Egyetlen óra

„Kritikát önnek, szerkesztő, nyájas, szelíd kritikát, hanem azért igazságost. Olyat, mely a közönségnek élvezetes, fölvilágosító olvasmányt nyújtson, az irodalom érdekeit ellenőrizze, az írót gyöngéden figyelmeztesse botlásaira, buzdítva emelje ki könyve szépségeit, szóval olyat, ami minden részre tanulságos, érdekes, vonzó legyen, de senkit ne idegenítsen, senki érzelmeit ne fanyarítsa el, semmi kedvetlen utóízt ne hagyjon maga után. Kissé nagy feladat, nagyobb valamivel, mint a kör négyszögesítése vagy az örökmozgó” – idézi Arany Jánostól a Reisinger János szerkesztette füveskönyv. Szóban az orvosság: Arany mondataiban sokszor találhatók gyógyuláshoz segítő tanítások. A költő valódi élete titkon és rejtve folyt: „Én nem mertem élni, mert élni akartam” – mondja másutt.
Sokan esünk ebbe a hibába, nem úgy, mint a Lazi Könyvkiadó másik füveskönyvének szerzője, Oscar Wilde. Róla mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy nem mert élni. („Éveket élhetsz anélkül, hogy igazán élnél, aztán egyszer csak az egész élet besűrűsödik egyetlen órába.”) Elég, ha csak kendőzetlenül, szinte hivalkodóan nyilvánosság elé vitt fiatal fiúk iránti szexuális vágyaira gondolunk, ami miatt perbe is fogták. Két év kényszermunkára ítélték, kócot kellett tépnie foszlott hajókötelekből. A munka ártott egészségének, anyagilag is megroggyant, felnőttebbé azonban nem tette, ami nem is csoda, hiszen Oscar Wilde eszménye az örök fiatalság volt. Szerinte éretlennek lenni annyi, mint tökéletesnek lenni.
Kiszabadulása után még három és fél évet élt, Nyugat-Európában téblábolt, egyszer Magyarországra is el akart utazni, de nem találta a térképen. Zarándokútja végén Párizsban kötött ki, és bár élete végén katolizált, megmaradt polgárpukkasztó fenegyereknek. Utolsó szavai többféle változatban maradtak ránk. Néhányan úgy tudják, hogy miközben hitelezői marakodtak halálos ágyánál, ő gúnyosan megjegyezte: „Akárcsak életemben, holtomban is tovább nyújtózkodom, mint ameddig a takaróm ér.” Mások szerint így búcsúzott: „Ez a tapéta a halálom. Vagy a tapéta, vagy én.”
A tapéta maradt az ötödrangú párizsi hotelszobában, Wilde elment, hátrahagyva pompás élceit, halhatatlan sziporkáit, amelyeknek köszönhetően Shakespeare-t leszámítva talán a legnépszerűbb angol szerző a világon.
(Arany János: Józan, okos mérték. Szerk.: Reisinger János. Oscar Wilde: Az élet titka a művészet. Szerk.: Molnár Miklós. Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2008. A kötetek ára: 1700 és 1900 forint)