Érem helyett csak nyolcadik hely a vb-ről

Peking tényleg rohamtempóban készül a nyári ötkarikás játékokra. Pénteken még amiatt füstölögtem, hogy aki az Olimpiai parkot déli irányból próbálja gyalogosan megközelíteni, az járdáról egyelőre ne is álmodjon, mert a régit ugyan már felszedték, az új viszont ki tudja, mikor lesz kész, addig törmelékhalmok és hatalmas lyukak között kell szlalomozni. Másnap aztán nem hittem a szememnek. Huszonnégy óra alatt több száz méteren lerakták a kockaköveket, a lyukak helyén pedig szép fák sorjáznak.
Peking amellett, hogy készül, a lakosait fel is készíti az olimpiára. A fél éve átadott hiper-szuper ötös számú metróvonal szerelvényein
a videoképernyőkön többnyire sportági ismertetők, szabálymagyarázatok futnak. A díjlovaglást és a gumiasztalt is kifogtam, azt pedig már kétszer láttam, hogy ökölvívásban miért hasznos a fejvédő, és mi is az a kiütés. A vívás oktatófilmjéhez eddig még nem volt szerencsém, de nagyobb baj, hogy szombaton női párbajtőrözőink is padlót fogtak az olimpia egyik tesztversenyének számító csapat-világbajnokságon. Holott reméltük, hogy a Nagy Tímea, Mincza Ildikó, Szász Emese, Hormay Adrien összetételű együttesünk a dobogón végez.
A tizenhatos tábla első körében az észtek még nem okoztak gondot (33-15), utána viszont már csak kudarchegyeket. A nyolc között a németek ellen Szász 0-4-gyel kezdett Duplitzer ellen, igaz, a negyedik párban 12-9-es előnyünknél adta át a stafétát Nagy Tímeának. Duplitzerrel azonban ő sem bírt, 3-0-ra kapott ki a colos némettől, aki egymaga elintézte a csapatunkat. A legvégén egy tus hátrányból 23-23-ra kiegyenlített Mincza ellen, és a hirtelen halálban is ő talált. Együttesünk a veresége után már csak az 5–8. helyért vívhatott tovább, és újabb két vereségbe szaladt bele; a románoktól 45-41-re, majd az oroszoktól 26-25-re kapott ki. Csapatunk így csupán a csalódást keltő nyolcadik helyet tudta megszerezni. (A Király Hajnalkával felálló franciák nyertek). Amikor Kulcsár Győző szövetségi kapitányt értékelésre kértem, sarkosan formált véleményt: „Nincs mit értékelni, mert ez értékelhetetlen produkció volt.”
Mindehhez hozzáfűzte még, hogy az olimpiai kvótát szerzett Szász és Mincza lélekben talán nem tartotta fontosnak ezt a vb-t, Nagy és Hormay pedig, akik elvéreztek a kvalifikációban, még nem dolgozták fel a csalódottságot. Ám amikor a szakvezető ezt fejtegette a csarnok előtt, a mellette álló Szász Emesének már jó ideje potyogtak a könynyei, és közben rázta a fejét, jelezve, hogy ez nem így van, mert ő igenis komolyan vette a világbajnokságot.
Maradjuk annyiban, inkább most hulljanak a könnyei, mint augusztusban ugyanitt.