Mind a keresztény-, mind a szociáldemokraták kénytelenek szembesülni azzal a ténnyel, hogy csaknem húsz esztendővel az újraegyesítés után még mindig jelentős a társadalmi különbség a keleti és nyugati tartományok között. Ennek ismeretében érthető Angela Merkel kancellár kijelentése, amely szerint a CDU Közép-Európa legdinamikusabb régiójává akarja fejleszteni az új tartományokat. A berlini fal leomlása óta eltelt időszakban háromszázezer új munkahelyet teremtettek a keleti tartományokban, viszont a tartós munkanélküliségtől sújtott emberek csalódásán nem sikerült enyhíteni.
A nyugati országrész polgáraitól kapott, úgynevezett szolidaritási paktum legfeljebb 2019-re kecsegtet azzal, hogy egy szintre kerüljenek a gazdasági mutatók Nyugat- és Kelet-Németországban. E cél érdekében a CDU négy évvel meg akarja hosszabbítani az évi 650 millió euróra rúgó befektetési pótlékot.
A szociáldemokraták elképzelései hasonlók ugyan, de az SPD szerint tarthatatlan a kormánykoalíciós partner elutasító magatartása a keleti tartományokban érvényes minimálbérrel szemben. „Ha nem kerül sor a 7 euró 50 centes minimális órabér nyugaton alkalmazott keleti bevezetésére, akkor a keletnémet lakosság körében megerősödik a meggyőződés, hogy őket másodrangú embereknek tartják” – hangoztatta Hubertus Heil, az SPD főtitkára. A szociáldemokraták szerint az új tartományok fellendítése elképzelhetetlen alacsony bérekkel.
A két nagy párt támogatottsága nagymértékben csökkent a keleti országrészben, harcuk a populista jelszavakkal működő szocialista Baloldal malmára hajthatja a vizet.
Leáll az internet, erre készülhetnek az emberek
