Kifinomult rajzolatú, pasztellképek sorozata láncolja magához a Bagge báró című osztrák regény olvasóját. Letenni a könyvet lehetetlen, így az ember szinte egy huzamban végigolvashatja Alexander Lernet-Holenia alig több mint százoldalnyi munkáját Tatár Sándor költő magyar fordításában. Az 1897-től 1976-ig élt író életművének egyik vezérszólama a kiszolgáltatott földi lét és ama másik, szebb tartomány kínzó és gyönyörteli ellentéte, ahová halálunk után juthatunk el. A regény helyszíne Magyarország felvidéki tartománya, ideje 1915, az első világháború első teljes esztendeje. Még él, de leköszönő félben van az Osztrák–Magyar Monarchia színes és vonzó világa, már érezzük az eljövendő, baljós barbarizmus Moszkva felől közeledő, tompa és színtelen energiáit, mint Thomas Mann Varázshegyében vagy a tömegember lázadását és kétes győzelmét vizionáló Ortega y Gasset tanulmánykötetében. Nyalka osztrák, magyar, német felderítő lovasok keresik a hegyekben a találkozást és az összeütközést a földszínű egyenruhába öltözött orosz hódítóval. Végül keresztezik egymás útját egy hídnál.
Az orosz és az osztrák–magyar katonák összecsapása után észrevétlenül lebegünk át a valóságból a képzelet színes tartományaiba. Bagge báró kamerájától elbűvölten hisszük a főhőssel együtt, hogy ők győztek, és az összes felvidéki magyar városban ujjongva fogadják őket a vendégszeretetükről közismert magyarok. A báró szülőfalujába, Nagymihályiba érkezik, ahol várja egy csodálatosan szép magyar lány, aki őt ismeretlenül bár, de egész eddigi életén át szerette. Idilli környezet, álomszép kastély és bálok, szerelem és gyors házasság, boldog órák után a katonák kénytelenek visszatérni a csatamezőre, bár a falu lakói szerint az ellenség talán már nem is létezik.
Amit mindvégig sejtettünk, azt a regény fináléjában megértjük. Bagge báró visszatér a boldog halálon túli világból az 1915-ös jelen siralomvölgyébe. Az osztrák–magyar csapat valójában megsemmisült az oroszokkal vívott csatában. Az idillien boldog pillanatok a másvilágban játszódtak le, a magyar lány a valóságban már régóta halott. A közelgő, baljós új való világban Bagge báró csupán halványan remélheti, hogy majd egyszer talán visszatérhet oda, a másik, a boldog birodalomba.
Alexander Lernet-Holenia a látomásos, egykori monarchiás prózairodalom század eleji nagyjai, Krúdy, Kafka, Musset, Arthur Schnitzler nyomdokán haladva, mégis egyéni módon fogalmazza újra a modern, költői próza reá szabott, egyedi képletét. Regényében úgy egyensúlyoz a kétféle dimenzió mezsgyéjén, hogy mindegyiknek törvényeit, ha kell, tiszteletben tartja, ha muszáj, bravúrosan átlépi. Költői többértelműséggel sejteti, hogy mi itt csak átutazók vagyunk e földön. E világi létünk talán csak lidércálom, s ha szorongva is, de ösztönösen érezzük, hogy a másik létben vár bennünket az álmainkban megsejtett, igazi valóság.
(Alexander Lernet-Holenia: Bagge báró. Fordította Tatár Sándor. Nagyvilág Kiadó, 2007.)
origo.hu
Sasvári Sándor megrázó vallomása: így tették tönkre a családját
