Odáig jutott a kolumbiai kábítószer-maffia a nyolcvanas években, hogy bele akart szólni a politikába: felajánlotta a kormánynak, hogy kifizeti a dél-amerikai ország tetemes külső államadósságát. Az Egyesült Államok a dél-amerikai ország segítségére sietett, és jelentősen meggyengítette előbb a medellíni, majd a cali kartellt.
A kíméletlen, rengeteg áldozatot követelő küzdelem következménye, hogy eközben Kolumbia a kormányozhatatlan országok sorába lépett, Bolívia, Ecuador és Peru mögé. 1999-ben az Egyesült Államok beindította a Plan Colombiát, amelynek révén a kokaintermelés helyszínén a katonai, logisztikai, igazságszolgáltatási és titkosszolgálati eszközök terén adott támogatással akarta megelőzni, hogy a kokain eljusson a vevőkörhöz a szuperhatalom területére. Rafael Pardo, a volt kolumbiai védelmi miniszter szerint az állam alábecsülte a maffia és a politikai intézmények közötti igen szoros összefonódást. Így történhetett meg, hogy Pablo Escobarnak, a medellíni kartell vezetőjének 1993-as meggyilkolása után a kartell nemcsak fennmaradt, hanem végül kifinomult együttműködési modellt alakított ki a részben ellenük létrejött szélsőjobboldali gerillákkal, amelyek tiszteletben tartották a kormányt: a 2005-ben hivatalosan felszámolt Egyesített Kolumbiai Önvédelem tagjai a kábítószer-
kereskedelemből szerzett nyereséggel szereztek politikai befolyást. Eddig több mint ötven képviselő és szenátor ellen indítottak büntetőeljárást, és könnyen összeomolhat a politikai élet, ha a korrupció elhatalmasodása miatt nem alakítják át a politikai rendszert.
Kolumbiában gyengült a kábítószer-kereskedelem, viszont Mexikóban mintha ellentétes folyamat zajlana. A jelenlegi elnök, Felipe Calderón beiktatása – 2006. december elseje – után szinte azonnal hadat üzent az egyre erősebb kábítószer-maffiának, és a szövetségi hadsereget is bevetette ellenük, de a kartellek már az állam ellen is fel tudnak lépni, egymás között osztják fel a piacot az Egyesült Államok és Mexikó hosszú, 3200 kilométeres határszakaszának ellenőrzéséért. Kolumbiával ellentétben a rendőrség nem központosított, hanem három – helyi, állami, illetve szövetségi – szinten működik, és korruptsága miatt is alkalmatlan volt erre a feladatra, ezért Calderón elrendelte a testület teljes átszervezését. Az Egyesült Államok nemrég elfogadtatta a törvényhozás két házával a Kolumbiában már sikeresen alkalmazott program Mexikóra alkalmazott változatát, a Plan Méridát. Ennek során Mexikó kap évi négyszázmillió dollárt, ezenfelül csúcstechnológiával ellátott repülőgépeket és harci helikoptereket, radarokat, és ki is képezik a katonákat. Mexikóban ugyanis történelmi okok miatt szó sem lehetett az amerikai katonák mexikói bevetéséről. Több intézet, köztük a washingtoni Latin-Amerika Hivatal elemzői úgy látják, hogy az Egyesült Államok két ok miatt is felelős a mexikói erőszak elburjánzásáért: óriási a kereslet az onnan szállított drogokra, akárcsak a Mexikón keresztül oda tartó kokainra, és a hivatalos adatok szerint az elkobzott fegyverek kilencven százaléka az Egyesült Államokból származik, ahol igen könnyű fegyverekhez jutni. Jól jellemzi a két ország helyzetének súlyosságát, hogy a kábítószer-kereskedelembe is bekapcsolódott baloldali gerillaszervezetek célba vették a védhetetlen kolumbiai és mexikói gáz- és olajvezetékeket is. Érdekes mozzanat, hogy a dél-amerikai integráció két élharcosa, Venezuela és Bolívia a minap váratlanul jelezte a szuperhatalomnak, hajlandó együttműködni vele a kábítószer-kereskedelem ellen. De akárhogy is alakul a Plan Mérida további sorsa, elhúzódó folyamatra kell számítani, mert a szakértők emlékeztettek: ha a két ország újabb eredményeket ér el
a drogháborúban, a kereskedők olyan latin-amerikai államok felé fognak tájékozódni, ahol kevésbé tapasztaltak ebben a küzdelemben.
Oroszország
Nagy-Britannia csatlakozik az Oroszország elleni szankciókhoz
