– A hazai fogyasztást már jövőre sem fedezi a magyarországi cukorgyártás, mivel nemsokára két újabb hazai cukorgyár, a szolnoki és a petőházi üzem is leállítja termelését – vázolta fel lapunk érdeklődésére a várható cukorpiaci fejleményeket Fischer Béla, a Magyar Cukor Zrt. vezérigazgatója. A megmaradó két cukorgyár előreláthatóan mintegy 200 ezer tonna cukor előállítására lesz képes, miközben a hazai fogyasztás 300-320 ezer tonna. Hozzátette: eddig sem beszélhettünk arról, hogy a hazai cukorgyártók kielégítik a magyar fogyasztói igényt, hiszen az utóbbi években is érkezett cukor az itthoni piacra. Ugyanakkor tény: először fog előfordulni az, hogy a magyar cukorgyártás már nem termeli meg azt a mennyiséget, amennyit itthon elfogyasztunk. Az utóbbi években a cukorimport mennyisége 50-60 ezer tonna volt, ami a két gyár bezárása miatt valószínűleg megkétszereződik.
*
Fischer tájékoztatása szerint uniós csatlakozásunk idején öt cukorgyár működött hazánkban, amelyek 400 ezer tonna cukorgyártási kvótát kaptak a közösségtől, vagyis ennyi cukrot állíthattunk elő. Az uniós cukorpiaci reform első áldozata, a kabai gyár tavalyi végelszámolása utáni kvótánk durván 300 ezer tonnára csökkent, amit sikerült is legyártani, idén viszont az aszály miatti kevés cukorrépatermés következtében ennél mintegy 20 ezer tonnával kevesebbet dobnak piacra a gyárak. – Látni kell, hogy nemcsak az uniós csatlakozás, hanem eleve a piaci verseny kialakulása is komoly változásokat hozott. Az 1990-es évek elején tizenkét cukorgyár működött Magyarországon, amelyek – egy komoly vámokkal védet piacon – legjobb évükben 600 ezer tonnát állítottak elő. Ha megnézzük, hogy a két megmaradt cukorgyár most 200 ezer tonnát tud előállítani, láthatjuk, hogy a termelékenység jelentősen javult – mutatott rá Fischer Béla, aki szerint éppen ezért bízhatunk abban, hogy e gyárakra már nem kerül lakat az elkövetkező években.
Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a legutóbbi – a kabai és a most bejelentett petőházi, illetve szolnoki – cukorgyárbezárások nem termelékenységi problémák miatt, hanem főként az unió cukorpiaci reformja miatt következtek be. Az unió ugyanis egy olyan reformtervvel állt elő, amely célul tűzte ki, hogy az EU átlagában
30-35 százalékkal csökkenjen a közösségen belüli cukortermelést. Ezzel a mintegy 20 millió tonnás össztermelést 12 millióra kívánják csökkenteni, miközben a belső piacon a fogyasztás eléri a 15 millió tonnát. Mindeközben a cukorrépára megszabott átvételi minimumárat is folyamatosan mérséklik azzal a céllal, hogy a cukor referenciaára a reform végére tonnánként 404 euróra csökkenjen. A reformerek elképzelése szerint ezzel a közösség termelése versenyképes marad a fejlődő piacokéval szemben. Mivel az első reform meghirdetése után kevesen adták vissza cukorkvótájukat, az unió a reform reformját hirdette meg: már nemcsak a cukorgyártók, hanem a cukorrépa-termelők számára is lehetővé tette, hogy jelentős kárpótlás fejében az összes megtermelt nyersanyag tíz százalékának erejéig maguk döntsenek a cukorrépa-termelés feladásáról. Ennek következtében rendkívül nagy nyomás nehezedik a gyárakra, hogy magasabb áron vegyék át a haszonnövényt, miközben a reform miatt csökkennek a cukorárak.
Amennyiben a Magyar Cukor petőházi, illetve a Mátra Cukor szolnoki gyárának kapujára még idén lakat kerül, a társaságok a visszaadott – mintegy 100 ezer tonnás – kvóta után tonnánként 730 eurós támogatást kaphatnak. A támogatás minimum 10 százalékát a répatermelők kártalanítására kell fordítaniuk. Fischer Béla szerint a hazai cukorgyártás megmaradása érdekében a gyártóknak és a termelőknek az a legjobb, ha visszaadják a nemzeti kvóta több mint felét, mert akkor az unió öt éven keresztül tonnánként mintegy 7 euró támogatást folyósítana a termelőknek, vagyis öszszesen körülbelül 50 millió eurós többletforrás állna rendelkezésre. – Tehát – tette hozzá – a két gyár bezárásával látják biztosítottnak, hogy hazánkban is marad cukortermelés, s a termelők is versenyképesek maradnak. A többi tagország átlagosan csupán 10-15 százalékos kvótavisszaadásról dönt majd.
Akárhogyan is lesz, az meglehetősen biztosnak látszik, hogy nemcsak a megmaradó cukorgyárak, de a cukorrépa-termesztők is nehéz időszak elé néznek. Mint arról korábban már beszámoltunk, az unió a tavalyi tonnánkénti 32,08 eurós minimálárat az idén 29,78-ra csökkentette, s emiatt főként az aszályosabb területeken termelők az idén biztos veszteséget könyvelhetnek el. Az unió által meghatározott referenciaár az ágazat versenyképesebbé tételének jegyében a következő három évben még tovább csökken, egészen a 2009–2010-es gazdasági évre meghatározott, tonnánkénti 25,51 eurós szintre. A termesztők szerint a fennmaradásukhoz legalább tonnánkénti 40 eurós ár lenne elfogadható.
A cukorgyárak bezárása kapcsán Kontur Pál, a Fidesz munkás és alkalmazotti tagozatának elnöke a minap kijelentette, hogy a Gyurcsány-kormány öt éve nem tud mit kezdeni az országban lévő munkanélküliséggel, és ezen időszak alatt hazákban több vállalat jutott csődbe, mint Csehországban vagy Lengyelországban.
– Mindez annak ellenére történik így, hogy a szocialisták választási ígéretei között 400 ezer új munkahely megteremtése szerepelt – mondta a politikus.
origo.hu
Katasztrófa fenyeget a Maroson
