A pápa elégedett a magyar püspökök kiállásával

A szekularizáció ellenére a katolikus egyház, a vallási hovatartozás viszonyítási pont marad igen sok magyar ember számára – állapította meg XVI. Benedek pápa abban a beszédében, amelyet az általa szombaton fogadott Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaihoz intézett. A szentatya elégedetten nyugtázta, hogy a magyar püspökök szót emeltek a homoszexuálisok élettársi viszonyának törvényi elismerése ellen.

Lezajlott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) ötévente esedékes ad limina (az apostolok küszöbén) látogatása, szombat este az egyházvezetés hazatért a Vatikánból. A május 4-én kezdődött római tartózkodás során a pápa minden egyes magyar megyés püspököt külön is fogadott. Ismeretes, a mindenkori pápa nevezi ki a megyés főpásztorokat, akik tevékenységükkel neki felelnek. (Az adott nemzeti püspöki konferenciák inkább koordinációs szerepűek, az egyházmegyék autonómiáját nem érintik.) Miután a püspökök már korábban elküldték Rómába jelentéseiket, a mostani találkozókon élőszóban is beszámoltak a szentatyának a hatókörükön belüli egyházi tevékenységről és helyzetről.
Az MKPK kinttartózkodásának csúcspontja az a szombati rendezvény volt, amelyen XVI. Benedek együttesen is fogadta a magyar püspököket. – A kommunista rendszer hosszú időszaka rendkívül nyomasztó örökséget hagyott a magyarságra – mondta a püspököknek a pápa a magyar egyházról szerzett tapasztalatait összegezve. A kommunizmus máig ható következményei között említette a mások iránti bizalom nehézségeit, az egzisztenciális bizonytalanságot. A lelkek pásztorolása terén azt szűrte le a katolikus egyházfő: hazánkban sok nehézségbe ütközik a teológiai és lelki érdeklődés elmélyítése, mert nagyok a hiányosságok a szellemi igényesség terén. Arra is rávilágított: a szekularizáció terjedése elsősorban a családokat sújtja. Ő maga is úgy találja, hogy a család Magyarországon is súlyos válságban van. Bizonyítékul említette a házasságkötések számának jelentős csökkenését, és a válások, sőt a túl korai válások számának növekedését, valamint a mind gyakoribb házasságkötés nélküli együttélést.
– Jogos volt a kritikátok a homoszexuálisok együttélésének polgárjogi elismerésével kapcsolatosan, mert az nemcsak az egyház tanításával ellentétes, hanem a magyar alkotmánnyal is – húzta alá XVI. Benedek. Úgy vélte, Magyarországon a nagycsaládok támogatási rendszerének hiányosságai is a születések számának drasztikus csökkenéséhez vezettek, s a helyzetet drámaivá teszi az abortusz elterjedt gyakorlata.
A családok válságos helyzetével összefüggésben ejtett szót a pápa a fiatalokról, „akikre a városokban a szórakozás új formái várnak, a falvakban pedig sokszor magukra vannak hagyatva”. Dicsérte a magyar papság közösségteremtő kísérleteit. – Osztozom veletek a papok hiányának és a lelkipásztori munka túlterheltségének a gondjában – biztosította a püspöki testületet. – A szekularizáció ellenére a katolikus egyház, a vallási hovatartozás viszonyítási pont marad igen sok magyar ember számára – állapította meg a katolikus egyházfő. Kívánatosnak nevezte, hogy az állammal való együttműködést kölcsönös tisztelet hassa át. Célzott a vatikáni–magyar megállapodásra is, mint amely egyfajta biztosítékot jelent a kapcsolatok jó mederben maradására, és arra, hogy az egyház oktatási, kulturális és szociális tevékenysége a magyar társadalom javára hasznos lehessen.

A kormányszóvivő visszaszól. Ha valakinek aggályai vetődnek fel egy törvénnyel kapcsolatban, akkor az Alkotmánybírósághoz fordulhat – reagált Daróczi Dávid kormányszóvivő XVI. Benedek szombati beszédére, s arra, hogy a pápa dicsérte a katolikus egyházvezetés ellenállását az azonos neműek jogkiterjesztésével szemben. Ismeretes, a balliberális koalíció – rajtaütésszerű gyorsasággal – nemrégiben családjogi keretek között alkotta meg azt a regisztrált élettársi kapcsolati törvényt, amelynek nyomán a homoszexuálisok anyakönyvvezető előtt jegyezhetik be viszonyukat.
A kormányszóvivő hangsúlyozta: Magyarországon egymillió ember él élettársi viszonyban, ők a jogi szabályozásig hátrányt szenvedtek a házasságban élőkhöz képest.