Nincs tekintélye az alkotmánynak

Kell-e új alkotmány? – tették fel a kérdést a Magyar Írószövetség Bajza-szalonjának legutóbbi estjén. A válaszok akár közhelyszerűek is lehetnének, hiszen sokan mondják: nem az alkotmány a legégetőbb gond a jelenlegi országrontás közepette. Zlinszky János alkotmányjogász és Lánczi András filozófus beszélgetéséből azonban az avatatlanok számára is nyilvánvalóvá vált: éppen az alkotmány tiszteletének, betartásának hiányával okozza a legtöbb kárt a még mindig regnáló hatalom. Elhangzott az is, hogy a közvagyont az egykori közigazgatási bírósághoz hasonló szervezetnek kellene védenie.

Sokszor kérdezik: miért nincsen benne az alkotmányban, hogy be kell tartani? – vetette fel Zlinszky János. Azt tapasztalják ugyanis, hogy a legtöbb alkotmányos rendelkezés írott malaszt, s míg az egyszerű állampolgárokkal szemben vaskövetkezetességgel tartják be a jogszabályokat, sőt a hatalom túlterjeszkedik azokon, a kormányzat magára nézve nagyvonalúan átsiklik minden jogi előíráson. Semmilyen kényszerítő ereje sincs lenne annak az alkotmány mellékletében lefektetett szövegnek, amelyet esküvéssel kell megerősítenie minden tisztségviselőnek? Zlinszky János és Lánczi András is az alaptörvény relativizálása, komolytalanná tétele ellen emeltek szót. Egyetértettek abban: először be kellene tartani a meglévő alkotmányt, s aztán kellene hozzálátni átgondoltan, fokról fokra az új elemek kidolgozásának. Lánczi András felemlítette, hogy az Amerikai Egyesült Államokban az alkotmány tiszteletére való okítást túlzásba viszik, amikor kisgyerekkortól minden reggel egyfajta alkotmányos esküszöveggel kezdik az iskolai tanítást. Magyarországon viszont a másik véglettel találkozhatunk: mérhetetlen tájékozatlanság uralkodik politikai, közjogi kérdésekben, s ezt az oktatási rendszer semmilyen formában nem kívánja orvosolni. Zlinszky János egy pozitív fejleményről viszont be tudott számolni: a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen közjogi ismereteket tartalmazó tankönyvet dolgoztak ki, amelyet a Piarista Gimnázium utolsó évfolyamában eredményesen használnak. Mi lehet az oka az alkotmány felőli tájékozatlanság központi gerjesztésének? Emlékezhetünk, milyen buzgalommal irtották a Kádár-rendszerben a jogállami gondolkodásnak még a csíráját is. Aki tisztában van a jogaival, s egyben a hatalom korlátaival és kötelezettségeivel, azt nem lehet oly könnyen rávenni saját érdekeinek feladására. Nyilvánvaló a számára, hogy a demokrácia a hatalom korlátozásának legjobb formája – amint Lánczi András megfogalmazta. A filozófus arra is kitért: téveszme, miszerint ahol demokrácia van, ott a diktatúra veszélyét kizárhatjuk. Ha viszont a társadalom tagjai tudatában vannak, hogy az alkotmány nem holmi bonyolult jogi furfang, amivel nem érdemes bíbelődni, hanem az egyén és közösség jogait világosan tartalmazó alapszöveg, ott a parancsuralmi rendszereknek kevés lehetősége marad. Lánczi szerint valódi harmonikus rendre lenne szükség, amelyben a jog előtti egyenlőség megvalósul. Ugyanilyen fontos kritérium lenne a kormányozhatóság fenntartása, mert hoszszabb ideje már ez a minimális követelmény is sérül. Végre nemcsak szavakban, hanem tettekben is az innováció, a fejlődés oldalára kellene állnunk. Ki kellene tűznünk a közéleti célokat, és ehhez kellene igazítanunk az alkotmányozást, nem pedig fordítva. Bizonyos politikusi köröknek be kell látniuk, hogy a „népmegváltás” nem lehet többé járható út a számukra.
Nincs az alkotmányban szankciórendszer? Elléphet ugyanis mellettünk a történelem, ha a társadalom túlnyomó része nem képes érvényesíteni természet adta jogait – vetette fel Gál András Levente, az est egyik moderátora. Zlinszky János szerint nyíltan meg kell mondani, hogy az 1989-ben elfogadott ideiglenes alkotmányból egyszerűen kimaradt nemhogy az ellensúly, de még a felelősség is. A volt alkotmánybíró azonban úgy véli: a római jog alapelvei előbb-utóbb érvényesülni fognak. Például az a tézis, miszerint a tisztségre vállalkozó hozzá nem értése véteknek minősül. Az egyetemi tanár emlékeztetett: a közigazgatási bíróság 1949-es megszüntetéséig mindig útját állta, hogy visszaélhessenek a hatalommal. Nem véletlen, hogy a kommunista diktatúra egyik első aktusa volt a testület szétzúzása. Bírói szintű közérdekvédelemre lenne szükség ma is, hogy közpénzeket ne lehessen magánvagyonokká alakítani, különböző szerződéses jogi fedőformákkal. Szélsőséges esetként nevezte meg azt a törvénymódosítást, amely abszurd módon a pénzügyminiszter egyszemélyes részvénytársaságává alakította át az országot azáltal is, hogy a nemzeti vagyon terminus technicust, szakkifejezést eltüntette a megfelelő jogszabályból. Lánczi András amerikai vendéghallgatói úgy látnak minket, mint egyfajta „Az a baj, hogy” országot. A Bajza-szalon előadói szerint ezen az improduktív, kifogáskereső szemléleten kell sürgősen változtatnunk. De nem üres lózungokban, kirekesztő módon és rossz irányban, mint a jelenlegi nómenklatúra teszi. Zlinszky János rájuk utalva azt mondta: be kellene látniuk, hogy nem lehet mindent önző pénzügyi-politikai sikerszempontok szerint nézni. Van ugyanis a kormányzásnak – a jogtól az egészségügyig – szakmai része is. Erről viszont a mostani hatalom nem hajlandó még tudomást sem venni.