Meghökkentően magától értetődő furcsa nyelvi és történelmi közösségünk, pedig jóformán jelentéktelen dolgokról esik szó. Sípályákról, szaunákról, francia buldogokról. Később azért világháborús bombákról (legalább tíz darab Prágára is esett, panaszolja a cseh férfi – Budapestre több tízezer, feleljük mi) meg a Monarchiáról is (kihagytatok bennünket, mondják tréfás szemrehányással a csehek – ez valóban nagy hiba volt, csóváljuk fejünket). Egymás irodalmának, zenekultúrájának, régi nyavalyáinak kölcsönös ismerete, esetlen reakcióink és idegenkedéseink hasonlósága zavarba ejt – pedig nem kellene. Amikor megkérdezzük a lengyeleket, látták-e Andrzej Wajda új filmjét, a Katynt, nagy csönd áll be. Az asszony lehajtja a fejét, és csak annyit mond: ez személyes ügy számukra. A nagybátyja is ottveszett; s a legtöbb lengyel család gyászol valakit a sztálinista szovjetek által legyilkoltak közül.
A Mura folyó környezetében található, előző cikkünkben (Magnus barát sziklája, december 10.) említett két bencés kolostor, Sankt Lambrecht és Seckau is megszenvedte a második világháborút: a nácik kiűzték a szerzeteseket, utóbbiban Gestapo-központot, előbbiben a mauthauseni koncentrációs tábor külső raktárát alakították ki az apátsági falak között. Mindennek ellenére a szeszélyesen kanyargó folyóvölgy és mellékvölgyei inkább a regényes középkort idézik erődjeikkel, várkastélyaikkal, az Alpok havas lankáin megbúvó tanyacsoportjaikkal. Stájerországból nyugat felé haladva a Murával párhuzamosan futó 97-es úton hirtelen rátaposunk a fékre, majd éles balkanyarral jeges, keskeny szerpentinre rántjuk autónkat, amely Finstergrün várához vezet Ra-mingstein település fölött. Bár az erősség csak április és október között van nyitva – ekkor színvonalas, kedvező árú ifjúsági szállásként is üzemel! –, érdemes a ködös, hólepte tetőn körbejárni a várat, amelynek romos része több mint nyolcszáz éves, a leglátványosabb épületei azonban a múlt századforduló környékén épültek – messzemenően illeszkedve a hely szelleméhez.
Innen a karintiai Sankt Johann im Pongau felé vesszük az irányt, amely Salzburgtól délre található, s többnyire elhagyatott, nyugodt szépségű tájakon, alaposan takarított mellékutakon autózunk, hogy elálmélkodjunk Moosham tekintélyes XIII. századi várkastélyán, valamint az osztrák gazdasági épületek méretein: nálunk még nagygazda, kisnemes portája sem volt akkora, mint szomszédaink istállói. Ahogy a fürdőhelyeink sem olyan fényűzőek, mint a Monarchia legszebb éveire emlékeztető Bad Gastein a gasteini völgy zord katlanában. Ma mégis kusza egyveleg ez a városka a sziklateraszokra tapadva: szecessziós Grand Hotel, karcsú tornyú, középkori templomok, meglepően rozoga állapotban lévő, lakatlan, monarchiabeli szállodák és a központban felépített, a magyar vidéki szocreál legpocsékabb hodályait idéző vigalmi negyed éttermekkel, mulatókkal. A várost vízesés szeli ketté, amelynek környékén nagyszerű, jól jelzett séta- és túrautak indulnak városnéző barangolásra, illetve hegyi kirándulásokra. Bad Gastein enyhén radioaktív, radonos gyógyvize, amely allergiás, légzőszervi és anyagcsere-megbetegedésekre, ízületi panaszokra, reumára kitűnő, a magyar arisztokráciát is nagy számban vonzotta ide a békeidőkben; s a város ma is remek kikapcsolódási lehetőségeket nyújt fürdőivel, sípályáival, látnivalóival.
Osztrák meghívásra vettük be magunkat két napra a Sankt Johann im Pongau felett található Alpendorf üdülőfalucska („síparadicsom”) négycsillagos szállodájába, a Hotel Alpina wellness- és sporthotelba, amelynek környezete nem is igen kínál mást, csak négy-, ötcsillagos szálláshelyeket, illetve minél kijjebb megyünk a csillogó-villogó, helyenként hamisítatlan osztrák giccsparádéba fulladó településről, annál nagyobb az esélye jó árú Ferienwohnung-, azaz apartmanházak felfedezésének. A környék, mi más is lehetne, pompás, a cseh és lengyel kollégákkal nagyot sóhajtva nézünk ki a szállodaablakból a hóesésbe. Utóbbiak megjegyzik, náluk sokszor órákig kell sorban állni a sílifteknél a dübörgő diszkózenében – itt a nagy alpesi csöndben meg elvész az ember.
Jó tudni. A Mura mentén és Sankt Johann környékén – ahogy természetesen az egész osztrák hegyvidéken – megszámlálhatatlan menynyiségben találhatók színvonalas, jó árú szállások. Romantikus lehetőség – de csak a nyári időszakban – Finstergrün vára (amely az osztrák evangélikus egyház ifjúsági szervezetének vendégháza, de bárki számára nyitott, teljes ellátással naponta 39 euró). Az alpendorfi Alpina Hotel (www.sporthotel-alpina.com) az igazán vastag pénztárcájú síturistáknak ideális: naponta és fejenként 98–226 euró közötti áron kaphatunk kényelmes, hegyekre néző, erkélyes szobát (avagy lakosztályt), fényűző ellátást ínyenckonyhával (a reggelik különösen lenyűgözők), elfogadható a fitneszszoba, a wellnessrészleg finn-, gyógynövényes és infraszaunájával, többféle gőzfürdőjével, Kneipp- és úszómedencéjével pedig első osztályú. Végezetül a mostanában Ausztriába utazóknak ajánlatos nem figyelmen kívül hagyni a magyar autósokra vadászó osztrák rendőrök esetleges túlkapásaira vonatkozó nyugtalanító híreket, amelyek több ezer eurós büntetésekről szólnak (de e probléma elvben orvosolható a sebességkorlátozások, szabályok betartásával).
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
