Amikor interjút kértem öntől, még nem volt a közbeszéd tárgya az új lehallgatási botrány. A sajtó viszont naponta új csontvázakat dönt ki a szekrényből az ügyben. A Dávid Ibolya MDF-elnök ellen folytatott adatgyűjtés híre után most Bajnai Gordon gazdasági miniszter, Keller László volt közpénzügyi államtitkár és Laborc Sándor nemzetbiztonsági főigazgató állítólagos lehallgatásáról cikkeznek, amelyet a Fidesz közeli cégnek beállított UD Zrt. végzett volna. Lehet hitelt adni ezeknek az értesüléseknek?
– Erre csak annyit szeretnék mondani, hogy a vádakat ismerjük, a bizonyítékokat nem. Minél hamarabb bizonyítékokat kellene felmutatni, mert az ügy így alkalmas arra, hogy ártatlanul besározzanak embereket.
– A Fideszt elsőként nem Szilvásy György polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő miniszter említette meg az ügyben, hanem Demeter Ervin, az Orbán-kormány volt titokminisztere és Horváth József, a hírbe hozott magánnyomozó cég vezetője. Ez új fejlemény ahhoz képest, hogy a választási kampányok időszakában épp a Fidesz állította azt: a vezetőit lehallgatják.
– Az ügyben szerintem az a teljesen új fejlemény, és a Rubicon átlépését az jelenti, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) a magyar politikában olyan befolyásolási készséget tanúsít, mint mostanában. Valamilyen rejtélyes oka van annak, hogy a titkosszolgálat Gyurcsány Ferenc politikájában kitüntetett figyelmet kap. A nyolcvanas évek vége óta nem volt még arra példa, hogy pártok belső vagy egymással való vitáihoz a titkosszolgálat információt biztosítson. Ennek ismeretében talán érthető az is, miért ragaszkodott annyira a miniszterelnök a baloldalhoz és a kormányhoz lojálisnak tartott Laborc Sándor kinevezéséhez az NBH élére, miközben ez megosztotta a parlament nemzetbiztonsági bizottságát. Nagyon fontos lesz az elszámoltatás mind rendőrségi, mind titkosszolgálati vonalon. Ha törvényesen járt el a titkosszolgálat, akkor ezek az események dokumentálva vannak. Az iratok átnézése a demokrácia védelmében fontos feladata lesz egy következő kormányzatnak. Óva intenénk minden rendőrt vagy titkosszolgálati dolgozót, hogy asszisztáljon bármiféle törvénytelenséghez.
– Milyen aktákat kellene először felnyitni a Fidesz álláspontja szerint?
– Megdöbbentő, hogy 2006 szeptember–októbere, a tévészékház megtámadása óta olyan dolgok történnek a rendőrség és a titkosszolgálatok körül, amelyekre nincs magyarázat. Nem tudjuk például a mai napig, hogy a tévészékház ostromakor kinek az utasítására nézte tétlenül több száz készenléti rendőr a Nádor utcában az eseményeket. Nem tudjuk azt sem, hogy október 23-án ki és mire utasította a rendőrséget. Az erről szóló belső vizsgálati jelentésben feketén-fehéren leírják, hogy súlyos szakmai, vezetési hibát követett el Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány, amikor az Alkotmány utcából a feloszlatandó tömeget rászorította a Fidesz rendezvényére. Amikor pedig bejelentették a Fidesz-program végét, három perc múlva lovasrohamot vezényeltek a tömegre, és kardlapoztak. Elhiszi valaki, hogy politikai felhatalmazás nélkül ebben az országban ezt a rendőrség megteheti? Meg kell lennie ezen ügyek felelősének, és a következő kormánynak meg kell keresnie a felelősöket.
– Az őszödi beszéd kiszivárgása utáni utcai harcok, valamint az azt követő október 23-i rendőrattak óta azonban a kormány szerint állandósultak a terrorfenyegetések, amelyek mögött állítólag szélsőséges csoportok állnak.
