Magyarul, Róth Vladimírként mutatkozott be a szerző (képünkön), mert bár a Szovjetunióban született, édesapja, Róth Ferenc erdész és édesanyja, Spielberg Regina magyarnak és a zsidó vallási hagyományokat betartó hívő embernek nevelte. A Széphalom Kiadó által sajtó alá rendezett kötet borítóján cirill betűs levélrészletek és a menórával díszített sírkő képe látható, rajta leírva a Róth család vándorlási útvonala: Garadna, Miskolc, Bobrjuszk, Tomszk, Togliatti és végül a kanadai Toronto. Róth Ferenc garadnai erdész munkaszerződéssel telepedett ki Belorussziába, ahol a bobrjuszki fűrésztelepen dolgozott.
Vladimír Rott gyerekként már tanúja volt annak, ahogy a házból letartóztattak egyszerű munkásokat, akik nem követtek el semmit. Akkor még nem tudhatta, de átérezte, hogy a totalitariánus diktatúra célja a teljes megfélemlítés. A Rott-Róth család olyan szegénységbe kényszerült a kommunista utópia országában, amit korábban, Magyarországon nem tapasztaltak. Az édesanyja, Spielberg Regina – Rizuska soha nem is hitt az utópiában, de már az apa, Róth Ferenc is kiábrándult. Javában készültek hazafelé. Ám 1938 egyik nyári napján, délután négykor berontott a lakásukba két államvédelmis, és megkérdezték: hol van Róth? „Édesanyám felkapott, és rohanni kezdett velem a fűrészüzem kapujához. Megszólalt a műszak végét jelző sziréna, édesapám megjelent a gyár kapujában, mosolyogva odalépett hozzánk, és ekkor a két durva alak megragadta kétfelől a karját. Dulakodott, a segítségükre sietett egy harmadik is, valami rövid bottal fejbe verte apát. Felkényszerítették egy ócska teherautó platójára. Édesanyám ekkor magyarul kezdett sikoltozni: mit csináljak velük, mármint a gyerekekkel, s kétségbeesésében feldobott engem apámhoz a teherautóra. Valaki visszaadott anyámnak, a teherautó eltávozott. Ekkor láttam utoljára az édesapámat, s így ért véget háromévesen a gyermekkorom” – emlékezik Vladimír Rott.
Onnantól kezdve csak oroszul megírt, ezerszer átcenzúrázott levelekből értesült a család, Róthné Spielberg Regina, az idősebbik fiú, József, a későbbi világhírű hegedűművész és a kis Vladimír az apa sorsáról. Majd egy év múlva érkezett meg az első levél, és a válaszok is nagyon nehezen jutottak vissza a táborból. Az édesapát haláláig tartotta ébren a remény, hogy majd egyszer hazatérhet. Valószínűleg abba rokkant bele lelkileg, hogy a tizenkét éves iszonyú börtön és munkatábor után sem engedték vissza a családjához. Szibériában halt meg, örökül hagyván gyermekeire a leveleit és a szenvedéstörténetet.
Vladimír Rott hosszú hallgatás után, könnyes szemmel mondja el, hogy édesanyjának köszönhetően Sztálin halála után, a szürke, puha diktatúra éveiben mérnöknek tanult. Hivatalos nyugati útról, a Lada gyár mérnökeként szökött meg, és évek során tudta kihozni a családját is Torontóba. Az apám levelei a szibériai munkatáborban című könyvet először oroszul írta meg. A magyar változat Király Zsuzsa fordító és Mezey Katalin költő-szerkesztő segítségével készült el karácsony előtt. Az író számára ma is megdöbbentő módon nyugaton is, itthon is megbotránkoznak könyvének kommunizmus- és szovjetellenességén.
– Vallom, hogy Sztálin sokkal rosszabb volt, mint Hitler. Sztálin sokkal több ártatlan embert semmisített meg, ráadásul, orwelli módon, arra is kényszerítette őket, hogy énekkel dicsőítsék gyilkosukat – fejezte be beszélgetésünket Vladimír Rott.
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
