Nem teljesen egyértelmű, hogy Ejtán és Steinbrück találkozója tervben volt-e, vagy mint azt Berlinben közölték, soha nem volt napirenden. Az izraeli miniszter tanácsadói szerint a tárgyalást csak az utolsó pillanatban mondták le a németek. Ejtánék konkrétan a Németországgal Szembeni Zsidó Anyagi Követelések Konferenciája nevű szervezetet vádolja a tárgyalások megbuktatásával, mivel szerinte azok úgy érezték, hogy valaki „belépett a területükre”. Steinbrück találkozott viszont holokauszttúlélőkkel izraeli útja során, akikkel leült tárgyalni a segélyprogramról. Ők kívánságaikat azzal támasztották alá, hogy az 1952-es német–izraeli egyezmény nem számolt a túlélők hosszú életével, valamint a Szovjetunióba menekült százezrek támogatása sem megoldott. A kérelmezők szerint a ma Izraelben élő mintegy 250 ezer túlélő időskori ellátása sokkal drágább, mint azt 1952-ben gondolták. Steinbrück határozottan visszautasította a módosítást, a német kormány pedig korábban azt közölte, Izrael hivatalos kérvénye esetén elbírálnák azt, ám egyelőre ilyen nem érkezett. Igaz, Berlinben a Zöld Párt azzal vádolta a kormányt, hogy nem segít eléggé a rászoruló holokauszttúlélőkön. „Mi, németek különleges és örökös felelősséggel tartozunk” – nyilatkozta a Süddeutsche Zeitungnak Fritz Kuhn, a párt frakcióvezetője.
A Háárec izraeli napilap kimutatása szerint Németország eddig háborús jóvátételként nagyjából 25 milliárd dollárt fizetett az izraeli holokauszttúlélőknek, ezenfelül 700 millió dollár értékű segélyt juttatott el hozzájuk az izraeli kormányon keresztül. Tiltakozásuk nyomán nemrég az izraeli kormány úgy döntött, a 160 ezer érintett, aki náci gettókban vagy táborokban élt havonta 300 dollár segélyt kap eddigi kedvezményein felül, a Szovjetunióba menekült, később Izraelbe költözött nyolcvanezer embernek pedig havi 40–125 dollár jár.
origo.hu
Kiderült, hogyan történt a kettős tehervonat-baleset Komáromnál
