Meztelen lovas szobor az MTV elmúlt négy éve

Alig két hónap múlva elnököt illene választani a Magyar Televízió (MTV) Zrt. élére. Nézzük hát, hogy milyen intézményt hagy maga után a leköszönő elnök és „menedzsmentje”, mire számíthat az újonnan elnökké választandó jelölt?
Látszatra nem nehéz a kérdés, hiszen hónapok óta röpködnek az éterben a hangzatos kijelentések: „pénzügyileg nyereséges köztelevízió”, „megállított eladósodás”, „kiegyensúlyozott tájékoztatás”. Szinte készen áll a bronzba öntött közszolgálatiság büszke lovas szobra a sokat látott Szabadság téren. Mielőtt azonban elégedetten a levegőbe bokszolnánk, és konstatálnánk, hogy legalább ezen a téren rend van kis hazánkban, vegyünk egy mély levegőt, és elemezzük kicsit részletesebben az MTV Zrt. működésének elmúlt négy évét! Három metszetben érdemes tárgylemezre helyeznünk a köztévé állapotát: gazdálkodás, kiegyensúlyozott tájékoztatás és modern médiafelfogás.
Lássuk a pénzügyeket! Az MTV Zrt. első ránézésre, kétségkívül évről évre rendezettebb gazdálkodást mutat fel. Tudnunk kell azonban, hogy a mostani kormányzat milliárdos nagyságrendben engedett el az MTV Zrt. számára kifizetetlen bérleti díjakat, és sietett törvénytelen adományokkal a segítségére olyan esetekben, amikor a jeges pénzügyi hullámok már a menedzsment szája szélét nyaldosták. Csak mellékesen, a tárgyhoz nem feltétlenül tartozóan jegyezném meg: ilyen ajándékokkal a kormányzat nem kedveskedett a többi közszolgálati médiumnak, a Duna Televíziónak vagy a Magyar Rádiónak. A milliárdos kormányzati-költségvetési segélyek nélkül az MTV súlyos adósságcsapdában vergődve lesné, hogy hány felszámolóbiztos jelenik meg a Szabadság téren, serényen igyekezve az impozáns bejárati lépcső felé.
Mindeközben az MTV Zrt. menedzsmentje, a Magyar Televízió előző kuratóriumi elnökségének aktív közreműködésével, hatalmas vállalkozásba fogott, amikor belevágott – megítélésem szerint mind gazdaságilag, mind jogilag roppant aggályos módon – a köztelevízió új székházának és gyártóbázisának felépítésébe. A ma már épülő székház és gyártóbázis a magyar adófizetőknek több mint 115 milliárd forintjukba fog kerülni. 2009-re – ha semmi, a jelenlegi kormánypártokat és a televízió menedzsmentjét váratlanul érő dolog, mondjuk, egy rapid kormányváltás, nem jön közbe – meg fog épülni a magyar médiapiac legmodernebb médiaközpontja. Megjegyzem, olyan, amelyik valójában egy magáncég tulajdonában és üzemeltetésében lesz, talán ezzel jó előre elhárítva egy buktatót az esetleges részbeni privatizáció amúgy is göröngyös ösvényéről. A költözéssel egy időben újabb, több száz munkatársától válik meg a köztévé, megadva a lehetőséget a menedzsmentnek arra, hogy immár csak valóban a leglojálisabb kollégáival dolgozzon tovább (már ha egyáltalán vannak még ott „másként gondolkodók”). És ha már a kirúgott kollégáknál tartunk: a jelenlegi elnök gondosan vigyázott arra, nehogy alelnök nőjön a fejére. Így aztán a médiatörvénynyel teljes mellszélességgel szembefordulva jelenleg is alelnök(ök) nélküli az MTV. Ezzel különben napi működése biztonságát is veszélyezteti.
Következzen az állítólag kiegyensúlyozott tájékoztatás ügye! A citált költségvetési mankókat nyilvánvalóan politikai okok miatt nyújtotta a köztelevízió számára a kormányzat. Az MTV ugyanis praktikus és koherens politikai irányvonal mentén alakította ki műsorpolitikáját. Kiválóan adaptálva a modern marketing- és kommunikációs ismereteket, épített fel műsorokat és személyiségeket. Alájátszik a baloldali–liberális kötődésű kulturális műhelyeknek és alkotóknak, kiszolgálva őket a nézett időpontokban sugárzott műsorok készítésének lehetőségével. Ráérzett a mulatós zenénél több fokkal igényesebb, de azért mégiscsak végtelenül populáris könnyű műfajú műsorokat kedvelő közönségízlésre, és megtartotta-fejlesztette az MTV archívumának feneketlen mélységeiből szerkesztett, a szakszervezeti üdülők ismerkedési estjeit és a gyári kultúrprogramokat idéző esztrádműsorait.
