Kalotaszegen, a Székelyföldön, a partiumi részeken, de még annak az anyaországba átnyúló csücskein, Debrecenben, Vámospércsen is a fent idézett református zsoltár az egyik legkedveltebb karácsonyi ének, a másik pedig a Szívünk vígassággal bétölt kezdetű jellegzetesen erdélyi karácsonyi zsoltár.
Vasas Samu és Salamon Ildikó Kalotaszegi ünnepek című könyvéből, amelyet a Kráter Műhely Egyesület adott ki, megtudhatjuk, hogy a lenyűgöző, piros, fehér, fekete színekből hímzett, gyöngyös, pártás kalotaszegi viselet honában ma is élnek az ősi szokások. A Bánffyhunyad, Magyarókereke, Magyarvalkó, Magyargyerőmonostor, Középlak, Almás-völgye, Kisbács által alkotott terület negyvenegy kalotaszegi községében karácsony szombatján, azaz december 24-én már szürkületkor elkezdődik a kántálás.
Gyerekek és legényemberek, ritkábban házasok, néhol még a lányok és az asszonyok is járkálnak a faluban és éneklik elsősorban az említett két archaikusan ünnepélyes zsoltárt. Ilyenkor, főként a lányos házaknál megnyílik a szép székely kapu, majd a pitvarajtó és a háziak behívják a kántálókat egy kis harapni- és nyelnivalóra, ízletes kalácsra, házias süteményre, finom borra. Aki valaha is részt vett gyermekként akár Erdélyországban, akár anyaországi falvakban hasonló eseményen, ma is átérzi, hogy a közös éneklés, a meghitt, jóízű beszélgetés már az ünnep előestéjén – szombatján is – átitatja az ember minden porcikáját a szent légkörrel, Jézus születésnapjának magasztosan fölemelő és vidám hangulatával. Ez a szakrális és profán elemeket csodálatos egységbe fonó aura Erdélyországban kitart a „négynapos tánc” teljes tartamára.
Kalotaszegen – (ahogy még e sorok írójának gyermekkorában is, a Partiumban, Váradon, Jádvölgyén és az anyaországban maradt debreceni csücsökben is így volt), a karácsony négy – illetve öt napig tart(ott). Már az ünnephez számítják a szürkületi, kántálással és a vecsernyei istentisztelettel induló szentestét – karácsony szombatját is. E kies vidéken a karácsony négynapos, december 25-e, 26-a és 27-e is ünnepnapnak számít, a zárónap az aprószentek 28-i ünnepe. Ettől függetlenül a tágabb értelemben vett ünnepi időszak elkezdődik advent első vasárnapjával és zárul vízkereszttel, de az ünneplést, hagyománytartó falvakban még most is kihúzzuk Gyertyaszentelő Boldogasszonyig. Nem véletlen, hogy a fát is illene gyertyaszentelőig megtartani.
Vasas Samu és Salamon Ildikó könyve érzékletesen jeleníti meg, hogyan játszódnak le a mai Kalotaszegen a karácsonyi lelki megtisztulás-újjászületés rítusai. Bennük szerves egységbe fonódik három motívumrend: az egyházi, vallásos tartalmú szokások, a névnapi köszöntések, valamint az ifjúság közös mulatása. A szakrális ünnep megszentelt szokásaihoz tartozik a templomba járás, a betlehemezés, a karácsonyi kántálás. Ezekkel emlékezünk arra, hogy ama földrajzilag távoli és lélekben mégis közeli betlehemi jászolban született meg egyszerű pásztoroktól körülvéve, jászolban, szalmában, „koldusi helyen” „az Égi, s földi király”, a világ megváltója, Jézus Krisztus, az Atyának vele egylényegű fia, aki elküldi hozzánk a vigasztaló Szent Lelket. A folklórelemeket tartalmazó István- és János-napi köszöntések, az aprószentek napján történő vesszőzés, legényavatás, valamint a népi mulatságok, a hívogatás, a tánc, a lányok behajtása, az ajándékozás híven simul a karácsonyi jó hír fölemelő és vidám üzenetéhez. Isten az örömünkre, nem a bánatunkra teremtette a világot. A kalotaszegi viseletbe öltözött fiúk, leányok a szombati kántáláskor együtt énekelnek szép zsoltárokat, együtt köszöntik a szentestét karácsonyi versekkel, s bebocsáttatván a házakba, közösen örülnek a Megváltó közelgő születésének. – (S ezután következik az, ami mindenütt ugyanolyan: gyertyagyújtás, a fa alatti közös éneklés, az ajándékozás. Katolikus családok éjféli misére járnak, e szokás mára ökumenizálódott.)
Az első ünnep reggelén minden mozgásra képes kalotaszegi ember templomba vonul. Istentisztelet után a templom előtt legényes, páros tánc kezdődik. S utána jön a leányhívogatás. Délután kimondják: beállt a tánc. Ami azt jelenti, hogy 26-án, 27-én nap közben a legények és a házasok, ritkán a lányok is, járják a falut, István- és János-napi köszöntéssel, felszegi és nádas menti köszöntő versekkel és énekekkel kísérten találkozik egymással a falu apraja és nagyja. Esténként pedig áll a bál.
Aprószentek napján, az ünnep zárónapján történik meg a mustármagozásnak, aprószentekelésnek egyaránt nevezett vesszőzés, a kamasz fiúk legénnyé avatása.
E csodálatosan szép kalotaszegi ünnepléskor a legények ma is bokrétát, árvalányhajat, kisbojtot viselnek, szűrben, bundában, kezükben hívogatóbottal, nádpálcával, a nagyon hagyománytartó helyeken lyukas lapáttal járnak. A lányok felöltik a piros-fehér-fekete, gyöngyös népi viseletet, s bokrétát adnak a kiválasztott fiúnak, aki azt keszkenővel, gyűrűvel viszonozza. A vallásos és a népi elemek együtt jelképezik az ég és föld, Isten és ember bonthatatlan egységét, az élet, az évek, az évszakok, a napok és a napszakok örök körforgását. A nagyvilágnak, úgy tűnik, Kalotaszegtől, a Székelyföldtől, az erdélyi részektől, kis Kárpát-medencei falvaktól kell majd újratanulnia a kozmikus teljességélményt, a szeretet örökkévaló parancsát.
origo.hu
Meggyilkolt turisták: leszúrtak egy francia férfit
