„Népvándorlás” Pozsonyból

Pénzükből nagyobb házat vehetnek és olcsóbban élhetnek Magyarországon azok a szlovák állampolgárok, akik már nagy számban költöznek át a Kisalföld és a Szigetköz településeire. A bevándorlás oka, hogy a szlovák fővárosban és környékén a csillagos egekbe emelkedtek az ingatlanárak.

(Pozsony)

Pozsonyban manapság nincsen olyan magára valamit is adó ingatlanközvetítő ügynökség, amelynek kínálatában ne lenne két-három rajkai, dunakiliti, mosonmagyaróvári és más környékbeli településen eladó családi ház. A Duna túloldalán tapasztalható kínálat iránt óriási az érdeklődés: hivatalos statisztikai adatot még nem tettek közzé, az érintett magyarországi települések polgármesteri hivatalai azonban 1500-2000 Szlovákiából érkező betelepülőről beszélnek. Többségében enyhe felületességgel csak „szlovákokról” szólnak, pedig az érkezők között sok fiatal magyar család is van, meg olyanok, akik talán e „átköltözéssel” térnek vissza anyanyelvükhöz vagy nagyszüleik gyökereihez, miután Pozsony asszimilációs katlanjában váltak szlovákokká.
Persze nem ez a döntő kérdés, hiszen az „eredeti” szlovákok sem panaszkodnak a magyarországi környezetre, s a helyiek és a „bevándorlók” közti konfliktusról sem szólnak hírek, hanem az, miért indult be ez az újkori „népvándorlás”, mi az oka annak, hogy családok százai cserélnek lakóhelyet.
*
A magyarázat nem bonyolult. A legegyszerűbb válasz talán az, hogy ezt is magával hozta a két ország együttes csatlakozása az Európai Unióhoz és a schengeni övezethez. Az igazi ok viszont a szlovák gazdaság fejlődésében keresendő.
Tudni kell, hogy a szlovák főváros és Pozsony megye az elmúlt években szédületes fejlődésen ment keresztül, a régió teljesítménye már meghaladja az EU átlagát. Pozsonyban és a megyében gyakorlatilag nincs munkanélküliség, ellenkezőleg, hiányszakmák mutatkoznak, rengeteg a betöltetlen munkahely. Mindez a bérekben is megmutatkozik. Szlovákiában jelenleg az átlagkereset 21 ezer koronához (168 ezer forint) közelít, de ezt az átlagot az ország nyolc megyéjéből hét nem éri el, merthogy Pozsonyban ez a mutató már 30 ezer koronánál (240 ezer forintnál) tart. Mindez hatalmas belső népvándorlást indított el az országban, aminek a velejárója az ingatlanok árának igen gyors növekedése. Pozsonyban az elmúlt két évben a 100 százalékot is meghaladta a lakásárak emelkedésének aránya, s hasonló a helyzet a főváros 25-30 kilométeres térségében, tehát a Somorja–Szenc–Malacka városkákkal körülhatárolt térségben. Összehasonlításképpen talán egy adat: ha valaki az ezredfordulón nyolcszázezer koronáért vett magának egy kétszobás lakást, az ma többszörös milliomos. Pozsony belvárosában egy nagyjából 60 négyzetméteres lakásért ma már 5-6 millió koronát is elkérnek. De még a „nyúlketreceknek” is becézett pozsonyligetfalui lakótelepen – ami a szocializmus utolsó 12 évében épült 150 ezres városnegyeddé – sem állnak szóba a vevővel kétmillió korona (16 millió forint) alatti ajánlat esetében az egyszobás lakások tulajdonosai, amelyek pedig a legtöbb esetben 35 négyzetméternél nem nagyobbak. A családi házak természetesen még ennél is drágábbak, Pozsonypüspökin például, ahol még mindig nagy számban és egy tömbben élnek a magyarok, a 100 négyzetméternél nem nagyobb, három-négy szobás családi ház ára eléri a 8 millió koronát (64 millió forint), de a Rózsadombhoz hasonló Borikon vagy a Kolibán az ugyanilyen „kis” házért már 12–14 milliót is elkérnek.
A sok „hirtelen lett” milliomos többsége ugyanakkor keservesen tudja állni a lakásfenntartási költségeket, s mégha a kiemelt pozsonyi átlagfizetésből élnek is, a legjobb akarattal sem lehet a boldog polgári életet élők közé (ha úgy tetszik, a középosztályhoz) sorolni őket. Illetve igen, ha a magyarországi Rajkára, vagy a Szigetköz más településére költöznek. A pozsonyi ingatlanügynökségek legaktuálisabb ajánlatai között válogatva, kínálnak például Rajkán egy száz négyzetméteres, háromszobás családi házat 3 millió koronáért, Bezenyén egy négyszobás, 120 négyzetmétereset 3,2 millióért, Mosonmagyaróváron pedig egy 180 négyzetméteres, ötszobás villát potom 5 millióért. Akinek tehát van Pozsonyban egy háromszobás, saját tulajdonú lakása, annak árából akár a mosonmagyaróvárit is megveheti úgy, hogy marad bőven pénze, mondjuk egy Skoda Fábiára 450 ezer koronáért és a rosszabb napokra legalább ennyit a bankban is leköthet még.
S akkor már csak hab a tortán, hogy az átköltözők spórolnak a közüzemi díjakon is. Amennyiben egy teljes család költözik hozzánk két gyerekkel, akik naponta Pozsonyba járnak iskolába, ahová szüleik munkába, autóval olcsóbban ússzák meg a közlekedést, mintha Pozsonyban bérlettel kellene utazniuk egyik városrészből a másikba. Az persze más kérdés, hogy a növekvő kereslet eredményeként az elmúlt években a Szigetközben is emelkedni kezdtek az ingatlanárak, ha igaz, csaknem 50 százalékkal, s ki tudhatja, mikor éri el a térséget Pozsony hatása olyan mértékben, hogy már ott is megfizethetetlenek lesznek a lakásárak.