Családi hagyomány volt, nyomozás és könyv lett belőle. Deák Vilmos ötéves volt 1946-ban, amikor családjával kitelepítették Németországba. A deportáltak a karhatalom diktálta sietségben ritkán szoktak a családi iratok öszszepakolására koncentrálni, Deák Gáspár azonban, akit mélységesen felháborított, hogy felesége, a német ajkú községből származó Kataschinszky Katalin miatt a német kisebbséghez sorolták, a belső zsebébe tette a legfontosabb származási papírokat, és elment velük a mosonmagyaróvári hivatalokba, hogy mentességet eszközöljön ki a család számára. Sikerrel ugyan nem járt, fel kellett szállniuk a marhavagonba nekik is, de a papírok legalább megmaradtak. Így meséli Deák Vilmos, akinek e korai távozása után nem sok kapcsolata maradt Magyarországgal. Németországban nőtt fel, német feleséget vett, három gyermekének már nincs köze a magyar történelemhez. Elmondása szerint ő is csak apja utolsó éveiben hallott a családi történetről, amely szerint ők lennének Deák Ferenc egyenes ági leszármazottai. Addig legfeljebb annyit tudott, hogy magyar miniszter volt a felmenői között, és apja időnként rájuk szólt, ne hozzanak szégyent a családi névre.
Az immár nyugdíjas Deák Vilmos új élettársa, Szakos Mária révén került ismét kapcsolatba Magyarországgal, és öt évvel ezelőtt ketten határozták el, hogy utánajárnak a családi legendának. A megmaradt papírokkal elindulva maguk – olykor hivatásos családfakutatók segítségével – szedték össze a hiányzó iratokat, születési anyakönyveket, házassági bejegyzéseket, keresztleveleket, és rakták össze a családi történetet, amely szerint Deák Ferenc 1842. február 3-án Doborgazon, egy Pozsony melletti kistelepülésen feleségül vette Zsigmond Teréziát, akinek fiút nemzett. Deák István Ferenc 1842. december 12-én született meg. Ez idáig rendben is van. A nyomozás eredményeként született könyvben az erről szóló hiteles iratok csatolva vannak, és megismerhetjük a családi történetet.
Való igaz, hogy egy Deák Ferenc nevű birtokos ebben az időpontban Doborgazon feleségül vette Zsigmond Terézia polgárlányt, akinek atyja molnár volt. Az is szépen látszik a házasságlevélen, hogy az esküvőt nem a helyi pap celebrálta. Megtudhatjuk még, hogy Zsigmond Terézia nem sokkal a gyermek születése után eltűnt, Deák Vilmosék feltételezése szerint tragikus balesetben halhatott meg, például elmerült a környéken szép számmal található mocsarak és Duna-ágak egyikében. A halotti bizonyítványa ezért nem fellelhető. A kis Istvánt, ilyen a sors és a véletlen, egy szintén Deák Ferenc és Zsigmond Terézia névre hallgató házaspár vette magához. Ezt is édesapjától, Deák Gáspártól hallotta Deák Vilmos, aki pedig szintén az édesapjától, Deák Istvántól. Ő intette ugyanis gyermekét azzal, becsülje meg magát, mert nem tudja, milyen nevelőszülőknél felnőni.
„Magam lepődtem meg a legjobban, mikor évek hosszú kutatása eredményeként előkerültek a nevelőszülők iratai. Először a nevelőszülők névazonosságán döbbentem meg, bár kutatásaim során több Zsigmond vezetéknevű családdal találkoztam, azon a környéken éltek ilyen nevű családok, a Teréz is közkedvelt név volt. A Deák név, ha nem is volt gyakori családnév, de azért nem volt ismeretlen… Itt az igazi és a nevelőszülők adatai egyeznek ugyan – de a születési adataik eltérőek. Már most szeretném közölni, hogy én Deák István igazi szüleinek iratait örököltem apámtól” – olvasható a Deák Ferenc a dédapám!? című könyvben. E figyelemre méltó egyezésre nem könnyű magyarázatot találni, de miért ne lehetne. Deák Vilmos úgy gondolja, hogy bár csak egy házassági levél van a birtokában, amelyen a házasfelek személyi adatai a nevük mellett nem szerepelnek, az nem lehet a nevelőszülőké. Azért sem, mert mindkét házasfél neve mellett a státus rovatban a „szabad” szó szerepel, a nevelőszülő Deák Ferenc pedig özvegyember volt, és ezt oda be kellett volna jegyezni. Deák István nevelt fiúi helyzetét a későbbiekben még az a tény is erősíteni látszik, hogy az örökségből kihagyták. Mindehhez még egy családi történet: Deák István 1923-ban halt meg. Fia a katonaságtól tért haza a hírre, épp akkor, amikor anyja két hivatalos embert kísért ki a kapun, akik néhány könyvet, iratot és leveleket vittek magukkal. Bár akkor Deák Gáspár nem kérdezte anyjától, miféle papírok voltak azok, de az esetet időskorában gyakran felemlegette, és azt is sokszor elmondta, hogy közöttük volt egy könyv, amelynek lapszélei aranyozottak voltak, a kemény címlapon pedig aranybetűkkel azt állt: Deák Ferenc. Deák Vilmos sokáig kereste is a könyvet, mert abban reménykedett, ha megtalálja, útmutatásul szolgálhat a család történetéhez, de akik hozzá vezethették volna, érthetetlen módon elzárkóztak a segítségtől.
