Tisztelt Szerkesztőség!

B. Szabó Sándorné (Harkány): Elképedve olvastam március 27-i, csütörtöki lapjukban megjelent cikküket Kiszolgáltatott tanárok címmel. Matematika–fizika szakos tanár vagyok 25 éves pedagógusi múlttal. Az iskolai erőszakot a liberális oktatási miniszter, majd a szocialista miniszter rovására írják, akik folyamatosan csorbították a tanárok jogait. Csak arra nem gondolt senki, hogy mikor a gyerek hazamegy az iskolából, bekapcsolja a tévét. Egyik csatornáról kapcsol a másikra, s mindenütt az erőszak, a brutalitás, a lövöldözések, a robbantások, a verekedések, a fojtogatás látszik. Tehát a gyerek nem tudja, kinek
higgyen, a jóra, a nemesre buzdító tanárának vagy a nyers erőszakot hirdető tévének. Ezen kellene változtatni, alaposan megszűrni a tévé adásait, s amiben a legcsekélyebb erőszak van, azt kérlelhetetlenül kiiktatni, s helyette olyan adásokat adni, amelyek nemesre, jóra, szépre nevelik az ifjúságot. Hiszen nem mindegy, hogy a jövő nemzedéke milyen értékrendben nő fel. Inkább ismeretterjesztő filmeket, angol–német nyelvleckéket adhatnának a tévécsatornák képzett nyelvtanárok segítségével. Többet használnának diáknak, pedagógusnak egyaránt.

Dr. Gaál Károly (Budapest): Nem tudom, olvasótársaim hogy vannak vele, nekem legalábbis gyanús kicsit ez a mostani kormányválság. Valahogy nem így fest egy valódi hatalmi krízis, amibe a kormány(pártok) általában szégyenteljesen és csúnyán szoktak belebukni. Ellenzéki szavazóként évek óta vártam ezeket a napokat. Vártam erre Őszöd után, amikor a fél ország sokkot kapott a gyurcsányi önvallomás brutalitását megtapasztalván, és vártam erre a pillanatra az önkormányzati választások után, amikor a kormányoldal jogos és megérdemelt vereséget szenvedett. Most mintha kiszámított fejlemények történnének. A kisebbségi kormányzás eleve kudarc lesz: ehhez nincs meg sem a szükséges politikai kultúra, sem a gazdasági alap. Ezek ellentéte van meg. A háromigenes népszavazás kiütéses győzelme után, gyanítom, csupán Gyurcsány és Kóka pártvezéri pozíciójának jelentős megerősödése áll a háttérben. Ha nem vigyázunk, még a végén valóságos hőst faragnak magukból!

Marokházi Judit (e-mail): Hadd fűzzek kutatóként egy megjegyzést dr. Berkő Péter szülész főorvos olvasói levelemre reagáló, március 29-i írásához, ha már egy kórházi és egy otthoni szülést megélt édesanyaként – szerinte – nem lehet érdemi véleményem gyermekszületéssel kapcsolatos kérdésekről. A tudomány alázatra nevel, de nem a tekintéllyel, hanem az eredményekkel és a tényekkel szemben. Gondolom, az orvostudományban sem bevett módszer, hogy látatlanban, érdemi vita nélkül egy teljes kutatási területet tudománytalannak és elfogultnak minősítünk pusztán azért, mert eredményei mást mutatnak, mint evidenciaként hirdetett meggyőződésünk. Egy alacsony kockázatú szülés kimenetele a karnyújtásnyira levő műtő dacára sem jobb kórházban, mint otthon. Hogy ez miként lehetséges, szakmai kérdés. Szerencsére hazánkban is vannak szülész szakemberek, a szakmai kollégiumban is, akik hajlandók megfontolni olyan kutatási eredményeket is, amelyek nem saját prekoncepcióikat igazolják. Ezért létezik ma már egyre több szülészeti osztály, ahol az anyák nem kényszerülnek engedelmes munkadarabként, parancsszóra, „szovjet módra” vajúdni és szülni. Tiszteletre méltó, hogy lapjuk hasábjain mindkét oldal véleményének teret adnak ebben a vitatott témában. Mivel a professzor írásának jelentős része személyemmel foglalkozik, fontosnak tartottam ezeket a szavakat.