Meddig csúszunk még lefelé?

Az IMD – Institute for Management Development – svájci gazdaságkutató intézet éves versenyképességi elemzéseit mindig nagy érdeklődéssel várják a gazdasági szakemberek. Az országvizsgálatokat tartalmazó, ötszáz oldal feletti terjedelmű tanulmány általában június első felében jelenik meg, de a kutatók egyes adatokhoz már korábban is hozzáférnek. Így nyílott lehetőségem nekem is arra, hogy néhány fontos, már elérhető mutató tekintetében Magyarország helyezését megvizsgáljam. Az öt fő versenyképességi terület közül egyetlenegy sincs, ahol javítottuk volna a helyezésünket. A legdrámaiabb lecsúszás azonban a kormány munkájának hatékonysága területén következett be, ahol a vizsgált ötvenöt ország közül a 2007. évi negyvenedik helyről 2008-ra a negyvenhetedikre estünk vissza, azaz már csak öt ország van mögöttünk. De romlott általános versenyképességünk is: itt a harmincötödik helyről a harmincnyolcadikra csúsztunk le. Itt érdemes megjegyezni, hogy 2000-ben még a huszonhetedikek voltunk. Az infrastruktúránk állapota tekintetében két hellyel kerültünk lejjebb a nemzetek listáján.
Most nézzünk néhány mutatót részletesebben! A nemzeti jövedelem növekedése tekintetében az utolsók vagyunk. Itt az előző évhez mért lecsúszásunk megdöbbentően nagy: tizenkilenc helyet zuhantunk vissza. Ezt akár gazdasági bűntettnek is nevezhetnénk az ország ellen, hiszen a zuhanást a kormány általános rossz teljesítménye, de különösképpen a konvergenciaprogramnak elkeresztelt, gazdaságzsugorító megszorítócsomag okozta. Már ez az egy mutató indokolná, hogy a kormány mondjon le. De ezzel még nincs vége a rossz híreknek.
A nemzeti jövedelem várható növekedésére adott előrejelzés szerint helyzetünk nem fog javulni: a listán a negyvenötödikek vagyunk. Szlovákia az első, Románia a kilencedik, Bulgária a tizedik, Lengyelország a tizenhatodik. A többi volt szocialista ország is messze megelőz bennünket. Vagyis: a fejlődési lehetőségeink alapján is az utolsó helyre kerültünk. Ennek egyik oka a befektetések hiánya. A befektetések nagysága szempontjából a 2007. évi huszonnyolcadik helyről csaknem az utolsóra, az ötvenkettedikre zuhantunk le – ez 24 helynyi pozícióvesztést jelent. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy elkerülnek bennünket a reálgazdaságba befektetni kívánók. Persze kivételt képeznek a kormány által jelentős összegekkel támogatott környezetszennyező és megalázó bért fizető gumigyárak. Ez azt is érzékelteti, hogy a kormány sokkal inkább a spekulatív, mint az értelmes munkahelyeket teremtő termelőtőkének kedvez. Ezt mutatja az erős forint is, amit a reálgazdaság állapota egyáltalán nem indokol. Ezzel függ részben össze az is, hogy a hazai vállalkozások sem ruháznak be. Ennek további okai között találjuk azt, hogy az adóprés miatt nincs is rá lehetőségük, hiszen jövedelmük jelentős részére teszi rá a kezét a kormány. A másik ok az, hogy az életszínvonal csökkenése miatt összeszűkült a piacuk. Ez utóbbit támasztja alá, hogy a háztartások fogyasztásának reálértéke 2007-hez képest nálunk olyan mértékben csökkent, hogy e tekintetben is az utolsó helyre szorultunk. Mindezekkel összefügg a foglalkoztatottság nagysága. 2004-ben még a huszonnyolcadik helyen voltunk a foglalkoztatottság tekintetében, 2007-re a negyvenharmadik helyre kerültünk, míg 2008-ban már öttel lejjebb, a negyvennyolcadikon vagyunk. Vagyis munkahelyek szűnnek meg, és nem keletkeznek újak.
De romlott a gazdaság sokszínűsége is, amit részben a sokféle területen működő kis- és közepes vállalatok egy részének tönkremenetele, illetve az ellenük folytatott APEH-hadjárat miatti külföldre menekülés okozott. Ezen a területen nyolc hellyel kerültünk lejjebb. Érdemes megemlíteni, hogy a sok sikeres kis- és közepes vállalattal büszkélkedő Ausztria a harmadik, Szlovénia pedig a tizenötödik a listán. Ez megmutatkozik versenyképességükben is: a versenyképességi listán Ausztria 24, Szlovénia pedig hat hellyel előz meg bennünket. A gazdaság sokszínűségének – vagyis az, hogy különböző méretű cégek vannak jelen a gazdaság minél több területén – csökkenése rontja a gazdasági ciklusokkal szembeni sikeres védekezés, a rugalmas alkalmazkodás lehetőségét. Gazdaságunk rugalmassága, alkalmazkodóképessége tekintetében a 2007. évi negyvenegyedik helyről 2008-ra az ötvenötödik, utolsó helyre kerültünk. Ez életveszélyes állapot! A csehek például a tizenhetedik, a szlovákok a harmincadik, a szlovének pedig a huszadik helyen vannak. Ausztria az ötödik, amit – többek között – nagyszámú sikeres hazai kis- és közepes vállalkozásának köszönhet. A magyar gazdaság rugalmatlansága, egysíkúsága miatt egy nagyobb nemzetközi változás, adott gazdasági területen bekövetkező válság hatalmas kárt okozhat nekünk.
A jövőt veszélyezteti, hogy oktatásunk színvonala 2004-ről 2008-ra tizenhét, 2007-ről 2008-ra pedig hét hellyel romlott. Az értékrend, a vezetők hitelessége és az etikai normák tekintetében szintén az utolsó helyen vagyunk: ez 2007-hez képest hathelynyi romlást jelent.
Mindezt „megkoronázza” az állam pénzpolitikája tekintetében elért ötvenharmadik helyünk – ezen mutató alapján 2004-ben még a harminckilencedikek voltunk a listán –, továbbá a közpénzekkel való gazdálkodás alapján elért ötvenegyedik helyezésünk. Ha ezt a két mutatót nézzük, akkor ismét fel kell tennünk a kérdést, mi értelme volt a gazdaság-, foglalkoztatottság- és életszínvonal-romboló konvergenciaprogramnak, ha az ország pénzügyei tovább romlottak. Talán senki sem csodálkozik ezek után azon, hogy életminőségünk is romlott, mégpedig kéthelynyit, a fenntartható, környezetkímélő gazdasági fejlődés területén – a 2007. évi negyvenhatodikról az ötvenkettedikre kerülve – hat helyet veszítettünk. A politikai bizonytalanság és instabilitás pedig jelentős mértékben romlott: a 2007. évi negyvenharmadik helyről az ötvenedikre kerültünk.
A teljes elemzés, amely június közepén lát majd napvilágot, további részleteket tartalmaz majd gazdasági-társadalmi állapotunkról. A bemutatott adatok alapján is fel lehet és kell tenni azonban két fontos kérdést: vajon ismeri-e a társadalom az ország valós gazdasági helyzetét, és ha nem, akkor miért hallgatja megint el a kormány az igazságot az emberek elől? A másik kérdés az ellenzékhez szól: meddig kell még lejjebb csúsznunk ahhoz, hogy előre hozott választások legyenek?

A szerző közgazdász, egyetemi tanár