A gulagok sem relativizálhatók

Úgy gondolhatnánk, a szovjet kényszermunkatáborok pokláról túl sok újat már nem lehet mondani. Tévedés: kis túlzással szinte csak újat lehet mondani, hiszen a mai napig óriási energiákat mozgatnak meg bizonyos erők, hogy relativizálják a huszadik századi történelem egyik legnagyobb szégyenét. Mindezt Gereben Ágnes Beszélgetések a Gulagról című könyve bemutatójának tanulságaként fogalmazhatjuk meg. Semjén Zsolt, a KDNP elnöke a könyvet méltatva elmondta: tudatformáló műnek tartja a kötetet, amely tudományos eszközökkel számolja föl ezt a szándékos dezinformációt.

Bármilyen hihetetlen, de mindmáig vannak, akik kisebbíteni vagy bagatellizálni próbálják a szovjet, illetve bolsevik típusú munkatáborok embertelenségét. Gereben Ágnes történész a kötet előszavában hazai példákra is kitér, hiszen Heller Ágnes egy publikációban azt fejtegette, hogy a náci koncentrációs táborok és a Gulag között volt különbség. Illusztrációként a filozófusnő azt az állítólagos esetet írta le, amikor egy magyar városba beözönlő oroszok kivégezték a túszokat, ám a parancsnok egy gyereket kivett az anyja karjaiból, mondván: „Ezt ne!” A tökéletesen ártatlan emberek lelövése maga volt a gonoszság Heller szerint is, ám az eszme az volt: „A gyereket azért ne!” Csakhogy az eszme éppen az volt, hogy „A gyereket is!” – nyomatékosította a Beszélgetések a Gulagról szerzője. A címlapon nem véletlenül láthatók azok a kopaszra nyírt és huszonvalahány-ezres sorszámmal ellátott gyermekek fényképei, akiket elhurcoltak, később esetleg kivégeztek elvileg saját nemzettársaik. Mintegy ezer oldalra rúg az a szovjet jogszabálygyűjtemény, amely a kiskorú elítéltek fogvatartását, büntetését és kivégzését (!) volt hivatott kodifikálni. A kötetet bemutató Semjén Zsolt ezért is nevezte provokatívnak Gereben Ágnes kötetét, mivel arról a mindmáig hamisított beállításról rántja le a leplet, miszerint viszonylag emberségesebb lett volna a szovjet totalitárius rendszer, halálosztó gépezet, mint a náci. Az országgyűlési képviselő a fotódokumentációt jelölte meg a mű legmegrázóbb elemeként. Rádöbben az olvasó, hogy ezek az ártatlan gyermekarcok, vagy a kivégzésük előtt öt perccel lefotografált felnőttek saját hozzátartozóink is lehetnének. Legtöbbször nem volt egyéb „vétkük”, mint hogy más, megsemmisítendő rasszhoz, etnikumhoz, osztályhoz tartoztak, netán vallási hovatartozásuk ítéltetett eltörlendőnek. Tehát rasszista volt a kommunista szovjet rendszer? Igen, éppen olyan mértékben, mint a náci kolléga rezsim, hiszen mint Gereben Ágnes a sajtóbemutatón kifejtette: nem kevesebb, mint tizenhét népet egészen, ötvenötöt pedig részben ítéltek végső megsemmisítésre a bolsevikok. Semjén Zsolt úgy fogalmazott: mélyen elgondolkodtató, milyen politikai erők állhatnak az ilyen emberiség elleni bűnök relativizálása mögött.
Egy másik magyar közéleti személyiség, Kertész Ákos azzal kicsinyelte le a szovjet koncentrációs lágerek jelentőségét, hogy a Gulagra úgymond csak a bolsevik elit belharcaiban részt vevő férfiak és nők kerültek. Gereben Ágnes felteszi a kérdést: soha nem hallott volna az író az etnikai hovatartozásuk miatt deportált koreaiakról, kalmükökről, németekről, a milliószámra lágerbe küldött parasztokról? A papokról, az apácákról vagy a szovjetunióbeli zsidóüldözések lágerben elpusztult áldozatairól? A történész hangsúlyozta, az a cél: sohase lehessen olyat mondani többet Magyarországon, hogy a szovjet rendszer megkímélte volna a gyerekeket. A másik célkitűzés az, hogy politikai szándékkal ne lehessen az egyik gyilkos diktatúra áldozatait a másik genocídium mártírjaival szembeállítani. Hozzáfűzhetjük: annál is inkább abszurd ez a történelemhamisítás, hiszen sokszor, akik a csodával határos módon túlélték a holokausztot, a másik vonattal már útban voltak Szibériába, a szovjet „felszabadítók” jóvoltából. Hogy miért lehet még keletje hazánkban az EU tagállamaként is a kommunista bűnök eufemizálásának? Amiatt a fals beállítás miatt, miszerint csak később torzult el a kommunizmus jó eszméje a nevében cselekvők „túlkapásai” miatt.
– Ennek oka a történelmi szembenézés igényének tökéletes hiánya. Még az oroszok is előttünk járnak múltfeltárás tekintetében – fogalmazott Gereben Ágnes. Az oroszországi levéltárakból ezerszámra ömlenek az adatok. A magát baloldalinak nevező történetírás és gondolkodók bűne, hogy még mindig vannak nálunk tabutémák a kirekesztő szovjet rendszer iszonyatával kapcsolatban.