Az Ómagyar Mária-siralom kalandos története – tűzvésztől is megmenekült a Leuveni-kódex

Az Ómagyar Mária-siralom az 1982. május 22-én hazatért Leuveni-kódexben található. Az Ómagyar Mária-siralom a második összefüggő magyar nyelvemlékünk, ami fennmaradt.

Az Ómagyar Mária Siralom megmenekült, pedig tűzvész pusztított a könyvtárban

Az Ómagyar Mária-siralom az első magyar nyelvű versünk, ami egy domonkos rendi szerzetes által másolt kódexben, az úgynevezett Leuveni-kódexben olvasható. 

Az Ómagyar Mária-siralom megmenekült, pedig tűzvész pusztított a könyvtárban

Szívhez szóló vers 

A szöveg könyörgés, Máriának, Jézus édesanyjának a fájdalmát ábrázolja, miután fiát levették a keresztfáról. Stabat Maternek is nevezik a keresztfa alatt álló anyát, akinek fájdalmát több vers is megörökítette a középkorban. 

Az Ómagyar Márai-siralom megformáltságában a legszebb latin himnuszok színvonalán áll.

A Leuveni-kódex rózsaszín, bőrrel bevont, kis alakú könyv, ami kb. 1250–1275 között keletkezett. A kódex túlnyomórészt egyházi beszédeket tartalmaz. Másolói között volt az a magyar domonkosrendi szerzetes is, aki az első fennmaradt magyar verset beleírta. A vers kidolgozottsága arra enged következtetni, hogy nem ez lehetett az első magyar vers, így elképzelhető, hogy még fel fognak bukkanni korábbi magyar költemények is. A kódex mintegy száz évvel a keletkezése után elkerült Magyarországról, és évszázadokon át nem tudtak róla semmit. Hogyan fordulhatott elő ilyesmi? Nem feltétlen direkt rejtették el, egyszerűen könyvtári állományban volt található, elcserélték vagy eladták. Másrészt azt, hogy a magyar nyelvemléket rejt, csak az alapos olvasó fedezheti fel.

Ómagyar Mária-siralom. Forrás: Kecskés Együttes

Lappangott a Leuveni-kódex

A kódex évszázadokon át lappangott, majd 1910-ben egy toszkánai régiségboltban került elő. Innen egy müncheni német antikvárius, Jacques Rosenthal vásárolta meg, aki később a Német Jóvátételi Bizottságnak adta tovább.

Az első világháborút követően, a versailles-i békeszerződés rendelkezései alapján Németország háborús veszteségeiért különleges könyvritkaságokkal is köteles volt kárpótolni Belgiumot. 

Így került a kódex a Leuveni Katolikus Egyetem Könyvtárába. A kéziratban rejtőző magyar nyelvű versre Gregger Róbert és Jakubovich Emil figyelt fel; felfedezésüket 1923. január 30-án hozták nyilvánosságra a Nemzeti Újság hasábjain. A jelentős leletről nem sokkal később Gombocz Zoltán nyelvész számolt be a Magyar Tudományos Akadémia ülésén.

A Leuveni-kódex. Forrás: OSZK

Tűzvész pusztított a könyvtárban

Hosszú ideig az a hír tartotta magát, hogy a kódex a második világháború során megsemmisült. A feltételezés alapját az adta, hogy a leuveni könyvtárban súlyos tűzvész pusztított. 

A kéziratot azonban más értékes kódexekkel együtt páncélszekrénybe helyezték, és egy ajtó mögött rejtették el. Bár a németek belőtték a könyvtár tetőzetét, ami tüzet okozott, a páncélszekrény sértetlen maradt. 

A kódex fennmaradását végül 1947 tavaszán Bárczy Géza nyelvész erősítette meg, aki belgiumi tanulmányútja során személyesen győződött meg arról, hogy a kézirat épségben megvan.

 

Hernyó és ragya – ezekkel a szavakkal üzent a szerző az utókornak

1980-ban indultak meg a tárgyalások a kódex hazahozataláról. Egy évvel később, 1981-ben Vix Györgyné, az Országos Széchényi Könyvtár osztályvezetője tanulmányozta a kódexet, és kedvező hírekkel tért haza: az egyetem elvi szinten hozzájárult a cseréhez. A kódex értékét ekkor mintegy harmincezer fontra becsülték. 1982-ben született meg a végleges megállapodás a hazahozatal feltételeiről. A kódex két különálló részből állt, amelyeket a XV. században kötöttek egybe. 

Vízkelety András irodalomtörténész kimutatta, hogy az első rész pontosan azon az oldalon ér véget, amelynek hátoldalán az Ómagyar Mária-siralom található. Vízkelety kiemelte érdekességként, hogy a kódexben olyan szavak is szerepeltek, mint hernyó és ragya, ezzel üzent a szerző az utókornak, hogy ő magyar volt.

A kódex hazatért

1982-ben állami csereegyezménnyel került vissza a kódex Magyarországra: a leuveni egyetem küldöttsége adta át az Országos Széchényi Könyvtárnak, cserébe 12 flamand ősnyomtatványért és más flamand dokumentumokért.  Jan Roegiers könyvtárigazgató, Pieter de Somer rektor és T. Peeters professzor hozták a kódexet Magyarországra egy barna ládikában. Korcsog András művelődési államtitkár, Darvasi István, az országgyűlés külügyi bizottságának titkára és a Széchényi-könyvtár főigazgató-helyettese, Havasi Zoltán vette át a becses relikviát. A kódex hazatért

Ómagyar Mária Siralom részlet

Nem tudtam, mi a siralom.
Most siralommal zokogok,
bútól aszok, epedek. 

Ó, én édes Uram,
egyetlenegy fiam,
síró anyát tekintsed,
bújából őt kivonjad! 

Világnak világa,
virágnak virága,
keservesen kínzanak,
vas szegekkel átvernek!