Kutyás-kerekes székes világ

Talán kevesen tudják, hogy létezik egy olyan sport, amelyet magyarok találtak ki, az első világbajnokságot pedig – nem véletlenül – éppen hazánkban, Gyulán rendezték meg hét évvel ezelőtt. Sportolóink azóta több arany- és ezüstérmet hazahoztak, de a hetedik, augusztus végi olaszországi vb-szereplésü(n)k anyagi okok miatt most veszélybe került.

Az agility az ember és a kutya közötti összhangról szól. Arról, hogy az akadálypályán cikázó gazda utasítására a mellette szaladó kutya a megfelelő pillanatban kapaszkodjon fel a pallóra, hintára vagy a palánkra, ugorjon át a karikán, szlalomozzon, és jusson át a kúszóakadályokon. A végeredmény a páros fizikai edzettségétől, szellemi erőnlététől, és a köztük lévő kapcsolat mélységétől függ.
A magyarok által kitalált paraligityben mindezt mozgássérültek és kutyáik csinálják végig. Erősségük éppen ez, hiszen mindannyian segítő kutyával dolgoznak, amelyeket pici koruktól fogva arra képeztek ki, hogy minden idegszálukkal a gazdájukra hangolódjanak.
A történet hét évvel ezelőtt kezdődött, amikor Mányik Richárd megkapta az ország első mozgássérült-segítő kutyáját, Filipet. Sportolni akart, hát odacsapódott az „épkézláb” agilitysekhez. Kézzel hajtott kocsijával azonban nem bírt lépést tartani a többiekkel. Mozgássérült társaival és edzőjével együtt ekkor találták ki az új sportágat. Saját szabályzattal, sőt világbajnoksággal. Maczuczáné Fenyvesi Viktória, a Magyar ParAgility Közhasznú Sportegyesület elnöke lapunknak elmondta, a versenyzők öt kategóriában indulnak: elektromos, illetve manuális erővel hajtott kerekes székes, korlátozottsággal – segédeszköz nélkül, illetve bottal, művégtaggal közlekedők, és az egyéb csoport, amelyben minden más sérüléssel élők indulhatnak. Ez utóbbi kategóriában versenyezne – világbajnokságon – először a tízéves Ale Patrícia is. Az elektromos székben világversenyen először induló 19 éves Csenki Anna Patríciához hasonlóan oxigénhiányosan született. Súlyos, halmozottan sérültek, mondhatni, csak az értelműk ép. Beszélni egyikük sem tud, ezért kutyáikat, Ginit, illetve Ropit apró mozdulatokkal és mások számára értelmezhetetlen, az ebeknek azonban egyértelmű hangokkal irányítják. Patrícia két évvel ezelőtt még ülni sem tudott egyedül, azért tanulta meg felemelni a kezét, hogy Ginit irányíthassa. Azóta edzéstől edzésig, versenytől versenyig számolja a napokat. A világbajnokság szabályzatát nemrégiben éppen miatta változtatták meg, Patrícia ugyanis csak úgy tudja bejárni a pályát, ha az apja a hóna alatt megtartja. A kategóriájában indulók azóta segítséget is igénybe vehetnek.
A magyar csapat tagjai eddig önmaguk állták a felkészülés és a versenyek költségét, most azonban nehéz helyzetbe kerültek, mozgássérültek sportjára ugyanis alig írnak ki pályázatot. Az, hogy eljutnak-e Olaszországba, 1,2 millió forinton múlik, szűken számolva ennyit kóstál a benzin, az autópálya-matrica, a szállás. A csapat tagjai: Mányik Richárd, illetve Maczucza Zsolt, mindketten nevelőszülők és önkéntes mozgássérültsegítő-kutya-kiképzők, a két lány, Anna és Patrícia és az edző-kiképzők, Belényi Bea és Tóth Csilla. Magyary Ágnes az elektromos szék kategóriában korábban megszerzett világbajnoki cím után visszavonult, mert romlott az egészsége.