Egy hosszadalmas kampány végére érkeztünk. Ön naponta két-három településen fordult meg. Mit tapasztalt, mit várnak az emberek leginkább a népszavazástól?
– Miután több száz településen jártam, kilencvennél is több fórumot tartottam, azt látom, hogy a médián keresztül nem jön át a népszavazás legfontosabb, közvetlen üzenete. Ez pedig nem más, mint egy bizonyos szellemiség megváltoztatásának igénye.
– Miféle szellemiségre gondol?
– Magyarországon sajátosan alakultak ki a gazdasági erőviszonyok, viszonylag kevés kivételtől eltekintve – mint például Demján Sándor –, nem feltétlenül a tehetség vagy a tudás alapján alakultak ki az erőpozíciók a rendszerváltás utáni években, hanem az volt a mérvadó, ki milyen közel állt a tűzhöz. Mivel ez már önmagában véve is hamis viszonyokat teremtett, később magával hozott egy olyan szellemiséget, amely alapján Magyarországon egy virtuális világ épül. Főként az SZDSZ, és az őket zsigerből támogató média egyáltalán nem a valóságról beszél, hanem azt egy folyamatosan ismételgetett kommunikációs trükkel felülírja. Még a Horn– Kuncze-érában is igyekeztek valamilyen szinten betartani az emberi együttélés szabályait. Ma ez szinte egyáltalán nem tapasztalható. Ezért szabadulhatott el a közterületi agresszivitás, ezért terrorizálhatják a konszolidált polgárokat azok az emberek, akiknek minden a bicepszükbe került, ami a koponyájukból kiszorult. Velük szemben nincs semmilyen védelem, az elállatiasodott magatartásukat kockázatmentesen gyakorolhatják, hiszen ez egy olyan réteg, amely megjelenésével, metakommunikációjával már eléri, hogy az emberek szólni sem merjenek, és inkább elszenvedik azt, amit ez a réteg rájuk kényszerít. Itt tart Magyarország, megérett a liberalizmus gyümölcse.
– Mindezek a megállapítások hogyan függenek össze a népszavazással?
– Csak látszólag nem tartozik a népszavazáshoz. Az SZDSZ szabadságjog-értelmezésének lényeges pontja, hogy a személyiségi jogok ebben az országban majdhogynem fordított arányban állnak a társadalomba való beilleszkedés hajlandóságával. Divat lett az országban a hazugságot politikai értéknek feltüntetni, ahogy rengeteg fogalom eredeti értelmét változtatták meg, pusztán azért, mert ők másként látják a helyzetet. A személyi szabadságjogok gyakorlásának nincs határa, kockázata, amikor az ő ízlésüknek megfelelő kérdésről van szó, még akkor sem, ha mások alapvető jogait korlátozzák. Így nem beszélhetünk demokráciáról. Ma már a neoliberális hangadók nemcsak az életszerűséget nem veszik figyelembe, hanem már a matematika, sőt a biológia törvényeit is vitatják. Szokásjogokat számolnak fel, olyan tabukat törnek fel, amelyek következtében főleg a fiatalok és a gyerekek körében teljesen felborul a hagyományos értékrend. Céljuk, hogy az utánunk következő generáció egy ítélőképességében megfogyatkozott, könnyen irányítható szellemi-lelki massza legyen. Éppen a neoliberálisok hirdetik a hamis, az egoista, a hedonista elveket, s ez folyik a médiából, a reklámokból is. A hagyományos értékvilág visszaállítása pedig sokkal nagyobb feszültséggel jár, mint a gazdasági problémák megoldása. A népszavazásnak az a legfontosabb üzenete, hogy ennek a szellemiségnek ne adjon igazolást. Ugyanakkor optimista vagyok, hiszen a matematika és a természet törvényei teljesen immúnisak a liberalizmusra, kikényszerítik a maguk igazságtartalmát, ez csak idő kérdése. A népszavazási kérdéseknél hiába állítják, hogy a vizitdíj eltörlésével jelentős bevételkiesést szenvednek el a háziorvosok, hiszen korábban éppen a hatalom vont ki forrásokat a praxisokból. Mindez a matematikai tények tagadása. Ugyanígy van a tandíjjal is. Amikor azt állítják, hogy azok a családok, amelyek gyermektelenek, vagy ahol a gyerekek nem tanulnak tovább, fizetik meg a diplomások oktatásának árát, az ugyanúgy a matematikai valóság tagadási kísérlete, hiszen az egyetemet végzettek bőségesen visszafizetik az átlagnál magasabb adó formájában a tanulásuk állami támogatását, méghozzá néhány év alatt. Azzal is kábítanak, hogy más országokban is van tandíj. Vegyünk egy konkrét matematikai tényt. Franciaországban egy havi minimálbérből kifizethető több mint öt hónap tandíja. Magyarországon a minimálbér alig fél hónap tandíjra elegendő. Ezeket a tényeket sorozatosan elhallgatja, meghamisítja a hatalom.
