Tegnap a Farkasréti temető Makovecz ravatalozójában búcsúztatták családtagjai, tisztelői, művésztársai, barátai, politikusok, közéleti személyiségek Raksányi Gellért Kossuth-díjas színművészt, a Nemzet Színészét. A végeláthatatlan sokaságban ott volt Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, Kövér László, Navracsics Tibor, a pályatársak, Császár Angela, Blaskó Péter, Balázs Péter, Gera Zoltán, Nemcsák Károly, Szersén Gyula, írók, Döbrentei Kornél, Kiss Dénes. Egymást követték az őszinte, a lélek mélyéről fakadó búcsúszavak.
Csurka László színművész jelképértékűnek tartja, hogy legjobb barátját, Kutyut Trianon emléknapján búcsúztatjuk. „Kedves falujában, Balatongyörökön, végső nyughelyén szombaton trianoni emlékművet avattak, és ami a legszomorúbb, helyette kellett szólnom” – mondotta egyebek között. A falu apraja-nagyja és a hatalmas tömeg riadtan és szomorúan vette tudomásul, hogy több mint ötven év megszokásaival ellentétben most nem Raksányi Gellért mondja el a Himnuszt és a Szózatot. Bodrogi Gyula a nagyszívű, a minden pökhendiség nélküli barátra és művészóriásra emlékezett. Szeghalmi Elemér, a Független Magyar Írók Szövetségének titkára az igazi hűség mintaképeként őrzi Kutyut a lelkében. Elmer István, a Lyukasóra főszerkesztője is vigasznak tartja, hogy Raksányi Gellért művészi szempontból teljes és tökéletes életművet hagyott maga mögött. Kiss Dénes a magyar írótársadalom nevében idézte föl Kutyu felejthetetlen versmondását. A gyász és a vigasz szólamát egyszerre szólaltatták meg Petrás Mária és Tolcsvay Béla énekmondók, amikor fölcsendült Kutyu egyik legkedvesebb éneke: Legyen úgy, mint régen volt. Erre csak Raksányi Gellért fölzendülő hangja erősíthetett rá a Szózat szavával: Hazádnak rendületlenül / Légy híve, oh, magyar.
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
