig büszkélkedhet épített értékeivel, annál inkább a gyönyörű mecseki tájjal, s azzal, hogy a helyiek szerint éppúgy hét dombra épült, mint Róma. A település életét a XIX. század óta a feketeszén határozta meg. A szegénysorból felemelkedett Jánosi Engel Adolf ekkor nyitotta meg az első aknát, a századfordulón pedig már javában folyt a termelés. A tulajdonos halála után a bánya az 1910-es években állami kézbe került, így változás egészen a negyvenes évekig nem is állt be a falu életében.
Pécs környékén már egy évszázaddal korábban bányászkodtak: a XVIII. század közepétől a XX. század húszas éveiig a Duna Gőzhajózási Társaság fennhatósága alá tartoztak az üzemek. A baranyai megyeszékhelyen negyvenötig sorra épültek a bányásztelepek Meszesen, György-aknán vagy éppen Pécsbányán. A társaság a harmincas években hatvan esztendőre tervezte a bányaművelés idejét.
A „robbanást” a „vas és acél országa” jelszó és az a döntés hozta, amely szerint a mecseki szénre alapozzák a Dunapentelén építendő sztálinvárosi (később: Dunaújváros) vasmű létét. Komló az első két ötéves terv idején elérte mai lakosságszámát, s míg 1947-ben még csak – 4700 fővel – nagyközségi rangot vívott ki magának, addig az erőltetett fejlesztés következtében 1951-ben már várossá nyilvánítását ünnepelhette.
Az újabb fordulat a hetvenes években következett, hiszen az olajválságok után Magyarország a szénbányászat megerősítésében látta az energiaipari krízisből kivezető utat. A nyolcvanas években az úgynevezett liász program keretében bővítették volna tovább a termelést, ezért például Komlón egy új városrész, Körtvélyes építését is elkezdték (ma csonkán áll a színes panelnegyed egy domboldalon), s még 1988-ban is rengeteg embert toboroztak a bányába.
Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltást a térségben élők, a bányák dolgozói különösen megszenvedték. A döntés a rendszerváltás előtt megszületett: befejezik az akkorra már jelentős veszteséggel üzemelő, gazdaságtalan bányászatot a Mecsekben.
Hoppa József ma a komlói gimnázium igazgatója. A kilencvenes évek legelején az MDF színeiben volt a térség országgyűlési képviselője, az ő – és egy elkötelezett szakembergárda – közreműködésének is köszönhető, hogy sikerült végül az ezredfordulóig elhúzni a bezárásokat. Mint mondja, 1990 áprilisában már felszámolás alatt volt a bánya, azaz már a szocializmusban megkezdték a leépítést, s szerinte csak politikai okokból toborozták még 1988-ban is a munkásokat. A volt képviselő hozzáteszi, az első változat szerint a szászvári és a nagymányoki bányát 1992-ben, a komlói Zobák-aknát pedig 1993-ban zárták volna be. Az akkori elképzelés arról szólt, hogy a pécsi erőműhöz a vasasi mélyműveléses és a két pécsi külfejtéses bányát integrálják, ez viszont a szénre épült Komlót lehetetlen helyzetbe hozta volna. Végül Szabó Iván ipari minisztersége alatt sikerült elérni, hogy a szászvári üzem még két évig, a zobáki – a komlói szénosztályozóval együtt – pedig hét évig működhessen. Az integráció kettős célt szolgált. Az egyik, hogy megfelelő mennyiségű szénhez jusson az erőmű, a másik pedig, hogy Komló foglalkoztatási helyzete ne kerüljön az összeomlás szélére.
Mindennek az volt az oka, hogy a magyar erőművek akkor még nem álltak át a széntüzelésről a gázüzemre, s az átalakításokra tőke hiányában rövid időn belül semmi esély nem mutatkozott. A bányabezárások a szocializmus súlyosan elhibázott foglalkoztatáspolitikájának és az ágazatra nézve negatív világpiaci trendnek tudhatók be. A dunaújvárosi vasmű pedig már a kilencvenes évek elején külföldről hozatott feketeszenet a magas fűtőértékű, de jelentős kéntartalma miatt kevésbé alkalmas mecseki kokszolható kőszén helyett.