– A tandíjat megszavazó honatyák mindegyike – már amelyik felsőfokú oklevéllel rendelkezik – ingyenesen jutott hozzá diplomájához. Miért nem szólítják fel őket, hogy példát statuálva számolják ki és fizessék meg utólag a tanulmányaik költségét?
– Kóka János érzelmesen érvel a tandíj mellett, míg ő maga ingyen végezte el a legdrágább egyetemet, az orvosit. Ráadásul nyilvánvalóan elvette valaki elől ezt a helyet, hiszen egy percig sem dolgozott orvosként, ellenben – akár a legrosszabb bolsevik időkben – friss diplomájával közlekedési miniszter lett. Még ő gyalázza, szidalmazza a kádárizmust, miközben a legrosszabb kommunista szellemiséget hordozza. Ugyanakkor az a meglátásom, hogy bár nem voltam sem MSZMP-tag, sem munkásőr, sem ügynök, az ellátórendszerek bizonyos elemei rosszabbul működnek, mint a késő-kádári korban. Ez nem kádárizmus, hanem realizmus. Gondolok itt az egészségügyre, az oktatásra vagy általános értelemben a közbiztonságra. Amikor Kóka kolléga és Horn Gábor kolléga fölényeskedve, gunyorosan érvelnek a népszavazási kérdések ellen, akkor megfeledkeznek erről, és arról is, hogy a stílusukkal, mondandójukkal minden egyenesen, becsületesen gondolkodó baloldali ember önérzetébe belegázolnak.
– Öt évvel ezelőtt az Európai Unió ellen kampányoló civilek rendőrségi vegzálásnak voltak kitéve, elkobozták az összes plakátjukat, mert azon felvonultatták a horogkeresztet és a vörös csillagot, természetes elrettentésképpen, mondván: lehet nemet is mondani. Mit gondol az SZDSZ nem vörös, csak vörösbe hajló, nem ötágú, nem önkényuralmi csillagjáról, amelyek elárasztották az internetet és a közterületi plakáthelyeket?
– Az SZDSZ nem olyan régen kifogásolta a Nemzeti Őrsereg karszalagját, mert hasonlított a nyilaskeresztre. Nem az volt, de emlékeztetett rá. Most az SZDSZ ábrája ugyanígy emlékeztet a vörös csillagra. Ez a kettős mérce igazolása, amelyre mostanában számos példát lehet felmutatni. Belekötnek formajogilag a vizitdíj és a kórházi napidíj ellenzéki értelmezésébe is, mondván, az nem adó. Értelmezési vitát rendeznek az adó fogalmáról. A lényeg azonban az, hogy a népet sarcolják, teljesen mindegy, hogy a sarcot adónak vagy díjnak nevezik, ha az embereket ugyanúgy érinti. Akárcsak az egészségbiztosítási rendszer privatizációja esetében, amikor azt mondják a kormányoldal képviselői, hogy nem több-biztosítós, csak több-pénztáras rendszer lesz. Attól kezdve, hogy a profit-, az üzleti érdekeltség bekerül az egészségbiztosításba, teljesen mindegy, hogyan hívják, az csak játék a szavakkal.
