Pénz ki az ablakon?

Lényegében ablakon kidobott pénznek minősítette a Magyar Tudományos Akadémia szervezet és munkaszociológiai műhelye az állam által a távmunka terjedésére elköltött milliárdokat. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium vezető tanácsosa, a Távmunka Szövetség szakmai alelnöke, viszont úgy látja, hogy a támogatások elősegítették a nem tipikus foglalkoztatási formák elterjedését.

Egyebek között a kérdés rossz megközelítését rója fel a mindenkori kormányoknak a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) abban a tanulmányában, amely az elmúlt tíz évben elindult állami támogatást élvező távmunkahelyeket létrehozó programokat is górcső alá vette. A vizsgált időszakban évente indult egy-egy új program, ezekről viszont csak hat esetben tudtak megbízható adatokat szerezni. Eszerint az elmúlt években mintegy 3,4 milliárd forint felhasználásával alig több mint 4600 távmunkahely jött létre. Az MTA kutatói szerint ennek fő oka az, hogy a kormányok rossz oldalról közelítették meg a kérdést, s leginkább szociális problémákat kívántak megoldani a távmunka elterjesztésével, s így nem azon célcsoportokat célozták meg a programokkal, amelyek élhettek volna e lehetőségekkel. Márpedig, mint a tanulmányból kiderül, a távmunka főként a képzett, nyelveket beszélő, magasabban kvalifikált munkavállalók számára jelenthet megoldást, akik egyébként is előnyösebb helyzetben vannak a munkaerőpiacon, mint az alacsonyabb végzettséggel bíró, s nyelveket nem beszélő társaik.
Déri Tamás, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium vezető tanácsosa, a Távmunka Szövetség szakmai alelnöke szerint viszont a kormányok igyekezete mindenképpen értékelhető, mivel segített elterjeszteni a munkaadók tudatában e foglalkoztatási forma lehetőségét. Mint mondta, a távmunka dinamikusabb terjedését leginkább a téves gazdasági szemlélet, valamint a megfelelő humánerőforrás-gazdálkodás és a virtuális kommunikáció ismeretének és megfelelő alkalmazásának hiánya okozza. Véleménye szerint az állami programok alapvető feladata az, hogy felhívják a figyelmet egy modern gazdálkodási, munkaszervezési módszer alkalmazásának lehetőségére. Az MTA kutatóival ellentétben a szakértő arról tájékoztatott, hogy az egyes támogatási – munkahely-teremtési és képzési – programok azt tették lehetővé, hogy Magyarországon legalább 150 ezren juthatnak folyamatos munkaviszony keretében végzett távmunka-lehetőséghez. Általános tapasztalatként számolt be arról, hogy az egyes programokban részt vevő távmunkát alkalmazó cégek, illetve intézmények harmada növelni tudta a foglalkoztatottak számát, létszámleépítésre pedig csak elvétve került sor.
A távmunka elterjedtségét nagymértékben az informatikai eszközök, illetve az internethasználat elterjedtsége határozza meg – mutatott rá Déri Tamás, aki szerint éppen ezért a rendszerváltás idején gyakorlatilag még nem volt kimutatható távmunka-foglalkoztatás Magyarországon. Bár erről hivatalos statisztika nincs, a szakértő becslése szerint napjainkban a munkaviszony keretében dolgozó aktív korú népesség mintegy hat százaléka dolgozik távmunkában és az önfoglalkoztatóként, ám kiegészítő tevékenységként vagy másodállásban távmunkát vállalókkal együtt ez az arány pedig megközelíti a kilenc százalékot. Mint fogalmazott, ezzel hazánk az internet-hozzáférések számához viszonyítva Európa élmezőnyéhez tartozik. Az aktív korú foglalkoztatottak körében a távmunkások aránya Szlovákiában mintegy 6, az uniós egészében pedig 15 százalékot tesz ki.
Más eredményre jutottak viszont a Magyar Tudományos Akadémia kutatói, akik szerint a távmunka elterjedtségét tekintve Magyarország – a 25 uniós (Románia és Bulgária nélküli) tagállam közül Észtországot éppen hogy megelőzve – a 24. helyen áll. A kutatók szerint hazánk gyenge teljesítménye miatt, az informatikai ismeretek lassú terjedése mellett éppen az állami ösztönzők elhibázott felhasználása okolható. Mint tanulmányukban írják, a programokat kiíró minisztérium szándékaival szemben a távmunka nem a hátrányos helyzetűeknek jelenthet megoldást, hanem jellemzően a budapesti magasan kvalifikált munkaerőnek. Vagyis a Szociális és Munkaügyi Minisztérium elmúlt években meghirdetett programjai, amelyek főként szociálpolitikai megfontolásokat vettek figyelembe, alapvetően elhibázottak voltak.
Déri Tamás szerint viszont a vállalatok és intézmények döntő többsége napjainkban már ismeri a távmunka fogalmát, amely foglalkoztatási forma olyan társadalmi rétegek számára is esélyt teremt a legális jövedelemszerzéshez, amelyeknek egyéb módon nem lenne reális esélyük a munkához jutásra. Mint mondta, a távmunka alkalmazása az általános foglalkoztathatóságot is javítja és ezáltal hozzájárulhat a foglalkoztatottság mértékének növeléséhez.