Búcsú a posta és a vasút rezidenciáitól

A XX. század első évtizedeiben óriásit fejlődött posta és távközlés világszerte megkövetelte az igazgatás központosítását és a szolgáltatások korszerű infrastruktúráját. Sajnos nálunk éppen a világháborút követő gazdasági válság, a munkanélküliség, a trianoni veszteség és a háborús jóvátétel idejében vált égetővé a Magyar Királyi Posta új központjának megépítése, s végül a genfi Népszövetség fejlesztési hitelének számunkra is megnyílt forrásából, illetve amerikai bankkölcsönből vált lehetővé a beruházás. A helyzet takarékos és célratörő tervezést tett szükségessé, fontos szempont volt az állástalan építészek, hazai vállalatok foglalkoztatása is. Az 1924-ben kiírt pályázatra 147 munka érkezett, a zsűri Sándy Gyula műegyetemi építész-tanár tervét fogadta el. Két évig tartott az építkezés; a takarékosságot és az ellátandó funkciókat előtérbe helyező tervezés nyomán igényes homlokzatot kapott a szép arányú – és a környék arculatát meghatározó – épület, a díszítés azonban háttérbe szorult. Egyedül a Várfok utcai, tornyos sarokra került szobormű – Bory Jenő földgömböt ábrázoló munkája –, valamint a főhomlokzat bejárata fölötti timpanont ékesítette a mozaikból készített angyalos-koronás magyar országcímer (Nádler Róbert építész alkotása). Buda 1945. évi ostroma alatt borzalmas károkat szenvedett a Postapalota. Megsemmisült a telefonközpont, használhatatlanná vált az épület. Elpusztultak az említett díszítőelemek, s összesen 400 fuvarnyi törmeléket kellett a Vérmezőre szállítani. A postás dolgozók áldozatos munkájának köszönhető, hogy 1947-re elkészült a helyreállítás, újra elfoglalhatta a helyét a posta vezérigazgatósága, megindulhattak a fontos szolgáltatások. A népszövetségi kölcsönt még évtizedekig törlesztette a magyar állam, ám a március elején az épület birtokába jutott Wallis Ingatlan Rt. tehermentesen vehette át a patinás palotát.
A MÁV igazgatóságának (volt) székháza a főváros pesti oldalának legelegánsabb helyén, az egykori Sugárút – később Andrássy, majd Sztálin út, 1990 előtt Népköztársaság útja – 73–75. szám alatt található. Története összefonódik a XIX. század végi Budapest világvárossá fejlődésével. A Főváros Közmunkák Tanácsát irányító Reitter Ferenc elképzelése szerint kiépült Sugárút reprezentatív palotasorába illeszkedő, a Rózsa és Izabella utcák közti egész tömböt kitöltő, itáliai reneszánsz homlokzatú, ötemeletes épület 1876-ban épült. Tervezője, Rochlitz Gyula műegyetemi építész-tanár munkája a Keleti pályaudvar épületének terve is. A Magyar Királyi Államvasutak az 1870-es években intenzíven beszállt a terézvárosi ingatlan-befektetésekbe, a cég által alapított és működtetett MÁV Nyugdíjintézet betéteiből építették például a körönd négy oldalán lévő elegáns bérpalotákat. Az ebből származó profitot ruházták be a vasúttársaság új székházába, de amúgy is időszerű volt a Pesten négy-öt helyen működő ágazati igazgatóságok öszszevonása. A nyugdíjalap vagyonából csak 1933-ban váltotta ki és vette saját tulajdonába a székházat az időközben részvénytársasággá átalakult MÁV. 1945 után, az „Arccal a vasút felé!” program következtében megnövekedett adminisztráció miatt néhány szomszédos épületet is elfoglalt a MÁV, a központi székházban saját rádió- és távíróállomást létesítettek, és sok száz szobában intézték a vasútforgalom központosított irodai munkáit. Az épület két sarkán látható, művészi domborművel díszített bronz emléktáblákat a világháborúban hősi halált halt vasutasok emlékére, illetve a magyar vasúti közlekedés megindulásának centenáriuma tiszteletére helyezték el 1946-ban.
A közelmúltban a gazdálkodási gondokkal küzdő MÁV Zrt. átadta értékesítés céljára az Andrássy úti székházát a Prudent Invest által kezelt ingatlanalapnak, ugyanakkor húsz-harminc ezer négyzetméteres irodaházat keres helyette a több mint kétezer irodai alkalmazottnak.