– Ennek ellenére elkerülhetetlen a jogászkodás az utóbbi témában, hiszen a kormány azt állítja, az Albert házaspár kérdésére akár az MSZP is igennel buzdíthat a várhatóan ősszel esedékes újabb referendum előtt, mert nem az elfogadott biztosítási törvényről szól.
– Sokan természetes módon a lényeget akarják megragadni, de nem írják körül, mert el akarják kerülni a lényegtelen kiemelését. Szerintem a dolgok lényegét tekintve nem tartalmi kérdés, hogy több-biztosítós vagy többpénztáras a rendszer. Egyébként a lényeget egy egyszerűen fogalmazó szocialista képviselő mondta: létrejöhet a gazdagok és a szegények biztosítója.
– Heves városában, Tapolcán és Mezőtúron a fideszes vezetésű önkormányzatok pártjuk választmányi határozatával is szembefordulva kiszervezték, vagyis lényegében privatizálták a helyi egészségügyi ellátást. Ez tendencia lesz a jobboldalon is?
– Semmiképpen sem. Az a különbség a koalíció és az ellenzék magatartása között, hogy míg előbbi politikájának az egészségügyi privatizáció a fő vonulatához tartozik, addig a jobboldalon ezek a példák nem tipikusak, csak elvétve lelhetők fel. Már meg is indultak a felelősök elleni etikai eljárások. Egy ekkora néppártban előfordulhatnak számító vagy deviáns emberek is, ám ők az elenyésző kisebbséget alkotják.
– Elégedett lenne vasárnap egy csekélyebb részvételű, de mégis eredményes népszavazással, vagy az igenek fölényes győzelmében bízik?
– Az utóbbi nagyobb öröm lenne, mert magasabbra tartanánk a tiltó táblát. Sporthasonlattal élve, egy kupadöntőn győzni kell, persze látványosabb 6-1-re megnyerni a meccset, mint 4-3-ra, azonban a történelem mind a kettőt győzelemként könyveli el. Ha nagyon sikeres lesz a népszavazás, akkor a miniszterelnökre és a kormányra – nyugodtan mondhatjuk – nyolcat számoltak.
– Ahhoz mi kell, hogy tízet számoljanak rá?
– Azért a miniszterelnöktől is függ, hogy mennyit számolnak rá, mivel jogi értelemben nem köteles felállni székéből egy népszavazási kudarc után. Ha a bármit csináltok, helyemen maradok politikát választja, könnyen padlóra küldheti pártját is. Mindenesetre az igenek fölényes sikere után kötve hiszem, hogy a kormányfő ott folytathatja, ahol abbahagyta.
– Az elsöprő sikernek nem a nem szavazatok, hanem a közöny lehet az akadálya. Sikerült kellően aktivizálni a választópolgárokat?
– Demokráciában a népen nem lehet erőszakot tenni, azt kapja a társadalom, amit a többség megérdemel. Párthovatartozástól függetlenül kell felismerniük az embereknek a veszedelmes helyzetet. Ha nem így történik, marad minden, ahogy volt, ahogy van jelenleg. Aki Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek akar hinni, az higgyen! Aki akar másodszor fizetni az egészségügyi ellátásért, amelyre alanyi jogon lenne jogosult, fizessen! A közeljövő szellemisége is eldől ezen a népszavazáson, és aki nem megy el vagy nemmel szavaz, egyet bizonyosan elveszít, a panaszkodás jogát. Rengeteg emberrel találkozom manapság, és rengetegen panaszolják, hogy azelőtt az MSZP-re szavaztak, de többé nem fognak. Utóbb rájönnek arra, mi történt, de nem szabad, hogy a közömbösség otthon tartsa őket, mert a gyerekeik jövőjét kockáztatják.
– Gyurcsány Ferenc szerint a vizitdíj két üveg sör vagy fél doboz cigaretta ára, a Fidesz politikája olcsó, csak a 300 forint körül mozog. A Heti Hetes című műsorban ugyanezt az érvrendszert használták.
