Kivételes egyetértés

Gyurcsány Ferencnek vége van – mondta ki a magyar társadalom a szociális népszavazáson. Gyurcsány Ferencnek vége van – mondja az SZDSZ-t futtató spekulációs befektetői kör. Gyurcsány Ferencnek vége van – állítják az SZDSZ értelmiségi holdudvarához tartozó neoliberális közgazdászok. Egy-két hét óta egyetért e három csoport. De vajon miért?
Nézzük egyenként! A népszavazás eredményéből kiderült, hogy az emberek megvonták bizalmukat a balliberális kormánytól, rájöttek arra, hogy a sokat hangoztatott reformok semmi mást nem szolgálnak, csak hogy elvegyék tőlük tulajdonukat, egészségüket és munkájukat. Pattanásig feszült a helyzet amiatt, hogy nem tűrik tovább az indokolatlan megszorításokat. Elegük lett a káoszból, abból, hogy az állam a beszedett adók ellenére kivonul közfeladatainak ellátásából, s annak ellenére, hogy eladja vállalatait, rakétasebességgel növekedik az ükunokákat is terhelő államadósság. Irritálja őket a kormányzati pazarlás és az, hogy a sikerpropaganda övezte uniós pénzek elosztása politikai alapon folyik, s nem hatékony. S ha így talán nem fogalmazzák is meg, torkig vannak a piaci szabályozást mindenek fölé helyező, kettős mércét használó, kormányzati szintre emelt neoliberális gazdaságpolitika áldásaival, amelyek Magyarország szuverenitását is megkérdőjelezik.
Az úgynevezett befektetők – a pénzügyi spekulánsok – a szociális népszavazás eredményéből azt látják, hogy Gyurcsány és kormánya bizalmi tőkéje elfogyott, már nem tudja a társadalommal elhitetni azt, hogy szükség van a nadrágszíj további meghúzására. Magyarán az állam nem tud kivonulni további területekről, az adósságteher rohamos növekedése ellenére a beszedett adókból már nem lehet elvenni, hanem a társadalom működésére kellene költeni. A költségvetést finanszírozó befektetők érzik, hogy a kormányfő elment a falig. Az egyre gyengülő Gyurcsány Ferencet eddig tudták tehát szorongatni, s most, mint egy kifacsart citromot, el akarják hajítani. Látják a társadalomban egyre növekvő elégedetlenséget, de a társadalmi robbanás lehetősége és a saját nyereségük biztonsága miatt már az sem zavarja őket, hogy egy nemzeti érdekeket sokkal jobban képviselő jobboldali párt, a Fidesz kerüljön hatalomra, akár kétharmados többséggel. Azonban vigyázat, elvárásai a Fidesszel szemben is ugyanazok lesznek, mint Gyurcsányékkal voltak.
És akkor legyen szó a mi neoliberális közgazdászainkról is, akik annak a pártnak, a SZDSZ-nek a holdudvarához tartoznak, amelyik tulajdonképpen már nincs, azzal, hogy elnökét csalással választotta meg, gyakorlatilag a jogon kívül helyezte magát. Számukra Magyarország nemzeti szuverenitása egyáltalán nem fontos, sőt nem is létezik. Úgy gondolják, hogy egy párt akkor kerülhet kormányra, ha kizárólag a befektetőknek kedvező – így szükségszerűen az ország kárát jelentő – gazdaságpolitikai intézkedéseket hoz. Huszonöt éve mondják ugyanazt: ha betartják intelmeiket, akkor a jövő szebb lesz. Ám eddig még nem sikerült bizonyítaniuk, hogy igazuk van. Ez a neoliberális közgazdász-dogmáktól elszakadni képtelen értelmiség az SZDSZ és a spekuláns befektetők magyar hangja. Ha érdekeik úgy kívánják, akkor egy pillanat alatt megváltoztatják véleményüket. Az addig istenített, számukra biztos megélhetést nyújtó, ám a hatalmát éppen elvesztő politikai elitet úgy kezelik, mint a legutolsó, akarat nélküli rabszolgákat, s az addig rugdalt és kiátkozott politikai erőről – az új gazdáról – úgy kezdenek beszélni, mintha rajtuk múlna, hogy kormányra fog jutni.
Az utóbbi időben e három, létszámát tekintve meglehetősen eltérő csoport hallatja leginkább a hangját a nyilvánosság előtt. Mindenki eldöntheti, vajon melyik érdekeinek kell érvényesülnie, s kiken múlhat leginkább az, hogy merre tartson Magyarország.