Cimbalom, a zseni

Arany Jánoshoz meglehetősen későn jut el a magyar olvasó. Az iskolában csömört kap Tolditól, s aztán évekbe telik, míg észreveszi, hogy soha lukulluszibb lakománál nem ült, mint mikor zsenge eszméletét Toldival túletették – írja Márai Sándor Arany költészetéről, amihez csupán azt tennénk hozzá, hogy sokunkat már az iskolában sem tudtak a Toldival túltáplálni. Az első rész után falnunk kellett a másodikat, majd a torokszorító Toldi estéjét, onnan átnyergelnünk a krimiírói logikát feltételező balladákhoz; s Babits mélyen igazságtalan esszéjének adtunk igazat a Petőfi és Aranyban fölállított ellentételezésben: nem a kispolgári Petőfi kell nekünk, hanem a drámai nagyságú Arany. Ma már tudjuk: mindkettő.
A kilencvenes évek elején volt valami egyszerre andalító és eszméltető a Marczibányi téri Kaláka-koncertek légkörében, ami gimnazistaként hónapról hónapra visszacsábított, hogy klasszikusok és kortársak verseit hallgassuk meg a klasszicizálódó együttes előadásában. Ott dübörgött először fülünkbe a Rege a csodaszarvasról, a Zách Klára vagy a Népdal ízig-vérig „kalákás” dallama. Lant- és citeramuzsika, moldvai csángó körtánc, délszláv kóló, dudaszó: térségünk népdalkincse és zenei hagyományvilága gyönyörűen élt tovább ezekben az Arany-feldolgozásokban (is). Az sem minden tanulság nélküli, hogy A walesi bárdok ugyanazzal a komor súllyal hathatott 1981-ben, az első erdélyi Kaláka-turnén, mint megírásakor, a szabadságharc utáni önkényuralom éveiben. Most a Hangzó Helikon sorozatban a megszokott igényes kiállításban, CD-vel, Arany János verseinek szövegével, Kass János grafikáival jelentek meg a régebbi feldolgozások s tizenegy újabb darab.
Végvári harcok krónikásait, a hódoltság összefonódó magyar–török dalkincsét, anatóliai–erdélyi párhuzamokat, kortárs lírát – a magyar történeti és népi vers- és dallamvilág felsorolhatatlanul változatos tárházát közvetíti évtizedek óta a Magyar Örökség díjas Kobzos Kiss Tamás. „Csokonai és én? Mióta eszemet tudom, Csokonai közelében éltem – ha nem is mindig tudatosan” – vall a Hangzó Helikon másik új darabjának bevezetőjében a szerző. A Csokonai valódi csemege: Kobzos Kiss a Csörsz Rumen István vezette Musica Historica együttessel azt vette fejébe, hogy eredeti „hangján”, a korabeli dallamokkal szólaltatja meg Csokonai Vitéz Mihály tizenhárom versét. Az irodalmunkat forradalmasító, zseniális költőnek a műveit, akit diáktársai csak Cimbalomnak becéztek – feltehetően – zenei kötődése miatt. Jóllehet, amint egy visszaemlékező írja: „Éneklésre nem volt ollyan alkalmatos, mint Horváth Ádám, a’ Hunnias írója … de klavírozni igen nagy könnyűséggel és szépen tudott, ámbár tudtomra már tulajdon klavírja nem is volt, hanem Csurgón Kováts István subrektorén, Debrecenben pedig Kiss Dániel kosztos deákén játszogatott.” Ez a lelkes kölcsönvevő aztán évszázadokig bőkezűen adott kölcsön (és örökbe) a magyar irodalomnak. A CD-s kiadványban, amelyet Gyulai Líviusz rajzai illusztrálnak, a versek mellett Kobzos Kiss Tamás és Csörsz Rumen István rövid kommentárja olvasható.
(Kaláka: Arany János. Kobzos Kiss Tamás: Csokonai. Hangzó Helikon. Helikon Kiadó, Budapest, 2008. A kiadványok ára: 4990 forint)