Kolozsvári Sándor, a pécsi erőmű megbízott bányászati vezetője úgy emlékszik, a kilencvenes évekre a pécsi erőmű maradt a mecseki kincs egyetlen felvásárlója. A mélyműveléses bányák bezárásához a túlontúl magas termelési költségek vezettek. De – mint mondja – a 2004-ig használt két pécsi külfejtés gazdaságosan működött. Ezek bezárása környezetvédelmi okokra vezethető vissza: egyrészt a magas kéntartalmú mecseki szenet – a 2005-től szigorodó előírások miatt – már nem lehetett az erőműben elégetni, másrészt a pécsi Karolina külfejtés ásványkincse addigra kimerült, helyette újat kellett volna nyitni. Ezt a kezdeményezést azonban a lakókörnyezet és az önkormányzat sem támogatta. A szakértő hozzáteszi: a kisebb külszíni (vasasi) bányára az erőmű működtetését hosszú távon nem alapozhatták, és az ellen is nagy volt a tiltakozás, hogy a településen keresztül szállítsák a szenet.
A bánya újranyitását tervező pécsi Calamites Kft. vezetői most úgy látják, a helyi fekete gyémánt magas kéntartalmából fakadó hátrány még előnnyé is válhat, hiszen vegyészeti célú felhasználására is módot ad, ráadásul – ismerve az ország energetikai függőségét – akár stratégiai szerepe is lehet a kitermelésnek. A cég vezetője, Verbőczi József úgy véli, első körben Nagymányok határában egy körülbelül húszhektáros területű külfejtéssel érdemes indítani a termelést, erre a földszelvényre már az engedélyeket is megkérték, jelenleg a környezetvédelmi engedélyek kiadására várnak. Elképzeléseik szerint mintegy kétmillió tonna szenet hoznának a felszínre, a terület adottságainak köszönhetően – a talaj öt-hat méteres „letakarításával” – pedig gazdaságos lehet a kitermelés.
A cég a kőzet hasznosítására az úgynevezett elgázosítás technológiáját alkalmazná. Ennek révén környezetbarát hidrogéngázhoz juthatnak, amelynek az égésterméke nem más, mint vízgőz. A leválasztás során fennmaradó szén-monoxid pedig ellenőrzött körülmények között elégethető. Ha a kísérleti munka kedvező eredménnyel zárul, egy mélyművelésű bánya nyitásának is reális esélye lehet.
Viszont a harkányi Zöld Forrás Környezetvédő Egyesület úgy látja, hogy a nagymányoki bányanyitás károkat tehet a természetben. Ranga János bányamérnöknek, az egyesület tagjának a számításai szerint a kitermelés során a tervezett robbantásokból fakadó szeizmikus földmozgások miatt két érintett településen – Nagymányokon és Váralján – úgy kétszázötven ház szerkezete károsodhat. Ranga a közeli hidasi vízbázist, azaz Bonyhád vízkészletét is félti. Szerinte a robbantások következtében repedések keletkeznek a földben, amelyeken keresztül a szennyezett talajvíz a mélyebben található rétegekbe szivároghat.
„A környezet mellett a lakosok egészségére is hatalmas terhelést jelent a fejtési munkálatok során felszabaduló nagy mennyiségű por” – vélekednek a beruházást ellenzők. A Zöld Forrás a bányanyitás megakadályozása érdekében a környezetvédelmi hatósághoz fordult, s további jogi lépéseket is kilátásba helyeztek.
Sebestyén Pál főmérnök a zöldek aggodalmait hallva azt mondja:
– Ha valóban kárt okoznának a robbantások az épületekben, a Karolina külfejtésnél végzett évtizedes munka miatt már rég össze kellett volna dőlnie a pécsi tv-toronynak.