– A Heti Hetes egy gusztustalan, részrehajló műsor. Már sok baloldali ismerősöm sem bírja nézni. Ez a szöveg igazi demagógia, a tartalom nélküli nevetséges fölényeskedés. A milliárdos Gyurcsány Ferencnek abba a kommunikációs stílusába illik bele, mint amikor tegeződik Nagy Imrével, Szent Istvánnal és Széchenyivel.
– „A jövő 3 igennel kezdődik” szlogen meglehetősen hasonlít a korábbról ismert „a jövő elkezdődött” mondatra. Most akkor elkezdődött vagy csak most kezdődik?
– A jövő elkezdődött, és most a három igennel folytatódhat.
– A Fővárosi Közgyűlés történetében talán most beszélhetünk a legbotrányosabb időszakról, a városvezetés minden téren csődöt mondott. Csak a BKV háza tájáról naponta derül ki valamilyen korrupciógyanús ügy. Ez meddig mehet tovább?
– A BKV most már csődhelyzetben van. Az utóbbi időben milliárdokat pazarolt el feleslegesen a vállalat kommunikációs és átvilágítási célokra, miközben az adósságállománya már közelíti a százmilliárd forintot, s nem tud megszabadulni az évi nyolcmilliárdos deficitjétől. Évi 375 millió forint kifizetését garantálta a BKV egy olyan cégnek, amely a 4-es metró kapcsán 2012 végéig tanácsokat ad, és jegyzőkönyvet vezet. Olyan fogalmakat építettek bele ebbe a közel hárommilliárdos keretszerződésbe, amelyek a műszaki életben szinte nem is léteznek. Ezzel párhuzamosan a BKV menetrendjében olyan módosításokat akarnak véghez vinni, ami többek között a XVII., XVIII. kerület, Csepel vagy Óbuda és Békásmegyer tömegközlekedését teljesen ellehetetlenítené. Óbudára például hétköznapokon se lehetne eljutni este 9 után tömegközlekedéssel, hét végén pedig nem is lenne közösségi közlekedés.
– Lényegesen lecserélődött az MSZP– SZDSZ-es városvezető garnitúra. Már a szakmaiság csíráját sem lehet felfedezni.
– A fővárosban sorozatosan fura dolgok történnek, akár az útfelújítási botrányra, a metró körüli anomáliákra, vagy a BKV-nál tetten érhető gyanús ügyletekre gondolunk. Erre szoktam azt mondani, olyan antitalentum a városvezetés, hogy megálmodnak bizonyos határidőket, és nem veszik tudomásul, hogy a műszaki munkálatoknak vannak bizonyos időigényei. Az első váratlan esemény már meg is történt, amikor megtalálták a nyomás alatt lévő rétegvizet a Fővám téren. Ez időben, pénzben, a kivitelezési munkáknál már most súlyos zavarokat okozott. De minden más téren csak a fejetlenség, a hozzá nem értés és a koncepciónélküliség a jellemző. Nincs gazdája a városnak. Úgy terveznek, fejlesztenek, hogy a város működését már-már kritikus helyzetbe hozzák. Bárki adja majd a következő városvezetést, pénzügyi tekintetben rendkívül korlátozott lesz a mozgástere, tekintve, hogy 160 milliárd forint körül mozog a város adósságállománya. Mindemellett Budapesten személyiségi jognak számít szemetelni, teljesen megoldatlan a hajléktalanok problémája, megjelent az utcán a markecolás. A graffiti virágzik, semmit nem tesznek ellene. Demszky Gábornak az számít szabadságnak, demokráciának, ha mindenki azt csinál, amit akar. Ezért kap szabad pályát az a réteg, amelyik nem képes betartani az emberi együttélés szabályait. A neoliberálisok odavannak az amerikai típusú demokráciáért, ajánlom, nézzenek New Yorkra, ahol zéró toleranciával, azonnal érvényesítendő büntetésekkel és szabályokkal élnek.
origo.hu
Nemvárt fordulat jön az időjárásban, mutatjuk mire számíthat
