Kubában egyre elégedetlenebbek a februárban elnöknek megválasztott Raúl Castro reformintézkedéseivel. A július 26-i nemzeti ünnepen, a Moncada laktanya megtámadásának 55. évfordulóján a legtöbb kubai azt várta, hogy Raúl, Fidel Castro 77 éves öccse újabb nagy horderejű változásokat jelent be. Ehelyett azzal az indokkal helyezett kilátásba újabb megszorító intézkedéseket, hogy az éghajlatváltozás hatásait súlyosbító világméretű élelmiszer- és üzemanyagválság miatt nem tudja folytatni a megkezdett újításokat. A csalódott kubaiak egy részének egyik mentsvára, hogy az újra bérbe adott állami földeken mezőgazdasági munkákat végeznek, és a katasztrofálisan működő szövetkezetek helyett ők teremtsék elő az országnak annyira szükséges élelmiszereket, de saját mindennapi betevő falatjukat is. Hiába utazhatnak a kubaiak néhány hónapja külföldre jóval könnyebben, mint eddig, ha nincs költőpénzük az állami pénzszűke miatt sem.
A szerdán 82 éves Fidel Castro – aki súlyos műtétei miatt két éve visszavonult a nyilvánosságtól, idén februárban pedig lemondott államelnökségéről és a hadsereg főparancsnokságáról – nagy valószínűséggel továbbra is a háttérből irányítja az események döntő részét. Castro megtartotta pártfőtitkári tisztségét, és vezércikkeket, elemzéseket ír a két legfontosabb pártorgánumban. Ezért, amikor öccse engedélyezte a mobiltelefonok és számítógépek vásárlását, indulatos cikkekben kelt ki a fogyasztói társadalom veszélyei ellen. Külföldi elemzők biztosra veszik, hogy a Castro fivérek rendszeresen megtárgyalják a főbb politikai eseményeket, de nem tudják, hogy a báty mennyire képes megakadályozni az eddigi reformokat. Tény, hogy szintén feszültséget kelthet egy szociáldemokrata típusú ellenzéki párt valószínűsíthető megalapítása a mérsékelt ellenzékiek csoportjaiból.
Az amerikai ultimátum esélyei
