Tűzvész pusztított a könyvtárban
Hosszú ideig az a hír tartotta magát, hogy a kódex a második világháború során megsemmisült. A feltételezés alapját az adta, hogy a leuveni könyvtárban súlyos tűzvész pusztított.
A kéziratot azonban más értékes kódexekkel együtt páncélszekrénybe helyezték, és egy ajtó mögött rejtették el. Bár a németek belőtték a könyvtár tetőzetét, ami tüzet okozott, a páncélszekrény sértetlen maradt.
A kódex fennmaradását végül 1947 tavaszán Bárczy Géza nyelvész erősítette meg, aki belgiumi tanulmányútja során személyesen győződött meg arról, hogy a kézirat épségben megvan.
Hernyó és ragya – ezekkel a szavakkal üzent a szerző az utókornak
1980-ban indultak meg a tárgyalások a kódex hazahozataláról. Egy évvel később, 1981-ben Vix Györgyné, az Országos Széchényi Könyvtár osztályvezetője tanulmányozta a kódexet, és kedvező hírekkel tért haza: az egyetem elvi szinten hozzájárult a cseréhez. A kódex értékét ekkor mintegy harmincezer fontra becsülték. 1982-ben született meg a végleges megállapodás a hazahozatal feltételeiről. A kódex két különálló részből állt, amelyeket a XV. században kötöttek egybe.
Vízkelety András irodalomtörténész kimutatta, hogy az első rész pontosan azon az oldalon ér véget, amelynek hátoldalán az Ómagyar Mária-siralom található. Vízkelety kiemelte érdekességként, hogy a kódexben olyan szavak is szerepeltek, mint hernyó és ragya, ezzel üzent a szerző az utókornak, hogy ő magyar volt.
1982-ben állami csereegyezménnyel került vissza a kódex Magyarországra: a leuveni egyetem küldöttsége adta át az Országos Széchényi Könyvtárnak, cserébe 12 flamand ősnyomtatványért és más flamand dokumentumokért. Jan Roegiers könyvtárigazgató, Pieter de Somer rektor és T. Peeters professzor hozták a kódexet Magyarországra egy barna ládikában. Korcsog András művelődési államtitkár, Darvasi István, az országgyűlés külügyi bizottságának titkára és a Széchényi-könyvtár főigazgató-helyettese, Havasi Zoltán vette át a becses relikviát. A kódex hazatért
Ómagyar Mária Siralom részlet
Nem tudtam, mi a siralom.
Most siralommal zokogok,
bútól aszok, epedek.
Ó, én édes Uram,
egyetlenegy fiam,
síró anyát tekintsed,
bújából őt kivonjad!
Világnak világa,
virágnak virága,
keservesen kínzanak,
vas szegekkel átvernek!
