Az Orbán-beszéd kiszivárogtatása óta a tévécsatornák kedvenc témája a nyugdíjemelések kiszámításának módja, az úgynevezett svájci modell. Ez nem más, mint az infláció és a nettó bérkiáramlás százalékos növekedési rátájának átlaga. Nagyjából ez közismert. De keveseket érdekel – főleg az aktív dolgozókat, politikusokat –, hogy ez az eljárás milyen következményekkel jár a nyugdíjasok számára. Pedig ha valaki képes két számot összeadni és az eredményt felezni, figyelemre méltó következtetéseket vonhat le.
Vegyünk egy egyszerű példát: az infláció növekedése nyolc százalék, a nettó bérkiáramlásé négy. A svájci modell a nyugdíjakat hat százalékkal növeli. A nyugdíjas számára ez kedvezőtlen, mert nyugdíjának reálértéke két százalékkal csökken. Megemlíthető még az úgynevezett nyugdíjaskosár, amelybe a nyugdíjasok élelmiszerei, rezsije, gyógyszerei tartoznak, és amelyek árai a leggyorsabban emelkednek. Tudomásom szerint ezt most nem alkalmazzák, így a nyugdíjak reálértéke tovább csökken. Ez a példa a stagnáló gazdaságra jellemző.
Cseréljük fel az előbbi két tényezőt. Legyen az infláció négy százalék, a nettó bérkiáramlásé nyolc. A svájci modell szerint a nyugdíjakat ebben az esetben is hat százalékkal növelik. A nyugdíjak megőrzik reálértéküket, a bérből élők fizetése viszont ennél nagyobb arányban nő. Tulajdonképpen a gazdaságirányítás célja az infláció leszorítása és a bérek európai szintű emelése. Ha ez közép- és hosszú távon folyamatos, elkerülhetetlen a nyugdíjasok életszínvonalának évről évre való romlása a bérből és fizetésből élőkhöz viszonyítva. Pedig a gazdaság „dübörög”.
Akinek jó a memóriája, az emlékezhet, hogy a Medgyessy-kormány idején Béki Gabriella és Kósáné Kovács Magda javaslatára a T. Ház tárcaközi bizottságot hozott létre, amelynek azt kellett (volna?) megállapítania, hogy mi az oka a nyugdíjas társadalom zuhanásszerű leszakadásának. Miért nyílik az olló egyre jobban a bérből és nyugdíjból élők között? A választ a második példa adja. Az Orbán-kormány alatt folyamatosan csökkent az infláció, jól működött a gazdaság, nőttek a bérek. Jól működő gazdaságban a svájci modell előnytelen a nyugdíjasoknak: annak ellenére, hogy a nyugdíjuk reálértéke nő, mégis a társadalom aljára szorulnak, mert az aktívaktól egyre jobban leszakadnak.
De nézzük meg azt is, milyen nyilatkozatok hangzottak el ezzel kapcsolatban a baloldalon! „Orbán befagyasztja a nyugdíjakat.” Vagyis azt füllentik, hogy egy kormányváltás után a nyugdíjasok – belátható időn belül – egy forint nyugdíjemelésre sem számíthatnak.
A baloldali nyilatkozók is rájöttek ennek az állításnak a tarthatatlanságára, és váltottak: „Orbán dobja a svájci modellt, és inflációkövető nyugdíjemelést akar bevezetni…” Mi határozza meg a nyugdíjak értékállóságát? Szerintem a nyugdíjak vásárlóerejének és a nyugdíjasok aktívakhoz viszonyított életszínvonalának megőrzése. Ez csak úgy biztosítható, ha a nyugdíjemelés nem lehet kisebb az inflációnál; de ha a nettó bérkiáramlás ezt meghaladja, úgy ezzel még emelni kell a nyugdíjakat. Ez nagy terhet jelenthet az államnak, de a jobb idők eljöveteléig legalább a leszakadás lassítása legyen a cél. Segíthet, hogy a nyugdíjas életigénye a dolgozóénál korlátozottabb lehet. Mindenesetre megakadályozandó, hogy a nyugdíjas társadalom egésze a társadalom perifériájára csússzon le. Ha ez ellen nem teszünk, jöhet a parlamenti tárcaközi bizottság, és kutathatja a közismertet…
A svájci modell tehát lehet előnyös is, meg rossz is. Ezért a modellbe garanciákat kell beépíteni. Ennek a részletein kell vitatkozni.
Sóldos László
Budapest
Feltámadt a BL-győztes, óriási meccsen lett Európa új királya
