Meghosszabbították január 28-ig a királyi palota (Szent György tér 2. Budavári Palota „E” épület) barokk csarnokában azt az amerikai–magyar koprodukcióban készült Fogyatékosságtörténeti vándorkiállítást, amely sehol a világon eddig még nem látott módon, átfogóan dolgozza föl a fogyatékosság történetét. Az interaktív tárlat elsősorban Durmits Ildikó tervező-szerkesztő, Hernádi Ilona kutató, projektmenedzser, Könczei György egyetemi tanár, ill. az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar foglalkozási rehabilitációs kutatócsoportja munkáját dicséri. A csoport missziója, hogy átfogó tevékenységével elősegítse a fogyatékossággal élő személyek életminőségének javulását és a velük szembeni megfáradt sztereotípiák leépülését.
Hernádi Ilona és Könczei György kalauzolnak végig a tárlaton. Oszlopszerűen háromszögben elrendezett tablókon tanulmányozhatjuk a fogyatékosság és bizonyos mértékig a gyógypedagógia történetét is. Gazdag tablókon látható egy amerikai, fogyatékosjogi, non-profit szervezet, az ACT 21 kép- és szövegkompozíciója, amelyet a Bárczi csapata kiegészített magyar, európai és ENSZ-anyagokkal. A hangulatot élményszerűvé fokozza a háttérben folyamatosan futó, közel harmincperces film, Cheryl Marie Wade költő, író, fogyatékosjogi aktivista, lelkesítő alkotása, amely kifejezetten a fogyatékossággal élő emberek öntudatra ébresztésének szándékával készült. A tárlat tavasztól Budapestről indulva országos vándorkiállítássá válik, amelyet a szervezők szeretnének minden nagyobb városba eljuttatni, s ott, egy-egy nagyobb látványos rendezvény részeként bemutatni.
A kiállításból és a filmből is kitűnik: a huszadik század fogyatékosságtudományának, az elsősorban ember („ember elöl”) mozgalomnak jelszava: az a helyes, ha a megnevezésben és a gondolkodásban sem a fogyatékosság van elöl, és takarja előlünk az embert, hanem az ember az elsődleges. Megtudhatjuk, hogy az emberiség Krisztus korában és az utána követő időszakban elsősorban a karitatív modell szemszögéből közelített a fogyatékosokhoz. A reneszánsz korban kezdődött az orvosi vagy medikális modell térhódítása, amely arra fókuszál, hogy a fogyatékos ember beteg, ezért őt meg kell gyógyítani. A harmadik modell, amelyet legegyszerűbben szociális modellnek nevezhetnénk, a hatvanas-hetvenes évektől kezdett kibontakozni mindmáig. Eszerint a fogyatékosság nem egyéni gond, amiből a fogyatékos embert ki lehet hozni, hanem társadalmi, mi több, hatalmi probléma. Ez annyit jelent, hogy miközben a társadalom foglalkozik a fogyatékkal élő emberekkel, neki magának is meg kell változtatnia a hozzájuk való viszonyát.
A háromféle megközelítési modell ma együtt létezik, hiszen a jócselekedeti típusú gondolkodásmódot napjainkban számos csoport gyakorolja hatékonyan, s rájuk szükség is van. Könczei professzor úgy véli, a legcélszerűbb, ha a szociális modell dominanciáját erősítjük, ezen belül kiemelkedően fontos, hogy kialakuljon a fogyatékos emberek jól képzett elitje, olyan emberekből, akik tudnak nagy távlatokban gondolkodni, és képesek arra, hogy egyéni érdekeiket is korlátozva, képességeiket nehéz sorsú társaik megsegítésére fordítsák.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
