Szinte ringat az autó a Szekszárdi-dombság lankáin. Megejtően szép a táj, nagy vonzerő ez a túrázóknak, biciklistáknak. Sokan tapossák a pedált a kíméletlen emelkedőkön. Ősszel és tavasszal iskoláscsoportok lepik el a környéket, s itt vannak már az ingatlanvásárló hollandok és belgák is. Szinte nincs olyan falu, ahol ne találkoznánk velük. E gyönyörű tájon vezet át a Bátaszék–Dombóvár vasútvonal, amely az 1872-ben épített Csikéria–Baja–Bátaszék–Dombóvár vonal hatvan kilométeres szakasza. Siralmas időt fut itt a vicinális, legkevesebb egy óra hat perc a menetidő, de van olyan szerelvény, amely egy óra huszonkilenc perc alatt teszi meg a távot. A sínek és töltések állapota miatt több helyütt csak húsz kilométeres sebességgel haladhat a vonat. A MÁV azt tervezi, hogy a tizenegy megálló közül háromban (Mórágy–Alsónánán, Mórágyon és Cikón) ne álljon meg a vonat, ezek az állomások már nem szerepelnének a decembertől életbe lépő menetrendben. Nos, a részletes vasúti menetrend szerint megállónként egy percig „vesztegel” itt a szerelvény, így – matematikailag nem nehéz megjósolni – három perccel javulhat a menetidő.
A Mórágy–Alsónána vasútállomás nincs rossz állapotban, hiszen tíz-egynéhány éve nem üzemel, az ingatlant bérlőként egy vasutascsalád lakja.
– Amíg kézi állítású volt a közúti sorompó, a bakter is itt lakott a működő állomásépületben. A tizenöt éve felszerelt elektronikus sorompó miatt nem volt szükség többé a munkájára, így az állomás funkció is megszűnt. Az egykori váróteremben van a hálószobánk – avat be a titkokba Matus Jánosné, akinek a férje egy közeli településen forgalomirányító.
– A múlt héten a vasúttársaság megbízottai videokamerával mérték a fel- és leszállás idejét. Azt kérdezték tőlem, hogy mikor jön a vonat. Nos, ilyet egy vasutas nem kérdezhet, hiszen menetrenden kívüli vonat bármikor jöhet, ez a fölsőbb szintű menetirányítási rendszertől függ. Értelmetlen kérdés úgy, ahogy van. Amúgy olyan mindegy, hogy megáll-e itt a vonat, vagy sem, ezzel semmit sem spórolnak mindaddig, amíg rendbe nem hozzák a vonalat – állapítja meg az
asszony. – A férjem és a többi vasutas, néhány helybéli, valamint a kiránduló csoportok ezzel járnak, már csak ezért is meg kellene állnia a vonatnak – hozza fel érvként. Úgy véli, hogy miközben állandóan alakítgatják a járatokat, a csatlakozási lehetőségek egyre rosszabbak. Hosszasan sorolja a példákat, amikor a vonat és a busz összehangolatlansága miatt akár két óráig kell várni a csatlakozást Bátaszék és Szekszárd térségében.
A 840 lakosú zsáktelepülés, Mórágy polgármestere, Garay János azt mondja, hogy június elején, a Völgységi Többcélú Kistérségi Társulás bonyhádi ülésén egy elejtett mondatból tudták meg, a MÁV azt tervezi, hogy két települést érintve három vasúti megállóhelyen már nem állítja meg a vonatokat.
Mórágyon húsz évvel ezelőtt nem volt semmi sem. Mára viszont fejlődőképes, tiszta, virágos falu lett a lepusztult, szerep nélküli településből. A középületeket felújították, szilárd burkolatú utakat, egészségházat, közösségi központot építettek, a Mórágyi-patakot szabályozták, a partszakaszt támfallal erősítették meg. Kiharcolták, hogy önálló orvosi körzet jöjjön itt létre, tudják működtetni az iskolát is. De az, hogy a település fejlődött, és megtartó ereje van, nem a mindenkori költségvetési támogatásnak köszönhető, ugyanis ha Mórágy a költségvetéséből gazdálkodna, már a csőd szélén lenne.
A polgármester szerint sikerességük egyik titka az, hogy a településen nincsen semmiféle pártpolitika, a képviselő-testület tagjai mindnyájan függetlenek, így a falu érdekében cselekednek. Az elnéptelenedés jeleit látva például egyforintos telkeket kínáltak fiatal házasoknak, s mivel az ország számos részéről érkeztek hozzájuk családok, sikerült megállítaniuk a népességfogyást.
