Projektek, pislogás

Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter pislogott ránk tegnap kora reggel a Nap-kelte műsorában. Róla tudni kell, hogy állandóan pislog, hunyorog, valószínűleg ez a mániája. Betlen János műsorvezető kérdezgette a mosolygós embert – vele nem is volt semmi baj, sőt, inkább aggódtam érte, meg tudja-e érteni, hogy mit akar tudomására hozni a libaügyben is elhíresült politikus. Valami projektekről beszélt a Gordon, meg versenyeztetésről, és hogy nekünk minden fillért át kell gondolnunk, mert csak akkor juthatunk el a célig.
Őrült összegek hangzottak el a beszélgetésben, alig tudtam követni a tárcavezető lendületét. Valami kiemelt hetvenegymilliárdos projektről beszélt meg arról, hogy ne csak álmodozzunk, hanem oda tegyük a pénzt, ahová kell. És nagyon gyors döntésekre van szükség. Azt is mondta, hogy egészen jól áll a szénánk, a leszakadók közt az élbolyban vagyunk, némi gondot jelent viszont, hogy Budapesten négy év alatt kell elköltenünk a rendelkezésünkre álló pénzt, mert utána már nem jár semmi, legföljebb a vekker. Arról viszont nem szólt Bajnai Gordon, hogy az uniós pénzek magyar költését körülvevő korrupciógyanús jelek miatt immár Brüsszelben is bírálják kormányának gyakorlatát. Az egész beszélgetést amolyan „ferencjózsefi” töttyedt álmodozás lengte be. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg lehetünk elégedve… Szinte szaguk volt a megrészegült mondatoknak, voltak sugallatok, amelyek már-már a londoni tőzsde tetejére röpítették az embert.
Betlent sajnáltam, szegényt.