Első fokon bűnös rendőrök

Nem jogerősen pénzbüntetésre ítélte, illetve megrovásban részesítette tegnap a Fővárosi Bíróság katonai tanácsa a Múzeum körúti erőszak néven ismertté vált büntetőügy katonai bűncselekmények miatt bíróság elé állt öt rebiszes vádlottját. A hivatali visszaélés vádja alól három rendőrt felmentettek.

Szolgálatban kötelességszegés miatt bűnösnek mondta ki tegnap a Fővárosi Bíróság katonai tanácsa a Múzeum körúti erőszak néven ismertté vált büntetőügyben korábban meggyanúsított öt rebiszes rendőrt. Ezért az elsőrendű vádlottat, I. Tibort 150 ezer, a másodrendűt, T. Pétert 120 ezer, a harmadrendűt, F. Zsoltot 105 ezer forint megfizetésére kötelezte, a negyed- és ötödrendűt, R. Gábort és B. Gergelyt pedig megrovásban részesítette. A hivatali visszaélés vádja alól viszont az első-, másod- és harmadrendű vádlottat felmentették. Az ügyészség három nap gondolkodási időt kért, a vádlottak felmentésért fellebbeztek.
A bíróság indokolása szerint a három zászlós és a két őrmester 2007. május 4-én hajnali öt óra után engedély nélkül elhagyta a fővárosi VIII. kerületi körzetét, amikor Angyalföldre hazakísérte az igazoltatott, de állításuk szerint iratokkal nem rendelkező E. Zsanettet. Az ügyészség hármójukat azzal is vádolta, hogy hivatali viszszaélést követettek el, amikor okmányok hiánya miatt nem bírságolták meg a lányt, így jogtalan előnyhöz juttatták.
A bizonyítékok értékelésekor a bíróság kifejtette, hogy a vádlottak és E. Zsanett vallomása alapvetően eltérő. Ugyanis a fiatal nő azt állította, voltak nála iratok, s amikor azokat átadta, az egyik rendőr azt mondta neki, hogy problémák vannak a forgalmijával, de pénzért el tudják ezt simítani. Mindezt a vádlottak tagadták, miként az ezt követő erőszakot is, habár ez nem volt a per tárgya, így a katonai tanács nem is foglalkozhatott vele. A bíróság szerint nyilvánvaló, hogy valamelyik fél nem mond igazat. Miután a bíróság kétséget kizáróan nem tudta eldönteni, melyik állítás az igaz, a törvény szerint a vádlottak javára kellett ítélnie. Megjegyezte: igencsak szerencsétlenül alakult a büntetőeljárás, hiszen a katonai ügyészségnek lett volna hatásköre végignyomozni a jelenleg két szálon futó, de egyazon tényállású ügyet. Példaként említette, hogy a katonai eljárásban nem volt a vádpontok között a vesztegetés, ugyanakkor az E. Zsanett vallomásán alapuló pótmagánvádas eljárásban a Fővárosi Bíróságnak ezt is vizsgálnia kell. A vádlottak időnként változó vallomásáról szólva pedig a hadbíró kijelentette: „ha ez így folytatódik, a Jóisten tudja, mit fognak mondani a pótmagánvádas eljárásban”.