Film az elfelejtett hõsrõl

Az Ocskay Lász­ló szá­za­dos, az el­fe­lej­tett hõs cí­mû film tör­té­ne­te úgy kez­dõ­dött, mint egy re­gény. Kollarik Ta­más, a Vox No­va pro­du­ce­re egy zug­lói pres­­szó­ban be­szél­ge­tés­be ele­gye­dett egy szim­pa­ti­kus úr­ral, kel­le­me­sen, el­mé­lyül­ten tár­sa­log­tak a ma­gyar iro­da­lom­ról és tör­té­ne­lem­rõl. A pro­du­cer el­mond­ta, hogy ked­venc gyer­mek­ko­ri ol­vas­má­nya Jó­kai Mór Sze­ret­ve mind a vér­pa­dig cí­mû re­gé­nye. Az em­lí­tett mû fõ­sze­rep­lõ­je Ocskay Lász­ló bri­ga­dé­ros, aki le­gen­dás ku­ruc hõs­bõl vált áru­ló­vá.

Ki­de­rült, hogy Kollarik Ta­más be­szél­ge­tõ­part­ne­re Ocskay Ru­dolf, aki nyom­ban el­mond­ta, hogy a csa­lád­nak azonban van­nak iga­zi büsz­ke­sé­gei. Nagy­ap­ja, idõ­sebb Ocskay Ru­dolf ka­to­na­tiszt ha­lál­ra ítél­ve, har­minc na­pon át vár­ta a hó­hért a szé­gyen­tel­jes Ta­nács­köz­tár­sa­ság rém­kor­sza­ká­ban, Kor­vin Ottóék bör­tö­né­ben. És van egy cso­dá­la­tos nagy­báty­ja, Ocskay Lász­ló, a ma­gyar had­se­reg szá­za­do­sa, aki a bu­da­pes­ti Abonyi ut­cai zsi­dó gim­ná­zi­um­ban – a mai ELTE gya­kor­lógim­ná­zi­u­má­nak épü­le­té­ben – egy ru­ha­gyûj­tõ mun­ka­­szá­za­dot szer­ve­zett meg a né­met meg­szál­lás ide­jén, s ez­zel az ürüg­­gyel 2500 zsi­dó hon­fi­tár­sát men­tet­te meg a biz­tos ha­lál­tól egy olyan kor­szak­ban, ami­kor a meg­szál­ló né­me­tek egy ül­dö­zött meg­men­té­sé­ért is fel­kon­col­tak tisz­tes­sé­ges em­be­re­ket. Kollarik Ta­más Ocskay Ru­dolf se­gít­sé­gé­vel írt fe­szes, fe­gyel­me­zett, az ér­zel­mek­re ha­tó for­ga­tó­köny­vet, ame­lyet Fonyó Ger­gely ren­de­zett meg a rá jel­lem­zõ szug­gesz­tív ké­pi vi­lág­gal. Az Urá­nia Nem­ze­ti Film­szín­ház­ban tar­tott csü­tör­tök es­ti be­mu­ta­tón ke­vés szem ma­radt szá­ra­zon. Az Abonyi ut­cai cso­da túl­élõi, Dan Danieli, ma­gyar ne­vén Faludi Dé­nes és Krausz Éva há­lá­san, kön­­nyes szem­mel idéz­te meg a film fõ­hõ­se, a cso­dá­la­tos, le­gen­dás Ocskay Lász­ló alak­ját. Ocskay nem kap­ta meg éle­té­ben a meg­be­csü­lést. Mi több, a kom­mu­nis­ták ha­lál­ra ke­res­ték; el­me­ne­kült ha­zá­já­ból, s el­fe­le­det­ten, sze­gény­ség­ben halt meg az Egye­sült Ál­la­mok­ban 1966-ban. Dan Danieli – Faludi Dé­nes, az Ocskay-mono­gráfia író­ja – hos­­szú, szí­vós, ál­do­za­tos mun­ká­val el­ér­te, hogy Ocskay ne­ve föl­ke­rült Je­ru­zsá­lem­ben a vi­lág jám­bo­ra­i­nak ne­vét õr­zõ fal­ra.
Az Urá­nia ká­vé­ház­ban tar­tott csü­tör­tö­ki saj­tó­tá­jé­koz­ta­tón Ocs­kay Ru­dolf­tól meg­tud­tuk, hogy a fil­met 2008. ja­nu­ár 9-én, Brüs­­szel­ben, az Eu­ró­pai Par­la­ment épü­le­té­ben nagy si­ker­rel mu­tat­ták be. A film egyéb­ként be­ke­rült a jö­võ hét ele­jén kez­dõ­dõ 39. Ma­gyar Film­szem­le ver­seny­prog­ram­já­ba. Köb­li Nor­bert pro­du­cer, szá­mos nagy si­ke­rû film­for­ga­tó­könyv író­ja Kol­la­rik Ta­más fel­ké­ré­sé­re már el­ké­szí­tet­te a já­ték­film­vál­to­zat for­ga­tó­könyv­ét, ame­lyet szin­tén Fonyó Ger­gely ren­dez. Szi­ta Sza­bolcs tör­té­nész, a film egyik szak­ér­tõ­je el­mond­ta, hogy Ocskay Ru­dolf­nak és an­nak a szá­mos ma­gyar ki­rá­lyi honvéd­tiszt­nek, akik szem­be­for­dul­tak az em­ber­te­len zsar­nok­ság­gal, zsi­nór­mér­té­ke volt a Bib­lia és a régi ka­to­naság szolgálati sza­bály­zata. Az ül­dö­zöt­tek vé­del­mét, a gyön­gék gyá­mo­lí­tá­sát er­köl­csi kö­te­les­sé­gük­nek tar­tot­ták. – De­rék, jó ma­gyar em­be­rek vol­tak, büsz­kék le­he­tünk rá­juk, ahogy ar­ra is, hogy 1990 után im­már hét­száz ma­gyar név ke­rült föl a vi­lág jám­bo­rai­nak fa­lá­ra, ami vi­lág­vi­szony­latban is nagy szó – mon­d­ta Szi­ta Sza­bolcs.