– A riogatás már 2006 tavaszán elkezdődött, amikor szlovák terrorfenyegetésről beszéltek a választások előtt, és amikor a Fidesznek ősszel el kellett halasztania a nagygyűlését. Ma sem tudjuk, hogy megjelentek-e szlovák terroristák Magyarországon. 2007-ben aztán rálőttek a Teve utcai rendőrszékházra, amire azóta sincs magyarázat, pedig a parlament honvédelmi és rendészeti bizottságának ülésein többször is ígérték a miniszterek, hogy már csak napok választanak el attól, hogy meglegyen a tettes. Ennél súlyosabb dolog, hogy rálőnek, Molotov-koktélt dobnak hivatalban lévő miniszterek lakására is, és a magyar titkosszolgálat, illetve a rendőrség nem találja meg az elkövetőket. A titkosszolgálat a mai napig nem tudja, kik állnak a terrorcselekmények egy részét magára vállaló Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadítási Hadsereg nevű szervezet, a Kuruc.info internetes portál vagy a Magyar Gárda mögött? Ha ez igaz, akkor a rendőrség és az NBH pocsékul végzi feladatát, és ez személyi és szervezeti következményekkel kell, hogy járjon.
– Ön megtudott valamit ezekről a csoportokról?
– Szerintem azt kell megvizsgálni, kinek az érdeke, kinek használ, hogy ezek a csoportok léteznek, és hová vezet az állami erőszak-monopólium megbontása. A Fidesz álláspontja egyértelmű: ma Magyarországon olyan demokráciára van szükség, ahol az állam erőszak-monopóliuma megbonthatatlan. Az állam egy demokráciában nem engedheti át a megtorlás jogát és kötelességét. Ha viszont a magyar állam olyan gyenge, hogy egész megyékben nem tud rendet tartani, akkor nagyon radikális változásokra van szükség az államszervezetben, és ezen belül a rendőrségnél. Ha a büntetőeljárás nem az állampolgárokat, hanem a bűnözőket védi, ha a büntető törvénykönyv nem szigorodik, hanem enyhül, abból az következik, hogy nagy lesz a társadalmi elégedetlenség, és az emberek egy része úgy kezd gondolkodni, átveheti a bűn megtorlásának jogát az arra hivatott hatóságoktól, vagyis az államtól. Mivel sokan azt látják, hogy az állam nem képes őket megvédeni, nem véletlen az olyan extrém csoportok megjelenése, amelyek az önbíráskodás jogát akarják legitimizálni, az állam erőszak-monopóliumát megbontva akarnak állami feladatokat ellátni. Ezzel párhuzamosan persze hallani olyan híreket is, hogy szélsőséges szervezetek képviselői találkoztak már életük folyamán a nemzetbiztonsági szolgálatokkal, vagy 1990 előtt a III-as főcsoportfőnökséggel. Amikor pedig a kormány politikailag rossz helyzetben van, akkor mindig előkerülnek a szélsőséges csoportok. A tévészékház ostroma Budapesten többek között azt is jelentette, hogy gyengültek Tarlós István főpolgármesterré választásának esélyei. Amikor pedig a napokban a kormányfő lemondásáról, a parlament feloszlatásáról volt szó az Országgyűlésben, hirtelen előkerült a lehallgatási botrány. Ez szerintem nem a véletlen műve.
– Amikor ez az interjú megjelenik, éppen a tévészékház ostromának évfordulója lesz, és három demonstráció is folyik párhuzamosan egymással. A Magyar Demokratikus Chartáé mellett roma tüntetés is lesz, amely ellen a közelben akciót szervezett Toroczkai László és Budaházy György. Ön szerint lesz provokáció? Megint harc lesz a belvárosban?
– Szerettem volna megkérdezni a titkosszolgálati minisztertől, mit tesznek annak érdekében, hogy a Magyarország legnagyobb kisebbségét képviselő szervezet által bejelentett demonstráció békés és nyugodt legyen, de erre nem volt lehetőség. Az viszont rossz előjel, amit a melegfelvonulás idején tapasztaltunk. A budapesti rendőrfőkapitány először nem akart engedélyt adni arra, hogy egyszerre legyen a homoszexuálisok felvonulása és a rendezvény elleni tüntetés. Felajánlotta a lehetőségét annak, hogy a Dózsa György úton, egymástól elválasztva a tömeget, rendezzék meg ezeket a demonstrációkat, aztán valamilyen rejtélyes okból ezt a határozatát, elképzelését megváltoztatta. Be is következett a botrány. Nem kell regényírónak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, valaki a háttérből ismét mozgatta a szálakat. Ez is arra utal, hogy a rendőrség politikai nyomás alatt áll, és politikai megrendeléseket teljesít a titkosszolgálat.
