Gyurcsány médiaszámtana

A saját bevallása szerint is kisebbségbe került gyurcsányi hatalom tovább növelte médiabefolyását a közszolgálati médiumok kuratóriumi elnökségeiben és az Országos Rádió és Televízió Testületben (ORTT). Ismerjük el: ez nem mindennapi huszárvágás. A Magyar Távirati Iroda tudósítása szerint az Országgyűlés hétfőn kiegészítette a médiakuratóriumok elnökségét és az ORTT-t. A döntésre azért volt szükség, mert az SZDSZ delegáltjai május elsejétől – a párt koalícióból való kilépésétől – az ellenzéki oldalhoz tartoznak, így a törvény alapján a közmédiumok kuratóriumi elnökségében, illetve az ORTT-ben ismét egyensúlyba kell hozni a két oldal létszámát. A döntés alapján az eddig tíztagú testületek közül a Magyar Rádió és a Magyar Televízió kuratóriumi elnöksége 14-14, a Duna Televízióé pedig 12 fősre duzzadt, míg az ORTT-be egy plusztagot választottak. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió kuratóriumi elnökségének kibővítésével a Fidesz és a KDNP nem ért egyet, de az ORTT új elnökségi tagjára és a Duna Televíziót felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumi elnökségének kiegészítésére igennel voksolt.
Törvényes, de tisztességtelen. Így foglalható össze a dolog – hasonlóképpen ahhoz, ahogy Gyurcsány Ferenc multimilliárdos lett a közpénzek kreatív felhasználásával. Kényes demokraták ilyenkor rendszerint felszisszennek, hogy keverem a jogszerűséget az erkölcsösséggel – mentségemre legyen mondva, ezt az utóbbi avíttas kategóriát legutóbb már a független magyar bíróság is újra felfedezte. A polgár azt mindenképpen érzékeli, hogy mostantól tizenegy újabb juttatást kell kigazdálkodni az adóforintokból. Ez ugyanennyi mobiltelefon és szolgálati autó. Utóbbiak közül több vadonatúj lesz, mert az előző flottát a korábbi kormánypárti kurátorok megvásárolhatták saját célra, bagóért. Ez persze merő demagógia a részemről, hiszen a demokrácia működtetéséért semmi sem drága. Igaz, populista módon Medgyessy és Gyurcsány is a kormányzat karcsúsításával kampányolt, aztán utóbbi egy szép napon visszahozta államtitkárnak Magyar Bálintot, Keller Lászlót meg a többi nélkülözhetetlen munka nélküli kádert. Az meg nemzetközileg is számottevő politikai bravúr, hogy a kisebbségi kormányzást is csak a miniszteri posztok szaporításával tudta megoldani. Ez nyilván már a megszorítások szerves része, csak én vagyok ennyire elmaradva ideológiailag.
A hazugság kultúrája nem ismer határokat. Ám ezt a médiaszámtant még az első osztályos Ábel fiam is követni tudná. A Magyar Televízió kuratóriumi elnökségében például eddig kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok, legalábbis az MSZP és az SZDSZ a korábbi kollaboráns MDF-fel együtt sem tudta produkálni a királycsináló (elnökválasztó) kétharmadot a Fidesszel és a KDNP-vel szemben. Most a tizennégy kurátorból hét lesz a szoci, kettő az SZDSZ-es, s ha az MDF-et sikerül meggyőzni, akkor előbb-utóbb akár a Nap TV-alapító Székely Ferencből is lehet elnök. Mindezt pedig azért lehet megcsinálni, mert tizenkét éve, amikor összetákolták a médiatörvényt, senkinek sem jutott eszébe az a lehetőség, hogy egyszer egy blöffminiszterelnök majd kvázi kisebbségi kormányzásba menekül. A törvény betűje ez esetben ellentmond ugyan a törvény paritásos szellemének, de a Fidesz ezt szemlátomást nem tudja megértetni az emberekkel. Ellentmondásos üzeneteket küld: az ORTT és a Duna TV ügyében, ahol nincs kétharmados veszély, igennel szavaz, holott elvileg ezek a bővítések is ugyanarra a csibészségre alapulnak.
A formális bővítést kevesebb kiadással is meg lehetett volna úszni, ha az MSZP nem olyan nagyvonalú, és nem ad két kuratóriumi helyet az ötszázalékos SZDSZ-nek. Ez esetben most nem két káder minősülne át ellenzékivé, csak egy, így kuratóriumonként két új, közpénzből fedezett fizetés járna a szocialista holdudvarnak. Erős a gyanúm, hogy az egész kisebbségi kormányzási cirkuszt emiatt csinálták – hiszen ez a modell számos más kuratóriumba és felügyelőbizottságba is átültethető. Mindenki látja, hogy az SZDSZ-ből nem lett hirtelen szalonna: Tibet meg Bábolna ügyében talán megereszt egy-egy protestszavazást, de a költségvetésre némi huzavona után éppúgy rá fog bólintani, mint ahogy a kormányátalakításra tette. Kvázi ellenzéki pártként pedig ily módon ugyanazt a szerepet játssza, mint egykor, a csonkakuratóriumozás idején az általa olyannyira kárhoztatott MIÉP; azzal a különbséggel, hogy a lehetőségek beláthatatlanok. Ha Fodor Gábor leendő pártelnök újmódi Mózesként visszavezeti az SZDSZ-t a koalíciós Kánaánba, újból lehet újabb kurátorokat közpénzen eltartani, hiszen az eredeti létszám visszaállítására a törvény értelmében nincs mód.
Az említett erkölcsi vonatkozás (az SZDSZ mint MIÉP) a balértelmiség számára is nyilvánvaló: csakis ezzel magyarázhatók a heves előcsapások a pehelykönnyű Sebes Györgytől az erkölcsi relativizmus hirdetését is bevállaló Várkonyi Tiborig. Bizony, hétfő óta mindenkinek, aki éveken át öblösen csonkakuratóriumozott, most pedig kukamód hallgat, vagy a formális törvényességre hivatkozva védelmezi az arcátlan gyurcsányi médiaszámtant, hamut kell szórnia a fejére, és sűrű bocsánatkérések közepette eltávoznia a közéletből. Kivéve persze, ha a kettős mérce européer dolog – mert akkor meg lehet magyarázni, hogy a Fidesz és a MIÉP annak idején összejátszott a médiakuratóriumosdiban, de a tejtestvér MSZP és SZDSZ most bezzeg nem játszik össze. Vásárhelyi Máriának a fél életművét ki kell dobnia az ablakon; Kovács Lászlónak, a legjobban fizetett magyar hivatalnoknak pedig éppúgy az Alkotmánybírósághoz kellene fordulnia a szocialista túlkapások miatt, mint annak idején tette.
A dologban az a legfelháborítóbb, hogy médiaügyben az a gyurcsányi hatalom mutat kérlelhetetlen erőpolitikát, amely támogatottságát tekintve újabb és újabb történelmi mélypontok felé tör. A Nézőpont Intézet szerint ha most vasárnap lennének az európai választások, a Fidesz 17:4-re gázolná le az MSZP-t. Tessék ezt öszszevetni a médiakuratóriumi arányokkal! A Fidesznek és a KDNP-nek talán most kéne otthagyni az egész médiakócerájt: fulladjanak meg a saját zsírjukban. Hazudozzanak, ahogy akarnak: attól úgysem lesz tárgyilagosabb a köztájékoztatás, hogy két-három valódi ellenzéki delegált is ott csücsül a grémiumokban. Ez a paritásos cirkusz mind vérlázítóbb: itt az ideje, hogy belássuk a rendszer totális kudarcát. Legyen a közmédia üzemeltetése a mindenkori kormányzat joga és kötelessége, az ellenzéki kvótákat pedig ne a kuratóriumi helyekben, hanem a műsoridő konkrét százalékában rögzítse a törvény. Sokkal hitelesebb volna, ha a Fidesz ellenzékből kezdeményezné ezt a máskülönben elodázhatatlan tabula rasát, mintha kormányon, erőből vinné át. (Bár én a kétharmados többségben nem hiszek: ez a mumustechnika is jórészt a suttogó kormányzati propaganda terméke.) Ez esetben kevesebb fideszes és kereszténydemokrata kliensnek fizetné az állam a mobilszámláját meg az autóhasználatát, viszont tisztább viszonyok keletkeznének a médiában: például a bürokrácia helyett a felszabaduló összegeket végre műsorkészítésre lehetne fordítani. (Nem vizet prédikálok, és bort iszom: én eddig is térítésmentesen adtam a köztévének több tucat építészeti filmemet.) Ekkor a közrádió és a köztévék talán nemcsak törvényesen működhetnének, de tisztességesen is.