Tűzvész pusztított a könyvtárban
Hosszú ideig az a hír tartotta magát, hogy a kódex a második világháború során megsemmisült. A feltételezés alapját az adta, hogy a leuveni könyvtárban súlyos tűzvész pusztított.
A kéziratot azonban más értékes kódexekkel együtt páncélszekrénybe helyezték, és egy ajtó mögött rejtették el. Bár a németek belőtték a könyvtár tetőzetét, ami tüzet okozott, a páncélszekrény sértetlen maradt.
A kódex fennmaradását végül 1947 tavaszán Bárczy Géza nyelvész erősítette meg, aki belgiumi tanulmányútja során személyesen győződött meg arról, hogy a kézirat épségben megvan.
Hernyó és ragya – ezekkel a szavakkal üzent a szerző az utókornak
1980-ban indultak meg a tárgyalások a kódex hazahozataláról. Egy évvel később, 1981-ben Vix Györgyné, az Országos Széchényi Könyvtár osztályvezetője tanulmányozta a kódexet, és kedvező hírekkel tért haza: az egyetem elvi szinten hozzájárult a cseréhez. A kódex értékét ekkor mintegy harmincezer fontra becsülték. 1982-ben született meg a végleges megállapodás a hazahozatal feltételeiről. A kódex két különálló részből állt, amelyeket a XV. században kötöttek egybe.
Vízkelety András irodalomtörténész kimutatta, hogy az első rész pontosan azon az oldalon ér véget, amelynek hátoldalán az Ómagyar Mária-siralom található. Vízkelety kiemelte érdekességként, hogy a kódexben olyan szavak is szerepeltek, mint hernyó és ragya, ezzel üzent a szerző az utókornak, hogy ő magyar volt.
1982-ben állami csereegyezménnyel került vissza a kódex Magyarországra: a leuveni egyetem küldöttsége adta át az Országos Széchényi Könyvtárnak, cserébe 12 flamand ősnyomtatványért és más flamand dokumentumokért. Jan Roegiers könyvtárigazgató, Pieter de Somer rektor és T. Peeters professzor hozták a kódexet Magyarországra egy barna ládikában. Korcsog András művelődési államtitkár, Darvasi István, az országgyűlés külügyi bizottságának titkára és a Széchényi-könyvtár főigazgató-helyettese, Havasi Zoltán vette át a becses relikviát. A kódex hazatért
Ómagyar Mária Siralom részlet
Nem tudtam, mi a siralom.
Most siralommal zokogok,
bútól aszok, epedek.
Ó, én édes Uram,
egyetlenegy fiam,
síró anyát tekintsed,
bújából őt kivonjad!
Világnak világa,
virágnak virága,
keservesen kínzanak,
vas szegekkel átvernek!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!