– 2006-ban békés tüntetők szemét lőtték ki gumilövedékekkel, végtagjait nyomorították meg. Mikor kérik számon ezeket a bűnöket a rendőri vezetőkön?
– Hadd kezdjem a 2006. augusztus 20-án történtekkel. A tűzijáték alatt öt ember halt meg, ám ennek semmiféle következménye nem lett. A rendezvényt felügyelő kancelláriaminisztérium akkori vezetője, Szilvásy György továbbra is komoly kormányzati tisztséget tölthet be, miközben az ombudsmani vizsgálat egyértelműen megállapította a felelősségét. Szilvásy a mai napig nyugodtan alszik. Ez felháborító. Mindenképpen kezdeményezni fogjuk ennek az ügynek a vizsgálatát. A Magyar Televízió székházának megtámadásával és az október 23-i eseményekkel kapcsolatban két alapvető dolognak kell megtörténnie. Az indokolatlan rendőrségi brutalitás, vagyis a bűncselekmények áldozatainak igazságot kell szolgáltatni. A rendőrség eljárásában elkövetett hibák szintén nem maradhatnak sem személyi, sem szervezeti konzekvenciák nélkül. A rendőrség ugyanakkor tett lépéseket a saját megtisztítása érdekében. Ez egyértelmű, ha megnézzük 2007 rendezvénybiztosításait.
– A Fidesz részéről megfogalmazódott olyan felvetés is, hogy szét kell kergetni a rendőrséget, és így kell újjászervezni a testületet.
– Hangsúlyozni szeretném, ezzel messzemenően nem értek egyet. Jelenleg 43 ezer rendőr teljesít szolgálatot Magyarországon. Rendszeresen járom a megyei rendőr-főkapitányságokat, és nagyon jók a tapasztalataim a szolgálatot teljesítő rendőrök felkészültségét és elszántságát illetően. Látni kell azonban a sanyarúságot is. Amelyik kezdő rendőr ma az utcán szolgálatot teljesít, 80 ezer forintot visz haza, miközben ebből mondjuk Budapesten 40 ezret kell kifizetni egy albérletre. Kell egy vonalat húzni. Meg kell nézni, mit tett a rendőrség az elmúlt években, és a kiemelt ügyeket, amelyek foglalkoztatják a közvéleményt, fel kell tárni. Le kell vonni azonban a tanulságokat is, és a rendőrség helyzetén javítani kell. Sokkal jobb fizetésekre van szüksége a rendőrségnek, ha komolyan akarjuk venni a biztonságot. Kiemelten fontos feladat az öszszes fegyveres testületre vonatkozó szolgálati szabályzat módosítása, újragondolása, és olyan büntetőeljárási, illetve rendőrségi törvényre van szükség, amely a rendőrök szerepét, feladatát erősíti. Olyan államra van szükség, ahol a rendőrnek tekintélye van az állampolgárok előtt, és a társadalmon belül is visszakapja a tartását, a megbecsülését.
– A rendőrök jelentős része elhagyja a testületet és őrző-védő cégeknél kap munkát, ahol fizetésének többszörösét keresi meg havonta. Nem áll fenn a veszélye annak, hogy ezzel olyan magánhadseregek jönnek létre, amelyek még inkább politikai célokra használhatók?
