Könyvhalmok, az előszobában függő színházi plakátok, egy XVI. századi reneszánsz láda fogadja a két vendéget. – Hivatásom, mesterségem ott kezdődik, ahol az előítéleteim véget érnek – mondja a művész, és szamoszi borral, Platón kedvenc italával kínálja az olaszokat. Az újságíró kérdésére elmeséli, hogy Olaszországban most megjelent drámája, az Elnémulás – Hamletet idéző ottani címe, The rest is silence – egy nyelv haláláról, az örök csöndbe való belehullásáról szól. Nem véletlen, hogy az ősbemutató friuli nyelven, az Észak-Olaszországban még megtalálható latin nemzetiség, az egykor virágzó középkori miniállam nyelvén volt. (A mű valós gyökerű. 1984-ben hunyt el az utolsó ember, aki anyanyelveként használhatta a kamazt.)
Hubay Miklós 1974-től kezdve tizennégy évig tanított magyar irodalmat a firenzei egyetemen, drámáit azonban már korábban is játszották: a Színművészeti Főiskolán 1956-ban oktatott, majd a forradalom után Itáliába menekülő zseniális ikerpár, Pressburger Miklós és György fordította le nem sokkal távozása után a művész számos művét. Az olasz kötődés is nyilván közrejátszik abban, hogy szeretne darabot írni Michelangelóról, akinek házához tizennégy éven keresztül minden vasárnap elzarándokolt, és a múzeum igazgatójával, Tolnay Károllyal, vagy, ahogyan a világ megismerte, Alexander Tolnayval együtt próbált művein keresztül eljutni Buonarotti szelleméhez és lelkéhez. Hubay most tokaji borral kínálja vendégeit, aztán szól a telefon: Radnóti Miklós özvegye hívja, akivel gyorsan magyar nyelvre vált, majd elmagyarázza, hogy ki is volt a nácik által meggyilkolt nagy költő. Az interjú Hubaynak a fiatalokhoz szóló üzenetével ér véget: ne kövessék napjaink sugallatát, és ne akarjanak örökké valamit cselekedni. Az se jó, ha úgy dolgoznak, mint a hangyák. Tanuljanak verseket, ízlelgessék anyanyelvüket.
Puzsér Róbert
Puzsér kávézója miatt nehezítik meg a ferencvárosi lakók életét
