A tiltakozók szerint az olvasástanítás folyamatos fejlesztése elengedhetetlen, ám ezt az igényt éppen az ilyen megszorító rendeletek teszik lehetetlenné, gúzsba kötve a szerzők és kiadók kezét. Azok az előírások, amelyek kizárólag egy típusú tankönyvek megjelenését engedélyezik, velejéig fejlesztésellenesek, és gyökeresen ellentétesek a Nemzeti fejlesztési alaptanterv szellemiségével.
*
A Tanítók Egyesülete leszögezte: nem kívánják, hogy – módszertani szabadságukat semmibe véve – helyettük mondják meg, milyennek kell lennie annak az ábécéskönyvnek, amiből ők eredményesen tanítani szeretnének.
A nyílt levél aláírói szerint Magyart Bálint a pedagógiai szakértők és a tankönyvesek tiltakozása ellenére vezette be a rendeletet. A kiadók és a tanítók 2006 februárja óta már több alkalommal is eljuttatták a tárcához szakmai indokokkal alátámasztott tiltakozásukat, ám az egyik esetben sem vezetett eredményre. A levélírók leszögezik: a tankönyvreformnak nevezett rendeletmódosítás a rendszerváltozás előtti idők voluntarizmusát is túlszárnyalja. Emlékeztettek: Magyar a jogszabály sürgős bevezetését elsősorban a 15 évesek körében 2000-ben elvégzett PISA-olvasásvizsgálat lesújtó eredményeivel magyarázta, egyesek ugyanis az alsós olvasástanítási gyakorlattal, illetve a szerintük rossz ábécéskönyvekkel indokolták a gyenge szereplést. A rendeletmódosítás azonban rossz irányba célzott, hiszen szinte valamennyi ma használatos ábécéskönyv 1992 után készült, tehát az akkori PISA-vizsgálatba bevont gyerekek még nem ezekből a tankönyvekből tanultak. A levélírók hozzátették: arról szívesen hallgatnak a kormányzati oktatási szakemberek, hogy a 2001-ben, az alsó tagozatosok olvasástudását mérő PIRLS-vizsgálat során a magyar 10 évesek kitűnően, jóval a nemzetközi átlag felett teljesítettek, tehát nem lehetnek rosszak az olvasástanítási módszerek és az ábécéskönyvek.
A tankönyvkiadók azt kérték Hiller Istvántól, hogy törölje el a fejlesztésellenes és a pedagógusokat súlyosan korlátozó rendeletet.
Romankovics András, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének elnöke lapunknak azzal indokolta a tiltakozás aktualitását, hogy bár a rendelet már tavaly márciusban életbe lépett, a valóságban csak most kezdi éreztetni a hatását. A tankönyvek jó részének ugyanis mostanában jár le az akkreditációja, amit csak úgy tudnak megújítani, ha oldalanként, sőt mondatonként átírják az öszszes kiadványt.
Az SZDSZ-es Magyar Bálint által bevezetett tankönyvreform előírja, hogy az 5–12. évfolyamoknak készült tankönyvekben oldalanként átlagosan egy képnek kell szerepelnie. Első és második osztályban a mondatok 95 százaléka nem lehet hosszabb 150 betűhelynél, de ugyanezt a szabályt kell alkalmazni a 9–12. osztálynak szóló kiadványokra is legalább a mondatok 65 százalékáig. A szakszavak mennyiségét is korlátozzák: a felső tagozatban átlagosan minden második mondatra juthat egy ilyen szó.
Megírtuk: a szakemberek már a reform tervezete ellen is kifejezték nemtetszésüket. Jókai István, a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. vezérigazgatója formálisnak és betarthatatlannak nevezte az oldalankénti ábra kötelezővé tételét. A 150 betűhelyes mondathatár kapcsán hiányolta a tudományos indokolást, annak gyakorlati megvalósítását pedig megoldhatatlannak nevezte. Hozzátette: az iskolák a tankönyvvásárlási támogatásból évek óta szerelték fel a könyvtárakat a rászoruló diákok számára tartós könyvekkel. A rendeletmódosítás életbelépésével ezek is – összességében sok száz milliós érték – semmibe veszhetnek.
origo.hu
Újabb két H225M helikopter érkezik a Magyar Honvédséghez