Nézzük tehát, melyek azok az események, jelek, amelyeket Deák Vilmos és Szakos Mária szerint nem lehet kizárólag a véletlen számlájára írni. 1. Doborgaz 10–15 kilométerre van Pozsonytól, ahol Deák Ferenc 1832–36 között, illetve 1839–40-ben az országgyűlésben tartózkodott. 2. A házassági szertartást nem a helyi pap, hanem egy idegen, valószínűleg ferences rendi szerzetes vezette. 3. A házasságlevélbe bejegyzett „szabad” meghatározás első házasságot jelez, tehát ez nem lehet az özvegységre jutás után újraházasodó nevelőapa Deák Ferenc és a nevelőanya Zsigmond Teréz házasságlevele.
Mi oka lehetett arra Deák Ferencnek, hogy eltitkolja a házasságát, a törvényes gyermekét? Erre a kérdésre már nehezebb válaszolni. Deák Ferenc magánéletéről szinte semmit nem tudunk. Életrajza szerint 1843 után politikai kudarcai miatt passzivitásba vonult, Horánszky Nándor, aki Deák Ferenc lelki alkatának és betegségének befolyása pályájára címmel írt tanulmányt erről a korszakról, úgy nyilatkozik, hogy endogén cikloid depresszióba esett. (Deák Vilmosék úgy vélik, a feleség erre az időszakra eső elvesztése lehetett az oka a visszavonulásának.) A szakirodalom csak két érzelmi kapcsolatot tart számon, az egyikre egy Vörösmarty Mihálynak írott levélből lehet következtetni, amelyben az áll, hogy Ámor nyila mélyebben érte a szívét, mint gondolta, de kihúzta a nyilat (itt Inkey Karolináról lehet szó, akitől kosarat kapott), valamint tudunk még egy 1850-es levélváltás-sorozatról, amely Deák és Csányi Manó özvegye között zajlott. Csányiné végül máshoz ment, arról pedig eltérő hírek vannak, hogy a kapcsolatnak melyikük is vetett véget.
Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona, Deák gyámleánya arról számol be emlékiratában, hogy Deák elégette a magánleveleit, mert nem akart senki elárulója lenni, naplót nem írt, irathagyatékát megsemmisítette. Tehát, mondja Deák Ágnes történész, a téma szakavatott ismerője, csak apró levelekből lehet még erre a két futó szerelemre is következtetni. Legavatottabb életrajzírója, Eötvös Károly is csak találgatásokba bocsátkozik arról, miért maradt Deák magányos. Ennek egyik verziója: „Vagy ha más volt a nő, annak korai halála vagy olyan cselekménye állhatott elő, mely Deákot visszavonulásra bírta, de egyúttal azt az örök fogadást érlelte meg benne, hogy több nővel egész életre kiható szerelmi viszonyba lépni nem fog, ha ugyan erre képes lesz. Hanem egész idejét, agyát, egész szellemét s az életét, mely reá vár, a közügynek, a hazának szenteli mindaddig, míg azt a haza igénybe veszi.” Ez az a feltételezés, amelyre Deák Vilmos a hipotézisét építi.
Deák rendkívül szemérmes, rejtőzködő személyiség volt, és nem csak a nőkkel kapcsolatban. A történetírás tanúsága szerint 1842 tájékán nem járt Pozsonyban, és Antal bátyja halála után, 1841–42-ben valóban visszavonult, de semmiképp nem illik a személyiségéhez, hogy eltitkolt volna egy házasságot és egy gyermeket, véli Deák Ágnes. Deák Vilmos és Szakos Mária ezzel szemben úgy gondolja, azért volt szükség a titkos házasságkötésre, mert Zsigmond Terézia rangon aluli választás volt, és ez Deák Ferenc politikai karrierjébe kerülhetett volna. Emiatt – így Szakos Mária – nyilvánvaló, hogy a barátai, Széchenyi István és Fáy András is vele konspiráltak, ezért írták le leveleikben, hogy az érintett időszakban, tehát a házasságkötés idején személyesen találkoztak Deákkal. Ezen a ponton egy kicsit el kell gondolkodnunk, az összeesküvés-elmélet túllépi a józan ész határát.
A történészek Deák Vilmosék kutatásait nem sokra becsülik. Kaptak ugyan elismerő szavakat is, de a szakavatottak azt mondták, névrokonságról, nem valódi rokonságról van szó. És voltak, akik szóba sem álltak velük. Miért? Deákék szerint tudományos érdekeket sértene, ha át kellene írni a haza bölcsének életrajzát, amelynek jelenleg ismert tényeire doktori disszertációk alapulnak. A különös házasság kutatása azonban – akár volt ilyen, akár nem – tiszteletre méltó eredményeket is termett. Deák Vilmos megismerkedett a magyar reformkorral és a kiegyezés korával, Németországban született gyermekei és unokái pedig, bár magyarul nem beszélnek, büszkék a szépapjukra. És olvasgatják a magyar történelmet.
origo.hu
Bennfentes kereskedelemért akár öt évet is kaphat Magyar Péter