Világosan látszik: a Rudi Zoltán által vezetett, az elmúlt négy évben határozott imázsváltást végrehajtó MTV sikerrel és az ideológiai elfogultság nem is túl nagy látszatával végrehajtotta politikai küldetését. Mindeközben azonban súlyos hibákat vétett. A Nap-kelte vészes pártpolitikai egyoldalúságának és a XXI. század globális televíziózásának korában vállalhatatlan képi megjelenítése képernyőn tartásával vérig sértette az egyik politikai oldalt. Azon emlékezetes alkalmakkor pedig, amikor hagyta (vagy kérte?), hogy üzenőfüzetnek használják (például Gyurcsány Ferenc 2005. október 23-i rövidített operaházi beszéde előre felvett indokolásának egy politikai háttérműsor interjújában amatőr módon élőnek álcázott bejelentésével; vagy a miniszterelnök 2006. nyári, népokítónak szánt lakossági üzenetének főműsoridejű sugárzásával; vagy a miniszterelnököt kritika nélkül kaseroló kampányútifilm levetítésével), az MTV politikai érintetlensége látszatát rombolta szét.
És mi a helyzet a köztelevíziózás modern felfogásával a Szabadság téren? Reklámbevételeinek ugrásszerű növekedésével, a kereskedelmi televíziókban bulvárnevelt sztárok képernyőre és műsorszerkesztésre szerződtetésével, a kereskedelmi adók viháncoló show-jai szűkített költségvetésű klónjainak műsorra tűzésével a köztelevízió jelenlegi menedzsmentje világosan kiszabta magának az utat: irány a félbulvár félközszolgálatiság! Nem állítom, hogy ez lehetetlen, sőt vállalhatatlan terv. Azt sem, hogy az MTV jelenlegi vezetése alkalmatlan lenne ennek megvalósítására. Sőt azt sem, hogy egyes politikai erők ne lennének érdekeltek abban, hogy útitársak legyenek egy efféle médiakirándulásban.
Ajánlok azonban egy másik utat. Megtartva az MTV sikeres és közszolgálati funkciójában vállalható műsorait és értékeit, hozzunk létre nem a kereskedelmi televíziózás hazánkban jól kitaposott útján haladó, hanem a gyors, széles körű és interaktív tájékoztatásra építő, a digitális korra készülő televíziót. Olyat, amelynek missziója öszszefoglalható így: „érték plusz információ”. Olyat, amelynek értesülései, hírei zsinórmértékül szolgálnak a sajtóban. Olyat, amelynek tudását és kapacitásait kutatók, politikusok, közírók és művészek használják és citálják. Olyat, amely a jelenleginél lényegesen jobban számít és épít a fiatalokra. Olyat, amely biztosítja a kultúra valódi sokszínűségének megjelenését, és nem horgonyoz le egyetlen szubunderground szcéna mellett. Olyat, amely valóban a nemzet televíziója, mert gondol és számít a határainkon túl élő magyarokra és a határainkon belül élő kisebbségekre. Olyat, amely archívumára és vidéki stúdióinak beágyazottságára alapozva, tematikus csatornákat indítva felel meg a modern televíziós vállalatok piaci szerepfelfogásának. Olyat, amely felfogja és végrehajtja azt a feladatát, melyre szinte csak egyedül a köztelevízió képes: dokumentálni korát, annak eseményeit, embereit, közösségeit és értékeit. És végül: olyat, amely nem szolgálja ki az aktuális kormánypártokat.
Gazdaságosság, kiegyensúlyozott tájékoztatás, a korral haladó, értékekre építő közszolgálatiság. Ha ezeket valóban keressük, látjuk: az MTV meztelen, az elmúlt években a média egy részének falazása mellett és a köznyilvánosság némely megmondó emberének erőfeszítéseivel felépített köztelevízió-lovasszobor üregesen kong. Új ruha kell az MTV-re, fess, jól szabott, divatos, bele pedig friss anyag, erő, tisztesség, merészség.
Hogy ki tudja ezt az öltözetet kimérni, az anyagot összehordani? Jómagam az erre a kérdésre adott válaszokon keresztül fogom vizsgálni a Magyar Televízió elnöki tisztségére kiírt pályázatra érkező dolgozatokat. A labda fel van adva.

A szerző a Magyar Televízió Közalapítvány
kuratóriumi elnökségének Fidesz által delegált tagja