Schäffer Judit magas művészi szintre emelte ezt a szakmát. Neki köszönhetjük, hogy hazánkban a hatvanas évek második felétől kezdve követelménnyé vált a korhű és az adott színdarab vagy film belső világát hitelesen megidéző, akár önálló műalkotásként is értékelhető ruha.
Az 1931-ben született művész a szakmát az Iparművészeti Főiskola jelmeztervezői szakán sajátította el mesterétől, Nagyajtai Teréztől. 1956-tól a József Attila Színház, 1966-tól a Nemzeti Színház, 1987-től az Operaház vezető tervezője, 1991-től a Budapesti Kamaraszínház vezető tervezője volt. 1997-től ismét a régi Nemzeti Színház, 2000-től pedig a Pesti Magyar Színház társulatának tagja, vezető tervezője. S eközben emlékezetes klasszikus és modernista rendezések ruháit tervezte meg és készítette el. Csak hogy kiragadjunk megszámlálhatatlanul sok tervezéséből néhányat, a Csongor és Tünde, a Háry János alkalmat adott neki a szemet gyönyörködtető, esztétikus ruhaköltemények megálmodására. Tom Stoppard abszurd drámája, a Rosencrantz és Guildenstern halott, vagy Bartók Kékszakállú hercege a formabontás iránti érzékének adott korlátlan lehetőséget. A húsz óra, az Aranysárkány, a Pál utcai fiúk, a Déryné hol van? című filmekben különösen hangsúlyos szerep jutott az általa nagy műgonddal megkomponált öltözéknek. Kifinomult ízlését az ifjabb nemzedékekre is átörökítette, 1961-től 1966-ig az Iparművészeti Főiskola jelmeztervezés-tanáraként dolgozott. Tanítványa volt többek között a szakma igazi nagy etalonjává érlelődött két személyiség, Vágó Nelli és Jánoskúti Márta. Schäffer Judit saját és tanítványai munkája révén örökre beírta nevét a magyar színház- és filmművészet történetébe.
origo.hu
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése
