István, a király háromszor

Ma este tartják az István, a király jubileumi díszelőadásának nyilvános főpróbáját, holnap a premiert, amelyet 19-én még egy teltházas este követ. Összesen harminchatezren ülnek majd a Papp László Budapest Sportaréna nézőterén a három nap alatt. A darabban a Társulat győztesei alakítják a szerepeket, de egy-egy dal erejéig az alkotópáros, Szörényi Levente és Bródy János is színre lép.

2008. 06. 26. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szörényi Levente az Óh, mondd, te kit választanál kezdetű dallal, Bródy János pedig mint az ősbemutatón a krónikás szerepében lép színpadra. – Ez azért is jelentős, mivel ezzel a szerzőpáros kinyilvánítja: a Társulat egyenrangú az 1983-as csapattal – tudjuk meg a producertől, Rosta Máriától. Az előadást Szikora János rendezi, a díszleteket Csikós Attila, a jelmezeket Kovács Yvett Alida, a koreográfiát Zsuráfszky Zoltán készítette, a zenei rendező pedig huszonöt év után ismét Szörényi Szabolcs.
Szikora János elmondta: amióta publikus, hogy ő rendezheti a jubileumi előadást, mindenki azt kérdezi tőle, ez miben különbözik majd az őselőadástól. Sok konkrétumot erről nem is árul el, de anynyit megjegyez: az ő rendezése sokkal dinamikusabb, drámaibb, színházszerűbb, élőbb, filmszerűen pergő és erősen látványos produkciónak készül, olyannak, amely a történet szereplőiről mint emberekről is árulkodó mozzanatokat mutat be. – Ezek, azt hiszem, meglepetést okoznak majd a nézőknek – teszi hozzá. A Társulat szereplőválogató televíziós show-műsor huszonkét győzteséről elmondja: okoztak neki meglepetést, de csak pozitív értelemben, mert igazi profikat megszégyenítő ambícióval, lelkesedéssel, energiával és tehetséggel dolgozták végig ezt a nem mindennapi megterhelést.
A jubileumi előadás koreográfusa, Zsuráfszky Zoltán – aki egyébként a Honvéd Táncszínház művészeti vezetője, s ebből a szempontból is az ősbemutató koreográfusának, Novák Ferencnek, „Tatának” az örököse – azzal kezdi a beszélgetést: annak idején ő is ott táncolt a Királydombon, így ez a darab számára régi szerelem. – Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy én vihetem tovább az örökséget, és nagyon büszkék vagyunk, hogy huszonöt év után ismét a Honvéd Táncszínház képviseli a táncos jelenlétet az István, a királyban – mondja Zsuráfszky Zoltán. Ő egyébként nem először koreografált Szörényi-zenére: két éve az Árpád népéhez, tavaly pedig a tetralógia részleteiből felépülő Egy a nép, egy a magyar című produkcióhoz készített koreográfiát. Zsuráfszky ázsiai, török, bolgár anyaggal is komolyabban foglalkozott, és most ezt a tudást is felhasználja a magyar táncdialektusok mellett. – Jakut sámán mozdulatoktól kezdve nagyon sok réteget találunk a koreográfiában, persze nem kell ennyire meszszire menni, a Szeret partján élnek a moldvai csángók, az ő tánckincsük is nagyon ősi stílust képvisel, de megjelennek a somogyi régi kanásztáncok, a kolomejkák, amelyek mind ugyanazok a motívumok, ritmusok – magyarázza. Amikor arra kérdezünk rá, hogy mennyire tér el az ő koncepciója a jól ismert „Tata”-féle koreográfiától, azt mondja: mindig az volt a helyzet a Szörényi-darabokkal, hogy miközben az előadások alkotói egy kicsit a Királydomb ellen dolgoztak, a közönség mégis azt várta vissza, meglepő módon még az Árpád népénél is.
– Nem lehet a Királydombot mint helyszínt pótolni, és nem lehet annak a történelmi pillanatnak az igazságérzetét, erejét a mára cserélni – jegyzi meg, de azért hozzáteszi: ebben az elvárásban az is benne van, hogy tulajdonképpen itt most a Bánk bán után egy másik nagy nemzeti operánk születik. – Szikora János rendezése intimebb az ősbemutatónál, nem annyira a nagy, tornacipős, poros vonulások hangsúlyosak. Sokkal inkább színházszerűbb, sőt kamaraszínházi szi-
tuációk is megjelennek benne, amit nagyon újszerűnek tartok. Én nagy foltokat, nagy íveket raktam fel, igyekeztem lendületessé tenni, hogy a látványos megmozdulásokban egy kicsit visszahozzam a Királydomb levegőjét – fogalmaz.
Annak idején az István, a király a táncházmozgalomnak is hatalmas lökést adott: szélesebb körben is megismerték Sebestyén Mártát és rajta keresztül az egész népzenei-néptáncos életet, Szörényi Levente zenéje pedig nagyon sokat merített az autentikus magyar népzenéből, amit az ősbemutató néptáncalapú koreográfiája tovább hangsúlyozott. Zsuráfszky Zoltán elmondta: a helyszín is érdekes, a sportaréna, amely egyben a táncháztalálkozók helyszíne is. – Nagy dolog, hogy háromszor 12 ezer ember megnéz egy olyan produkciót, amely a néptáncban gyökerezik, az ázsiai és a Kárpát-medencei kultúrában. Szörényi Levente zenei-ritmikai megoldásai üzennek, sokat hordoznak magukban ebből, természetesen modern feldolgozásban, én erről hasonlóképpen gondolkodom a táncban – teszi hozzá Zsuráfszky.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.