Szabadlábon

Néha írni kell arról is, ami jó. Különösen akkor, ha szembemegy a trenddel, a televízióból ránk ömlő igénytelenséggel, de a klisékkel is, ráadásul olyan témában (határon túli magyarok), amely finoman szólva nem lépi át az anyaországi kormánykoalíció ingerküszöbét.
Hat huszonéves fiatal, két bicikli, térkép, kamera és – stílszerűen – egy Dacia személygépkocsi, ez a recept. A fiatalok párba állnak (az erdélyi fogadja anyaországi társát), és bebarangolják a Székelyföldet. A messziről jött naiv és rácsodálkozó, de ez nem baj (neki még azt is megbocsátjuk, ha megkérdezi a gyergyói főtéren üldögélő asszonyoktól, honnan tudnak ilyen jól magyarul), a hazai pályán mozgó pedig alkalmi idegenvezetőt játszik. Bár néha kicsit mesterkéltek a párbeszédek, az egész fiatalos, lendületes és informatív. Úgy látogatják végig a tömbmagyar vidéket az ezeréves határok mentén, hogy elkerülik a székely himnuszos, magányos fenyős, búsongó romantikát. Hagyják élni a tájat (néha három ablakból is ömlik ránk a képi információ, egész jó operatőri munkával), gyönyörű a kísérőzene, és van akció is, hiszen kipróbálnak mindent a mofettától (szárazgáz, azaz vízgőz nélküli, szénsavas utóvulkáni kigőzölgés) a vinetta (padlizsán) szabadtéri sütéséig. Nincsenek fikuszok alól okosakat mondó híres emberek, az ötrészenként egymást váltó fiatalok nem játsszák túl a szerepüket, és mondanivalójukat úgynevezett infoboxban tálalt hasznos információkkal egészítik ki arról a helyről, ahol éppen járunk. Itt azért volna egy észrevételem: ha az ifjak – korukból és tájékozatlanságukból eredően – nyilvánvaló butaságot mondanak, kicsit okosabb szerkesztéssel az infoboxban helyre lehetett volna tenni a pontatlanságot, azzal egyáltalán nem alázták volna meg a műsorvezetőket.
Tizenöt darab huszonöt perces film a Szabadlábon Erdélyben. Jó időben (szombat délután fél hat előtt öt perccel) nem túl jó helyen (M 2). Ha kiadják DVD-n, van egy biztos vevőjük.