Tisztelt Elnök Úr! Fenti tárgyban készített jelentésüket köszönettel átvettem és megvizsgáltam. Annak kapcsán további észrevételünk nincs – ezzel a válaszlevéllel nyugtázta Veres János pénzügyminiszter, hogy megkapta az Állami Számvevőszék (ÁSZ) átfogó jelentését, amely a MÁV 2002 és 2007 közötti tevékenységét vizsgálja. Pedig lett volna éppen mire reagálni, mert a jelentés mintegy kétszáz oldalon sorolja a vasút működési hiányosságait. A legsúlyosabb kritikákat a teherszállítási üzletág, vagyis a MÁV Cargo privatizációs eljárása kapta. A számvevők szerint az értékesítés célszerűtlen és ellentmondásos volt, s a tartósan állami tulajdonban maradó vagyonra vonatkozóan a törvényalkotói szándék nem érvényesült.
Az aláírt szerződés a MÁV Zrt. számára indokolatlan kötelezettségeket tartalmaz, míg a vevő által vállalt kötelezettségek aggályosak és több ponton célszerűtlenek a magyar államra vonatkozóan. A MÁV Zrt. példája is igazolja, hogy a törvények egyfajta értelmezésével az állami társaság valamennyi tevékenysége országgyűlési kontroll nélkül leánytársaságokba kiszervezhető. Ezt követően – ugyanilyen döntési mechanizmus alapján – az állami vagyont a társasági tulajdonlás hangsúlyozása mellett privatizálják, majd a befolyt bevételt az anyacég feléli. Így a tartós állami tulajdon egy kiüresedett, vagyonát vesztett, funkció nélküli, gazdasági stratégiai jelentőségét tekintve érdektelenné vált céggé válik – írják a számvevők, felszólítva a kormányt arra, hogy szerezzen érvényt a tartós állami tulajdonú társasági vagyoni körre vonatkozó törvényhozói szándéknak, illetve, hogy „intézkedjen a MÁV Cargo Zrt. létrehozásának és értékesítésének az ellenőrzés által feltárt és a jelentésben rögzített hiányosságai megszüntetésére”. Lapzártáig nem sikerült megtudnunk, hogy ez ügyben mit szeretne lépni a kormány, a Miniszterelnöki Hivatalnak a jelentéshez csatolt észrevétele azonban sokat elárul a kabinet hozzáállásáról. Ebben ugyanis Csizmár Gábor államtitkár azt írja, hogy „a MÁV Cargo Zrt. létrehozásának és értékesítésének a jelentésben leírt hiányosságai véleményem szerint utólag már nem szüntethetők meg”.
A számokból kiderül, hogy a MÁV Zrt. költségvetési finanszírozása a puszta túlélést tette csak lehetővé. 1993. július 1-jétől, vagyis a társaság rt.-vé alakulása óta a tavalyi év végéig a vasút folyó áron 1698 milliárd forintot kapott az adófizetők pénzéből, s ebből csaknem ezermilliárd forint a működésre folyt el. Beruházásra csupán 294 milliárd jutott, a maradékot egyéb feladatokra, például tőkejuttatásra, hitelátvállalásra és szanálásra fordították. Így aztán nem is meglepő, hogy a számvevők megállapítása szerint az elmúlt évtizedek alatt a vasúti infrastruktúra műszaki állapota folyamatosan romlott, hiszen a karbantartásra és a felújításokra, beruházásokra előirányzott források nem nyújtottak fedezetet a műszaki állapot szinten tartására sem.
A tragikus állapotok mögött részben az áll, hogy az államnak nincs világos koncepciója a MÁV-val kapcsolatban. A vizsgált időszak alatt öt különböző szervezeti és működési szabályzat határozta meg a társaság vezetői (igazgatói) körét, ahol a 7–16 vezetői pozíciót mintegy 50 különböző személy látta el, s négyszer cserélt gazdát a vezérigazgatói szék is. Az ÁSZ úgy találta, hogy a MÁV Zrt. ingatlangazdálkodását az ingatlanok és a felépítmények tulajdonjogi rendezésének hiánya, az áttekinthetetlen ingatlanvagyont terhelő korlátozások, a gyakori koncepció- és vezetőváltás jellemzi.
Az ÁSZ azt javasolja a kormánynak, hogy vizsgálja meg az ügyet, állapítsa meg, kiket terhel a felelősség, s intézkedjen a felelősségre vonás iránt. Pedig a MÁV Zrt. belső ellenőrzése feltárta a visszaéléseket, de érdemi intézkedés nem történt, mert a tulajdonosi felügyelet nem megfelelően működött.
Felborult egy sétahajó a Duna-deltában, többen meghaltak