Másik titkuk az, hogy megteremtették maguknak a pályázás lehetőségét, vagyis a pályázáshoz szükséges önrészt. A kilencvenes években felmerült az ötlet, hogy nemzeti radioaktívhulladék-tároló épüljön a közeli hegy gyomrában. Kellő körültekintéssel, a nemzetközi példákat is megismerve támogatták a megépítését, s hét településsel közösen létrehoztak egy társadalmi ellenőrzési és tájékoztatási társulást, amely jelentős összeget kap a konzorciumtól. Így Mórágy elérte azt, amit a költségvetési támogatásból nem tehetne meg: a faluba csordogáló pénzösszegből megteremtette a tíz százalék önerőt, s ezáltal rendre részt vehet a különféle pályázatokon. Ennek köszönhetően a polgármester szerint az idén már több mint ötvenmillió forint pályázati pénzben részesültek.
– Mára megérett a helyzet arra, hogy a turisztikába fektessünk be, s most ért bennünket villámcsapásként a MÁV átgondolatlan, és mondjuk ki, ésszerűtlen terve – szögezi le Garay János. A polgármestert amúgy is bosszantja a kistelepülésekkel kapcsolatos szemlélet, amely – mint tapasztaljuk – már nemcsak az állami szférában dühöng, hanem a gazdasági társaságokra is átterjedt.
Mint mondja, eltökéltek, és a legmesszebb elmennek, akár a minisztériumba is, hogy tiltakozzanak.
Tíz kilométerrel arrább Cikó polgármestere, Ferencz Márton úgy véli: a cikói megállóhely megszüntetésével csak egy-két perc menetidő spórolható meg, ami bőven kiváltható lenne, ha a vasúttársaság felújítaná a Bonyhád–Cikó bekötőút és a vasútvonal kereszteződésénél lévő vasúti támfalat, és a vonatoknak nem kellene húsz kilométeres sebességkorlátozással haladniuk.
Cikó a török hódoltság után betelepített németek munkája nyomán indult fejlődésnek, és a XX. század elejére a Völgységi járás legjelentősebb német lakosságú kisközségévé vált. A második világháború után lakói közül majdnem kétszáz főt hurcoltak el kényszermunkára, illetve a német lakosság nagy részét kitelepítették, és a helyükre – Hadikfalváról – 158 bukovinai székely családot költöztettek. Ma az ezerfős település székely és német közössége hagyományőrző egyesületet tart fenn, jellegzetes házaik adnak különös hangulatot a falu utcáinak. Ennek ellenére a népességszám itt is csökkent, így Cikó önkormányzata is ingyen osztogatott telkeket beépítési kötelezettséggel és elidegenítési tilalommal, de a völgykatlanban fekvő település további szabad terület hiányában kénytelen volt abbahagyni ezt az eljárást. Most a néhány kilométerre található bonyhádi termálstrand megépítése fokozhatná a szomszédos falu, Cikó idegenforgalmi jelentőségét is, ezért meglepő a vasúti közlekedés megszüntetésének tervezése.
Mórágy és Cikó polgármestere tiltakozó levelet írt a MÁV megbízásából közlekedéstudományi vizsgálatokat végző Dél-dunántúli Regionális Közlekedésszervezési Iroda vezetőjének, ám érveiket hosszan sorakoztató levelükre több mint egy hónap elteltével sem érkezett válasz. Ebből úgy sejthető, hogy nem teljesül az a kérésük, miszerint „a döntés-előkészítés és a döntés során a két községet folyamatosan tájékoztatni szíveskedjenek”.
Nem tudtam kideríteni, személy szerint ki – és mennyi adófizetői pénzből – találhatta ki azt, hogy a menetidő csökkentése érdekében a vasút állagmegóvása és felújítása helyett a Bátaszék–Dombóvár vasútvonalon három megállóban ne álljon meg a vonat.
A magyar vasúti részvénytársaság küldetése, célja és feladata elolvasható a vasúttársaság internetes portálján is. Például ez: a MÁV Zrt. szolgáltatásainak kialakítása, fejlesztése során kiemelten fontos szempont az utasok, megrendelők elvárásainak való megfelelés. Ennek érdekében a MÁV folyamatosan tesz erőfeszítéseket a személyszállítás szolgáltatási színvonalának emelésére, amelynek már látható eredményei is vannak.
Természetesen megkerestem Balogh Fazekas Anitát, a MÁV-Start szóvivőjét is, aki közölte: a decemberben megjelenő jövő évi menetrend tervezése még folyamatban van. Egyelőre csak vizsgálják annak a lehetőségét, hogy a menetidő csökkentése érdekében a két település három megállójában ne álljon meg a vonat, de döntés eddig nem született.
Most tehát Mórágy és Cikó polgármesterei, vezetői, lakosai arra várnak, hogy a megkérdezésük nélkül, a véleményüket figyelmen kívül hagyva róluk döntsenek. A polgármesterek azt sem értik, hogy miért pont ezen a két településen szűnne meg a megálló, hiszen a vasúti szakasz több települése jóval kisebb lakosságú, mint az övék. Sok jóra nem számítanak. Ők is ismerik Kóka János egykori közlekedési miniszter pökhendi megnyilatkozását, miszerint: „A mocsár lecsapolásáról nem a békákat szokták megkérdezni.”
origo.hu
Több fa is az útra vagy házakra dőlt Veszprém vármegyében