– Egy-egy ilyen magánhadsereg legalább annyira bontja az állam erőszak-monopóliumát, mint, mondjuk, a Magyar Gárda. Ez legalább annyira veszélyes, csak más nézőpontból. Az mégsem állapot, hogy a politika és a közvélemény elmegy szó nélkül amellett, hogy az elmúlt másfél évben ötezer rendőr hagyta el a rendőrséget. Ez 15-20 százalékos pályaelhagyás. Ezeket az embereket valóban tárt karokkal fogadják bizonyos magánhadseregek, amelyek olyan feladatokat látnak el, amilyeneket az államnak kellene ellátnia. Vajon milyen benyomást kelt egy választópolgárban, ha bemegy egy rendőrkapitányságra, és nem rendőr, hanem egy magáncég alkalmazottja a portás? Hogyan erősíti az állam erejét, ha a laktanyákban nyugdíjas tábornokok fekete ruhába öltözött mutyicégei őrzik a honvédségi épületeket? Az emberek azért fizetnek adót, hogy a biztonságukat is kiszervezzék, és privatizálják az állam közbiztonsági funkcióit? A parlament honvédelmi és rendészeti bizottsága a napokban tájékoztatást kért a minisztériumoktól ezekről a biztonsági cégekről, hogy megtudhassuk: őrzés-védelem címén ki mennyi pénzt húz ki az állam zsebéből.
– Ha már a Magyar Honvédségnél tartunk, a hadseregben 1968 óta nem volt
annyi halálos áldozat, mint az elmúlt években. Lezuhant egy gyakorló vadászgép, egy Mi–8-as helikopter, s elhunyt három tűzszerész is, egy a hazai gyakorlótéren, kettő Afganisztánban. A honvédelmi miniszter viszont még csak önkritikát sem gyakorolt. Mikor és hogyan számoltatja el a szaktárcát az ellenzék ezekben az ügyekben?
– Az Országgyűlés honvédelmi bizottsága most tűz napirendre egy kihelyezett ülést a tűzszerészeknél. Ma Magyarországon 24 500 katona van, ami a hadsereg szó karikatúrája is lehetne, de nem szeretnék senkit megbántani. Ha tudná a lakosság, hogy ebből a létszámból összesen hány hadra fogható katonánk van, kétségbeesne. Ez is jelentősen rontja az esélyeit annak, hogy az állam meg tudja védeni polgárait. A kérdésnek azonban van egy másik oldala is. Egy olyan országban ugyanis, ahol a minimálbér nem éri el a 300 eurót, nagyon nehéz meggyőzni a politikai döntéshozókat arról, hogy a hadsereg fontos kérdés. Az országvédelemről, biztonságról azonban másképpen kellene gondolkodni. Nem hiszünk abban, hogy Magyarország a missziós szerepvállalással meg tudja váltani a védelmi feladatokat. A magyar hadseregnek elsősorban a magyar haza védelme az alkotmányos feladata. Ekkor még nem beszéltünk a katasztrófavédelemmel, a természeti csapásokkal kapcsolatos honvédelmi feladatokról, a honvédség technikai felszereltségéről. Nagy kérdés, fel vagyunk-e készülve arra, hogy Afganisztánban, a világ egyik leghektikusabb háborús övezetében szerepet vállaljunk. A honvédelmi miniszter el tud-e számolni azzal, hogy a misszióba küldött katonák jó felszereléssel, megfelelő kiképzéssel utazzanak a háborús övezetbe, és egzisztenciálisan is megbecsülik őket. Nem szabad áltatni magunkat, ha megfelelő körülményeket teremtettünk a katonák számára, akkor is lesznek Afganisztánban halálos áldozatok a következő tíz évben. Nem mindegy azonban, hogy a katonáink miért esnek el. A katonai hírszerzést, elhárítást például vétek volt leépíteni, mert ezzel jelentősen gyengítették a missziós katonai szolgálat eredményességét. Tudomásul kell venni, hogy az alapvető honvédelmi feladatok ellátásához és a missziókhoz a Honvédelmi Minisztérium jelenlegi 300 milliárd forintos költségvetése kevés. A következő tíz évben többet kell áldozni a honvédségre és a rendőrségre, mert ha nem ezt tesszük, nem tudjuk garantálni saját polgáraink biztonságát és nemzetközi szerepvállalásunk sikereit.
origo.hu
Sasvári Sándor megrázó vallomása: így tették tönkre a családját
