Áprily és a parajdi táj

Mitikus terület volt ez gyermeklábam számára, katlana zárt birodalom, ahol titoktermő a föld, s különös illatú a virág, s beszédesebb a patakok suttogása. Ma is tisztán érzem, képzeletem legelső sugallatait Rapsonné erdejének köszönhetem. Így emlékezik Áprily Lajos, akit székelyföldi sóvidék gyöngyszeme, Parajd és környéke nevelt költővé. Egy nagyszerű székely ember, Csiki Zoltán tanár, irodalomtörténész, a parajdi Áprily Lajos-emlékház alapítója az Áprily Lajos és Parajd című élvezetes és információgazdag kötetben, valamint a Horváth Istvánnal, Osvát Pállal, Vécsei Andrással közösen megírt Rapsóné öröksége – Tanulmányok Parajd község múltjából című könyvben örökíti meg a költő és a legendafakasztó falu misztikus hangulatát. Áprily Lajos édesapja, Ludwig Johann Jekeli és édesanyja, Ziegler Berta Brassóban kötött házasságot, frigyükből jött világra a muzsikás szavú formaművész, Áprily Lajos 1887. november 4-én az Óbrassóban található Hosszú utcai emeletes házban, amely az apa gyufagyári hivatalának közelében volt. Keresztelőjét még Brassóban tartották a bertalanvárosi evangélikus templomban. Kenyérgondok, a csődbe ment gyufagyár tragédiájának köszönhető, hogy a (németről magyarosra váltó írásban) Jékely család a Hargita tőszomszédságába, a festői Korond és a világ egyik legromantikusabb fürdőhelye, a Görgényi-havasok büszkesége, Szováta közelébe, költővé nevelő falujába költözött. Köztük az a gyerek is, aki felnőttként Áprily Lajos néven vált a magyar irodalom jelesévé. S aki olyan, hozzá hasonló formátumú költő fiút is adott a magyarságnak, mint Jékely Zoltán. 1988-ban Reitter József parajdi gyufagyáros hintója kanyarodott az óbrassói ház elé, s felkérte a két költő elődjét, hogy vállaljon nála könyvelői állást Parajdon. Az akkor virágzó, korszerű gyufagyárnak köszönhető az a mesébe illő tizenkét esztendő, amely „Rapsóné” legendájával, tavaival, a titokzatos sóbányával és vadregényes környékével, a székelyföldi emberek tiszta, ősi ízeket is híven őrző magyar beszédével – saját bevallása szerint – első sorban költővé avatta Áprily Lajost. Csiki Zoltán könyvéből megtudjuk, hogy Rapsóné alakja ihlette a költőt a Rapsonné vára című tündérszép verses legenda, valamint az Álom a vár alatt című költemény megalkotására. Parajd fölött egy várban élt egykor egy méltóságteljes és szomorú özvegyasszony, aki nagy ritkán ment az emberek közé, csak amikor nagy ünnepek évadján Kolozsvárra hajtatott pompázatos hintaján. A göröngyös, zötyögős út gyakran felbosszantotta, s kifakadt egyszer: az ördögnek való ez! Ekkor elébe toppant Durumó, a sátánfejedelem, s megígérte, hogy tükörsima utat épít az úrasszony számára a vártól Kolozsvárig, ha fizetségül elnyerhet tőle két hegy aranyat és egy völgy ezüstöt. Az ördög ígérete szerint gyönyörűséges utat varázsolt a tájra, ám a nagyasszony elbizakodottságában azt hitte, hogy figurás beszéddel, tréfával rászedheti a pokol királyát is. Két aranyat rakott a kebelére, egy ezüstöt középre, s azt mondta: itt a két hegy arany, s az egy völgy ezüst. Viheted. A pokol fejedelme haragjában nemcsak az utat, hanem Rapsonné várát is porig rombolta. A legenda szerint évente egy éjszakára visszatér egész háza népével. Áprily Lajos az Álom a vár alatt című költeményben azt a képzeletbeli kalandot örökíti meg, amikor barátjával, Dénkóval meglesték Rapsonné bálját, s a félig még gyermek költő szerelmes lett a nagyúrnő gyönyörű gyermeklányába. Érzelmei viszonzásra találtak, ám az első csókjuk után eltelt az egy éjszaka, s eltűnt a vár és a lány is. „Rapsonnénak, a mesének, a gyermekkornak vége” – zárul a gyönyörű, szomorkás költemény.
A könyvben Csiki Zoltán megörökíti a költő visszatéréseit, majd végső elszakadását a tájtól, ami a kétszeres trianoni tragédia szimbólumává avatja a székelyföldi tájat. Enyhet talált Áprily tehetséges gyermekeiben, a nagyapa magyarosított nevét visszavevő Jékely Zoltánban és a Visegrád környéki tündéri vidékben, ahol a bolyongó, hazáját egész életében kereső lélek vigaszt nyújtó hasonmásra talált, amely ugyan nem pótolhatta a parajdi tájat, de némi gyógyírt adott a honvágyra 1967-ben bekövetkezett haláláig. Csiki Zoltán szépen illusztrált könyvében, valamint a Rapsóné vára – Tanulmányok Parajd község múltjáról című kötetében, nemkülönben az 1991. október 9-én felavatott parajdi Áprily emlékházban, s a 2004. szeptember 25-én megszentelt Áprily-emlékműben pillanatnyi megnyugvást, gyógyírt találhat a költő emlékhelyeit és a saját helyét is kereső, költészetszerető magyar lélek.
(Csiki Zoltán: Áprily Lajos és Parajd, Corvin Kiadó, Déva, 68 oldal, ármegjelölés nélkül. Csiki Zoltán, Horváth István, Osváth Pál, Vécsei András: Rapsóné öröksége, Corvin Kiadó, Déva, 529 oldal, ármegjelölés nélkül.)